BK BH 1999/53
BK BH 1999/53
1999.01.01.
I. A bűnsegéd büntetőjogi felelőssége megállapításának nem feltétele, hogy a tettest (tetteseket) büntetőjogilag felelősségre vonják; a részesek akkor is felelősségre vonhatók, ha a büntetőeljárás során a tettes (tettesek) kiléte nem volt megállapítható [Btk. 21. § (1) és (2) bek.].
II. Az ún. olajszőkítéssel megvalósított adócsalás bűnsegéde, aki a háztartási tüzelőolaj savazásához szükséges eszközöket rendelkezésre bocsátja, illetőleg szakmai tanácsadással nyújt segítséget a jogellenes magatartáshoz [Btk. 21. § (2) bek., 310. § (1) bek., (3) bek., (4) bek. a) pont].
A városi bíróság - az 1996. március 7. napján kelt - ítéletével a VII. r. terheltet mint bűnsegédet 2 rb. folytatólagosan elkövetett, az adóbevételt különösen nagy mértékben csökkentő adócsalás bűntette és 2 rb. folytatólagosan elkövetett, az adóbevételt jelentős mértékben csökkentő adócsalás bűntette miatt halmazati büntetésül 1 évi börtönbüntetésre, 1 évre a közügyektől eltiltásra és 50 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az I. r. és II. r. terhelt irányításával működött egy tüzelőanyag-telep. Az I. r. és a II. r. terhelt 1993 májusában segítséget nyújtottak ahhoz, hogy az erre a telepre szállított háztartási tüzelőolaj - savazással alakítva - gázolajként kerüljön forgalomba.
Az I. r. és a II. r. terhelt a savazás lebonyolításával a VII. r. terheltet bízta meg, aki ezt a munkát ténylegesen a III. r. terhelttel végeztette el; a III. r. terheltet pedig a tüzelőolaj gázolajjá történő átalakításában fizikailag segítette a IV. r., az V. r. és a VI. r. terhelt. A savazáshoz szükséges eszközöket és kénsavat a VII. r. terhelt bocsátotta rendelkezésre.
Ezen a módon a telepen 1993. május hónapban összesen 808 000 liter gázolajjá alakított mennyiségre vetítve, a tüzelőolaj és a gázolaj általános forgalmi adójának a különbözete összesen 8 456 528 forint volt. A 808 000 liter gázolaj forgalmazását összesen 18 099 200 forint fogyasztásiadó-befizetési kötelezettség, 4 848 000 forint útalapba történő befizetési kötelezettség és 559 136 forint környezetvédelmi termékdíj-befizetési kötelezettség terhelte volna, míg a tüzelőolaj-forgalmat ezekben az adónemekben semmilyen befizetési kötelezettség nem terhelte.
A terheltek (I-VII. r.) segítségével, illetve közreműködésével kisavazott gázolaj értékesítésre került, az értékesítést terhelő különböző adók bevallásra és befizetésre nem kerültek, de a tulajdonjogot nem volt lehetséges megállapítani.
Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a terheltek valamennyien csak bűnsegédként valósították meg az adócsalás bűntettét, mert magatartásukkal segítséget nyújtottak a telephelyre érkezett tüzelőolaj (az eljárás során fel nem derített) tényleges tulajdonosának mint adóalanynak ahhoz, hogy megtévesztő magatartással az adóbevételt csökkentse.
A megyei bíróság az 1997. április 25. napján meghozott ítéletével a VII. r. terhelt tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélet egyébként - az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást irányadónak tekintve - a többi terhelt vonatkozásában sem változtatott a bűnösség megállapításán és a cselekmény jogi minősítésén. A másodfokú bíróság ítélete rámutatott arra, hogy a tettes ismeretlen volta az ismertté vált részeseket a felelősségre vonás alól nem mentesíti.
A jogerős ítélet ellen a VII. r. terhelt és a védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Álláspontjuk szerint a VII. r. terhelt bűnösségének a megállapítására a büntető anyagi jogszabály megsértésével került sor. A VII. r. terhelt ugyanis az ún. "olajszőkítéshez" mindössze szakmai tanácsadással és tárgyi eszközök rendelkezésre bocsátásával nyújtott segítséget. Ez a magatartás csak előkészületi jellegű, az adócsalás előkészületét viszont a törvény nem bünteti. A VII. r. terhelt terhére megállapított bűnsegédként történt elkövetés tettesi alapcselekményt feltételez. A bűnsegélyről akkor lehet szó, ha a tettes a bűncselekmény véghezvitelét legalább megkezdte. A jogerős ítélet azonban tettesi cselekményt nem állapított meg, mert a tettes felderítetlen maradt. A tulajdonosok, azaz a tettesek felderítése nélkül nem lehet okszerű következtetést levonni arra, hogy maga az alapcselekmény eljutott volna a kísérlet stádiumáig. Ennélfogva a felülvizsgálati indítvány álláspontja szerint a VII. r. terhelt magatartása legfeljebb - nem büntethető - előkészületnek értékelhető, és ez a bűncselekmény hiányában történő felmentését indokolja.
A VII. r. terhelt védője a nyilvános ülésen arra is hivatkozott, hogy amikor a bíróságok ítéletükben megállapították, hogy a szóban levő olaj értékesítésre került, valójában törvényes vád hiányában jártak el, mert ezt a tényt a vádirat nem tartalmazta.
A legfőbb ügyész átiratában a megtámadott határozatok hatályukban fenntartását indítványozta, mert a tettes ismertté válásának a hiánya a részesek felelősségre vonása szempontjából irreleváns, következésképpen az eljárt bíróságok helyesen minősítették a VII. r. terhelt cselekményeit.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
1. A VII. r. terhelt védője a nyilvános ülésen minden ténybeli alap nélkül hivatkozott a törvényes vád hiányára, mint a Be. 284/A. §-ának (2) bekezdésében és a 250. §-ának III. pontjában meghatározott felülvizsgálati okra. A vád ugyanis - amelyet ebben a tekintetben az ügyész az elsőfokú tárgyaláson változatlan tartalommal fenntartott - tartalmazta azt a tényt, hogy a VII. r. terhelt olyan háztartási "tüzelőolaj-szőkítésben" vett részt, amelynek eredményeként létrejött gázolajat utóbb értékesítették anélkül, hogy a gázolaj-értékesítést terhelő adókat befizették volna.
Az a körülmény, hogy a tettes vagy tettesek személyét a büntetőeljárás nem tárta fel, nem változtat azon, hogy az "olajszőkítésben" közreműködő személyekkel - így a VII. r. terhelttel - szemben a tárgyalás törvényes vád alapján folyt. Ezt a törvényes vádat merítette ki az első- és másodfokú bíróság, amikor - egyebek közt - a VII. r. terhelt bűnösségét megállapította, és vele szemben büntetést szabott ki
2. Nem értett egyet a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak azzal az álláspontjával sem, amely szerint a VII. r. terhelt magatartása a büntető törvénykönyv különös részében büntetni nem rendelt előkészület fogalmi ismérveinek felel meg csupán, és ez a körülmény a VII. r. terheltnek a bűncselekmény elkövetése hiányában történő felmentését teszi szükségessé. Az kétségtelen, hogy tettesi cselekmény hiányában valamely bűncselekmény elkövetéséhez történő segítségnyújtásra vállalkozás, ajánlkozás, avagy valamely bűncselekmény elkövetéséhez eszközök, szerek rendelkezésre bocsátása nem bűnsegély, hanem csak előkészületnek felfogható magatartás, amely akkor büntethető, ha a büntetőtörvény (különös része) már az előkészületet is büntetni rendeli Más szóval az előkészületi cselekmény azáltal fejlődik bűnsegéllyé, hogy a tettesi cselekmény véghezvitele megkezdődik.
Ez az elv azonban korántsem azt jelenti, hogy a bűnsegéd büntetőjogi felelőssége megállapításának feltétele lenne a tettes vagy tettesek felelősségre vonása és a tettes vagy tettesek büntetőjogi felelősségének a megállapítása. A részesek, így a bűnsegéd és a felbujtó - bár a cselekményük járulékos jellegű - mégis önálló büntetőjogi felelősséggel tartoznak. Önálló büntetőjogi felelősségük megállapításához - egyéb feltételek megléte mellett - mindössze annak a tényszerű megállapítása szükséges - és ez egyben elégséges feltétel is -, hogy a tettes megvalósította a bűncselekmény törvényi tényállását vagy legalább a tényállásszerű elkövetési magatartás kifejtését megkezdte. Az a körülmény tehát, hogy a tettes személyét a büntetőeljárás nem tárta fel, vagy más okból a tettes felelősségre vonása elmaradt, nem akadálya a részesek büntetőjogi felelősségre vonásának. Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy tettes által elkövetett bűncselekmény megállapítása esetén, ennek a bűncselekménynek az elkövetését megelőzően még csak előkészületnek értékelendő magatartás - a tettes tényleges büntetőjogi felelősségre vonásától függetlenül - bűnsegédi magatartás.
Az elbírálandó ügyben a jogerős ítéletben elfogadott tényállás nem hagy semmilyen kétséget afelől, hogy a többrendbeli adócsalás bűncselekményének a tettes (vagy tettesek) által való elkövetése megtörtént. Ez egyértelműen kitűnik az elsőfokú bíróság ítéletének abból a ténymegállapításából, amely szerint a terheltek közreműködésével kisavazott gázolaj értékesítésre került, és a gázolaj-értékesítést terhelő adók bevallása és befizetése nem történt meg. Az ítélet egyes adónemenként összegszerűen is tartalmazza a büntetőeljárás során a személyében fel nem derített tettes (tettesek) által befizetni elmulasztott adóösszegeket, amely körülmény lehetővé teszi a tettesi cselekményhez kapcsolódó (járulékos jellegű) részesi cselekmény helyes jogi minősítését is.
Nem sértették meg tehát a büntető anyagi jog szabályait az eljárt bíróságok, amikor a VII. r. terhelt mint bűnsegéd bűnösségét a különbözőképpen minősülő adócsalás bűntetteiben megállapították.
A kifejtettek folytán a Legfelsőbb Bíróság a Be. 291. §-ának (7) bekezdése alapján - mivel a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt - a megtámadott határozatokat a hatályukban fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv. III. 1612/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás