BK BH 1999/54
BK BH 1999/54
1999.01.01.
A nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettének a kísérletét valósítja meg, aki a kiszolgáltatott gyermekkorú sértettet pénz megszerzése érdekében kitartóan bántalmazza, földhöz vágja és ezáltal életveszélyes sérüléseket okoz [Btk. 166. § (2) bek. b) pont, 170. § (5) bek. 1. ford.].
A megyei bíróság a vádlottat nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt 12 évi fegyházbüntetésre és 10 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, valamint elrendelte a kényszergyógyítását.
A tényállás szerint a vádlott az általános iskola 8 osztályát elvégezve különböző munkahelyeken vállalt munkát. Legutóbb mint éjjeliőr dolgozott. Havi nettó jövedelme 23-26 000 forint volt. Elvált családi állapotú, egy hétéves gyermeke van, akit elvált házastársa nevel. A gyermek után 3000 forint tartásdíjat fizet havonta. Vagyonnal nem rendelkezik. Korábban vagyon elleni vétségek miatt volt büntetve.
A vádlott elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben, tudatzavarban nem szenved, és a terhére rótt cselekmény idején sem szenvedett.
Alacsony értelmi képességű, primitív, egocentrikus, érzelmileg színtelen, indulatilag nagymértékben labilis, agresszivitásra, kritikátlanságra hajlamos személyiség, morális és jellembeli gyengeségekkel. Az alkoholhoz való kötődése is kialakult. Személyiségszerkezete az érzelmi, indulati élet területén fennálló személyiségzavarnak megfelelő, mely a kóros elmeállapot szintjét nem éri el, ezért az elkövetett cselekményben korlátozó tényezőként nem értékelhető.
A vádlott a terhére rótt cselekmény idején cselekménye veszélyességének a felismerésére és a felismerésnek megfelelő magatartás tanúsítására a szokványos jellegű alkoholos befolyásoltságának mértékétől függően volt képes. A kényszergyógyítása orvosi szempontból indokolt.
A vádlott a szülei tulajdonában levő lakásban lakott a válását követően. Ez az ingatlan mintegy 6-800 méterre található attól a háztól, ahol a gyermekkorú sértett lakik.
A vádlott és a gyermekkorú 8 éves sértett édesapja között jó ismerősi kapcsolat alakult ki.
1996. március 15-én a vádlott reggel 6 órakor fejezte be a munkát mint éjjeliőr, a kocsmába ment, ahol italozni kezdett. Ezt követően a vádlott lakása irányába haladt, és szembetalálkozott a gyermekkorú sértett apjával. A gyermekkorú sértett az apja távozása után televíziót kezdett nézni, kis idő múlva felfigyelt a kutyaugatásra, és azt észlelte, hogy az általa látásból ismert vádlott a lakás udvarán van, az utca felőli részen.
A vádlott kérdésére a sértett közölte, hogy csak ő van otthon egyedül, mire a vádlott bement a lakásba.
A vádlott a fotelben ülő kislányt a lábánál fogva a járólappal burkolt padlóra rántotta. A sértett hanyatt esett, és fejét a járólapba ütötte, mire sírni kezdett. A vádlott letérdelt, és a kislány mindkét lábát a térde közé szorította, és eközben többször megütötte őt a fején. A sértett segítségért kiabált, eközben a vádlott többször ököllel megütötte a kislány fejét. A sértett megpróbálta kiszabadítani magát a vádlott szorításából. A vádlott ekkor két kézzel megfogta a gyermek nyakát, és azt szorítani kezdte. A sértett ekkor úgy tett, mintha eszméletét veszítette volna, de a vádlott tovább ütlegelte őt.
Eközben a gyermekkorú sértett kiszabadította a szorításból a jobb lábát, és megrúgta a vádlottat, aki felkiáltott, és a bal combjához kapott a kezével. Erre a sértettnek sikerült felállnia, és a szobából a bejárati ajtó felé szaladt, ahol azonban a kilincs mellé nyúlt, és így nem tudott kimenekülni a lakásból, mire a vádlott őt utolérte és "Innen nem szökhetsz el soha többé! "kijelentést tett, visszavitte a gyermeket a nappaliba, ahol a földre lökte őt. A sértett hanyatt esett, és fejét ismét beleütötte a kemény járólapba.
A vádlott megint letérdelt, és egyik kezével lefogta a kislány kezeit, míg a másikkal ismét ütlegelni kezdte. A sértett sírva kérlelte a vádlottat, hogy ne bántsa, de ez hatástalan maradt.
Miután a sértett nem mozdult, a vádlott felhagyott a bántalmazással, és a nappaliban a bejárat melletti széken levő fekete színű diplomatatáskában levő 7000 forintot, továbbá az étkezőszekrény polcáról, a videokazetták tetejéről 22 000 forintot, illetve az ugyanitt műanyag dobozban levő 10 000 forintot magához véve, összesen 39 000 forinttal távozott a lakásból anélkül, hogy megnézte volna a sértett állapotát.
A vádlott ezután az élelmiszerboltba ment, ahol 2 dl pálinkát, továbbá cigarettát vett, majd 5000 forint címletű bankjeggyel fizetett.
A vádlott ezután kerékpárral lakására ment és ott átöltözött, majd ezt követően visszament a kocsmába, ahonnan 13 óra 25 perckor előállította őt a rendőrség.
A sértettet a mentőszolgálat vitte a klinikára, ahol 14 órától szakszerű orvosi ellátásban részesült, és március 26-ig kezelték.
A 8 éves sértett a bántalmazás során állcsonttörést, agyrázkódást, a jobb arcfélen és a szemtájékon, a mellkason, mindkét lábszáron, a csípőlapátok fölött és a nyakon zúzódásos, valamint hámhorzsolásos sérüléseket szenvedett. A zúzódásos és hámhorzsolásos sérülések gyógytartama 8 napon beleüli, míg az állcsonttörés és az agyrázkódás tényleges gyógytartama 10 hét.
Az elszenvedett sérülések az agyvizenyő kialakulása és a súlyos sokkos állapot miatt életveszélyesek voltak. Az agyvizenyő létrejötte összefüggésben állt a fojtogatással, a nyak leszorításával, és kialakulása hosszabb ideig tartó, folyamatos erőbehatást igazol, és arra utal, hogy a vádlott a gyermek nyakát több alkalommal is megragadta.
A vádlott véralkohol-koncentrációja a bűncselekmény elkövetésekor 1,96-2,03 ezrelék volt, amely közepes fokú alkoholos befolyásoltságot eredményezett.
A vádlottól - előállítása után - a rendőrség a nála levő cigarettás dobozban elrejtve 30 000 forintot, míg a lakásán, a szekrényben tartott ruhák alatt 5981 forintot talált meg, melyet a sértett apjának visszaadtak.
Az ítélet ellen a vádlott enyhítésért, a védője eltérő jogi minősítés miatt, a vádlott cselekményének életveszélyt okozó testi sértés bűntetteként és lopás vétségeként történő minősítése érdekében, illetve enyhítésért fellebbezett. A legfőbb ügyész a megyei bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy a megyei bíróság ítélete részben megalapozatlan, mert a tényállás hiányos.
Ennek kiküszöbölése érdekében a Legfelsőbb Bíróság a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontjára figyelemmel a tényállást a gyermekkorú sértettnek a tárgyaláson tett - és az elsőfokú bíróság által valósnak elfogadott - nyilatkozata alapján azzal egészíti ki, hogy a vádlott a bántalmazás során a gyermeket felemelte, a földhöz vágta - mely nagy fájdalommal járt -, és azt mondta: "Innen nem mész ki élve, csak ha ideadod a pénzt."
Az ekként kiegészített tényállás mentes a Be. 239. §-ának (2) bekezdésében írt hiányosságoktól, a Legfelsőbb Bíróság azt így fogadta el felülbírálata alapjául.
Az irányadó tényállás alapján törvényes a vádlott bűnösségének a megállapítása, és helyes a cselekményeinek a jogi minősítése is.
A vádlott védője a másodfokú eljárásban azt az álláspontját fejtette ki, hogy a vádlott szándéka csupán testi sértés előidézésére, nem pedig a sértett megölésére irányult, ezért védence cselekményének életveszélyt okozó testi sértés bűntetteként, valamint ezzel halmazatban vagyon elleni bűncselekményként történő minősítését indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a védő eltérő jogi minősítésre irányuló indítványával nem értett egyet.
Az irányadó tényállás alapján az állapítható meg, hogy a vádlott viszonylag hosszabb időn keresztül, kitartóan és nagy erővel bántalmazta a sértettet. Olyan kijelentést is tett, amely egyértelműen a sértett életének a kioltására irányult. A bántalmazás módjából, erejéből és a tett kijelentésből - a Legfelsőbb Bíróság 15. sz. irányelvében adott útmutatással összhangban - az a következtetés vonható le, hogy a vádlott szándéka a sértett életének a kioltására irányult, miután magatartásának következményeibe belenyugodva cselekedett.
Az enyhítésért bejelentett fellebbezések sem alaposak.
A megyei bíróság lényegében helyesen állapította meg a vádlott vonatkozásában figyelembe jövő bűnösségi körülményeket. További súlyosító körülményként kell a vádlott terhére értékelni, hogy viszonylag hosszabb időn keresztül, kitartóan bántalmazta a sértettet. Cselekményének tárgyi súlyát jelentősen növeli az a tény, hogy a bűncselekményt a kiszolgáltatott helyzetben levő gyermekkorú sértett sérelmére követte el. A vádlottat korábban már vagyon elleni bűncselekmények miatt felelősségre vonták, és a jelen eljárás alapjául szolgáló, kiemelkedő tárgyi súlyú élet elleni bűncselekmény alapján az állapítható meg, hogy a személyében rejlő társadalomra veszélyesség foka kiemelkedő. A fentieket, valamint a megyei bíróság által helyesen felsorolt bűnösségi körülményeket figyelembe véve, a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a kiszabott 12 évi fegyházbüntetés nem eltúlzott mértékű, és az szükséges is az általános megelőzés érdekében. A büntetés enyhítésére tehát nem kerülhet sor, mivel az már ellentétben állna a Btk. 37. §-ában meghatározott büntetési céllal.
A megyei bíróság ítéletének egyéb rendelkezései is törvényesek, ezért az elsőfokú határozatot a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. V. 1817/1997/7. szám)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás