543/B/1999. AB határozat
543/B/1999. AB határozat
2005.10.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a földgáz közüzemi díjainak megállapításáról szóló 96/2003. (XII. 18.) GKM rendelet 13. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.
Indokolás
I.
Az Alkotmánybírósághoz két indítvány érkezett a földgáz díjának megállapításáról szóló 11/1999. (III. 19.) GM rendeletnek (a továbbiakban: GM rendelet) azzal a rendelkezésével kapcsolatban, amely bevezette az alapdíjat, amelyet a fogyasztó a szolgáltatás rendelkezésre állásáért köteles fizetni. Az Alkotmánybíróság az indítványokat a támadott rendelkezés azonosságára tekintettel egyesítette és együttesen bírálta el.
Az első indítványozó álláspontja szerint a kifogásolt GM. rendelet a gázszolgáltatók és a gázfogyasztók között fennálló szerződéses viszonyokba avatkozik be oly módon, hogy „kitalál egy nem létező szolgáltatást”, s „e nem létező szolgáltatásért fizetésre kötelez.” Ez pedig véleménye szerint ellentétes a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 200. §-ában deklarált szerződési szabadság elvével, amelynek értelmében a szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg. Ellentétes továbbá a Ptk.-nak a szerződés módosításáról rendelkező 240. és 241. §-aival, amelyek felsorolják, hogy a szerződést kik változtathatják meg, ezek között pedig a rendeletet kiadó miniszter nem szerepel. Az Alkotmány 37. § (3) bekezdése szerint a Kormány tagjai feladatuk ellátása körében rendeleteket adhatnak ki. Ezek azonban törvénnyel vagy a Kormány rendeletével és határozatával nem lehetnek ellentétesek. Az indítványozó megítélése szerint a miniszter rendeleti úton történő beavatkozása a tömegesen fennálló szerződéses jogviszonyokba sérti a szerződési szabadság elvét, ezért törvény-, s így alkotmányellenes is. Ezért indítványozta annak a rendelkezésnek a megsemmisítését, amely létrehozza az ún. „rendelkezésre állás” szolgáltatást, s ezért ellenérték fizetésére kötelez.
A másik indítványozó a GM rendeletnek ugyanezt a rendelkezését kifogásolta, amely véleménye szerint a tulajdonhoz való jogot sérti.
Az indítványok benyújtását követően a GM rendeletet hatályon kívül helyezte a földgáz közüzemi díjainak megállapításáról szóló 96/2003. (XII. 18.) GKM rendelet (a továbbiakban: GKM rendelet) 23. § (1) bekezdése, 2004. január 1-jével. Mivel az indítványozók által kifogásolt rendelkezést a hatályon kívül helyezett jogszabály helyébe lépő GKM rendelet lényegében változatlan formában tartalmazza, az Alkotmánybíróság – állandó gyakorlatának megfelelően – az indítványozott alkotmányossági vizsgálatot az elbíráláskor hatályos szabályozásra nézve lefolytatta.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi rendelkezések alapján hozta meg:
1. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései:
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.”
„37. § (3) „A Kormány tagjai feladatuk ellátása körében rendeleteket adhatnak ki. Ezek azonban törvénnyel vagy a Kormány rendeletével és határozatával nem lehetnek ellentétesek. A rendeleteket a hivatalos lapban ki kell hirdetni.”
2. A Ptk.-nak az indítványozó által meghivatkozott, illetve az indítvány elbírálása során az Alkotmánybíróság által figyelembe vett egyéb rendelkezései:
„200. § (1) A szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja.”
„226. § (1) Jogszabály meghatározhatja a szerződés egyes tartalmi elemeit, és kimondhatja, hogy ezek a szerződésnek akkor is részei, ha a felek eltérően rendelkeznek.
...
(3) Hatósági ár megállapítására külön törvény szerint kerülhet sor.”
„240. § (1) Ha jogszabály kivételt nem tesz, a felek közös megegyezéssel módosíthatják a szerződés tartalmát, vagy megváltoztathatják kötelezettségvállalásuk jogcímét.
...
(3) A szerződést egyezséggel is lehet módosítani. Egyezség esetén a felek a szerződésből eredő vitás vagy bizonytalan kérdéseket közös megegyezéssel úgy rendezik, hogy kölcsönösen engednek egymásnak.”
„241. § A bíróság módosíthatja a szerződést, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti.”
3. Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Ártv.)
„7. § (1) A mellékletben felsorolt termékekre, szolgáltatásokra (a továbbiakban együtt: termék) az ott feltüntetett miniszter, illetve a helyi önkormányzat (a továbbiakban együtt: hatósági ár megállapítója) legmagasabb árat vagy legalacsonyabb árat (a továbbiakban együtt: hatósági ár) állapít meg.
(2) A termék hatósági árát a pénzügyminiszterrel egyetértésben kell megállapítani, ha az árat a miniszter állapítja meg, vagy az árat az állami költségvetés támogatja.”
„ Melléklet
A) Termékek”1110200000 |
a közüzemi fogyasztó részére értékesített földgáz ára |
gazdasági és közlekedési miniszter |
4. A földgázellátásról szóló 2003. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Getv.)
„48. § (1) Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvényben meghatározott hatósági árszabályozás körébe tartozik:
a) a földgáz szállítása – a tranzit kivételével –, elosztása és közüzemi tárolása,
b) a közüzemi nagykereskedő és a közüzemi szolgáltató közötti földgáz-kereskedelem, valamint
c) a közüzemi fogyasztó részére értékesített földgáz legmagasabb hatósági árának, illetőleg díjának, valamint a díjalkalmazási feltételeknek megállapítása.”
„49. § (1) Az árakat, a díjakat, az árszabályozás kereteit, valamint az alkalmazási feltételeket a miniszter a Hivatal javaslata alapján rendeletben állapítja meg. Az árakat és a díjakat azok hatálybalépése előtt legalább 8 nappal – a közüzemek részére szolgáltatott földgáz esetében legalább 30 nappal – közzé kell tenni.
(2) Az árképzés és az áralkalmazás részletes szabályait, valamint az árszabályozás kereteinek rendjét a Hivatal készíti elő. A Hivatal e tevékenysége során köteles a fogyasztóvédelmi szervezetek, fogyasztói érdekképviseletek, valamint az engedélyesek véleményét megkérni.”
„56. § (1) A miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben rendeletben állapítja meg:
a) a hatósági árakat és díjakat, valamint az ár- és a díjalkalmazási feltételeket, illetőleg az árszabályozás kereteit”
5. Az indítványozók által kifogásolt rendelkezésnek az elbírálás idején hatályos szövege a következő: GKM rendelet
„13. § (2) A háztartási fogyasztó – a (7) bekezdés kivételével – a háztartási célra elfogyasztott földgázért a 4. § (1) bekezdése szerint számított háztartási gázdíjat, a szolgáltatás rendelkezésre állásáért pedig fogyasztási helyenként háztartási alapdíjat köteles fizetni.”
III.
Az indítványok az alábbiak szerint nem megalapozottak:
Az első indítványozó a földgáz árának megállapítása kapcsán tévesen hivatkozik a Ptk. 200. §-ában rögzített szerződési szabadság elvére. Ez ugyanis nem korlátozhatatlan, nem kivétel nélkül – minden szerződés minden eleme tekintetében – érvényesülő alapelv. Maga a Ptk. 226. §-a ad felhatalmazást a jogalkotó számára, hogy közhatalmi eszközökkel a szerződési autonómiát korlátozza. E korlátozás egyik formája, amikor bizonyos termékek vagy szolgáltatások tekintetében külön törvény szerint hatósági ár megállapítására kerülhet sor. Erre a Ptk. 226. § (3) bekezdése értelmében van lehetőség. A földgáz pedig az Ártv. mellékletének A) pontja, illetve a Getv. 48. § (1) bekezdés c) pontja alapján hatósági áras termék.
A hatósági árat a Getv. 49. § (1)–(2), illetve 56. § (1) bekezdéseiben, valamint az Ártv. 7. § (1)–(2) bekezdéseiben és az Ártv. melléklete A) pontjában kapott felhatalmazás alapján a gazdasági és közlekedési miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben – a Getv.-ben meghatározott szempontok figyelembevételével – állapítja meg.
A fentiek szerint tehát nem megalapozott az első indítványozó érvelése, mely szerint a miniszter nem rendelkezik felhatalmazással arra, hogy a gázszolgáltatók és a gázfogyasztók között fennálló szerződéses viszonyokba beavatkozzék.
Mint azt az Alkotmánybíróság a 34/B/1998. AB határozatában kifejtette: „Azon szolgáltatások esetén ..., amelyek tekintetében törvény hatósági ár megállapítását írja elő, az árak a jogszabályban előírt hatósági árhoz igazodnak és nem a piaci kereslet-kínálati viszonyok határozzák meg azokat. Ezért az ilyen szolgáltatások esetén szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyensúlyának megítéléséhez nélkülözhetetlen piaci érték megállapítására nincs mód. Így a hatósági árat megállapító rendeleti szabályok törvényessége a Ptk. rendelkezései alapján nem vizsgálható. Hatósági árak esetében a szolgáltatás-ellenszolgáltatás arányosságát az árhatósági jogkört szabályozó törvények hivatottak biztosítani azzal, hogy meghatározzák az árképzés szabályait, a hatósági ár megállapítása során figyelembe veendő tényezőket.” (34/B/1998. AB határozat, ABH 1998, 1083.) Ezt teszik meg az Ártv. hatósági ármegállapításról szóló 7–18. §-ai, illetve a Getv. ármegállapításról szóló VI. fejezetének rendelkezései.
A fentiekből következően nem megalapozott az első indítványozónak a Ptk. szerződésmódosításról szóló általános rendelkezéseire való hivatkozása sem, mivel a földgáz hatósági árának módosítására nem a Ptk. általános rendelkezései, hanem az Ártv. és a Getv. megfelelő rendelkezései vonatkoznak.
A „rendelkezésre állás” mindkét indítványozó véleménye szerint egy kitalált, nem létező szolgáltatás, így az ennek ellenértékeként megállapított alapdíj álláspontjuk szerint minden jogalapot nélkülöz. Nem helytálló az indítványozók fenti érvelése sem, mivel a gázszolgáltatóknak a szolgáltatási rendszer fenntartásával, működtetésével, karbantartásával kapcsolatosan sok olyan költsége merül fel, amely az egyes fogyasztók tényleges gázfogyasztásától, illetve annak mennyiségétől függetlenül, állandóan fennáll.
A fentieknek megfelelően az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a GKM kifogásolt rendelkezése nem ütközik a Ptk. egyik hivatkozott rendelkezésébe sem, így a támadott rendelkezés törvény-, és alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasította.
A második indítványozó véleménye szerint az alapdíj bevezetése a fogyasztók tulajdonjogát sérti. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kifogásolt rendelkezés és az Alkotmány hivatkozott szakasza között nem áll fenn semmilyen alkotmányjogilag értékelhető összefüggés, ezért az indítványt e részében is elutasította.
Budapest-Esztergom, 2005. október 11.
Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás