BK BH 1999/546
BK BH 1999/546
1999.12.01.
Megvalósítja a jármű önkényes elvételének vétségét, aki a birtokából jogellenesen elvont ún. hűtőfélpótkocsit - amelyre nézve törvényes zálogjoga volt - úgy veszi magához, hogy az ahhoz kapcsolt nyerges vontatóval más helyiségbe viszi, majd a vontatáshoz használt járművet utóbb elhagyja [Btk. 327. § (1) bek.]
A városi bíróság az 1996. december 5. napján meghozott ítéletével a terheltet jármű önkényes elvételének vétsége, valamint 2 rb. közokirattal visszaélés vétsége miatt halmazati büntetésül 200 napi tétel - napi tételenként 200 forint - pénzbüntetésre ítélte; egyben a különösen nagy értékre elkövetett lopás bűntettének vádja alól felmentette.
A megyei bíróság az 1997. április 23. napján kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta: a terheltet a 2 rb. közokirattal visszaélés vétségének vádja alól felmentette, a bűnösség kimondására vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezve megállapította, hogy a terhelt elkövette a jármű önkényes elvételének vétségét, ezért 1 évi időtartamra próbára bocsátotta.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A fuvarozási vállalkozó foglalkozású terhelt 1990-ben ún. bérvontatási szerződést kötött a svéd székhelyű céggel, és ebben a szerződésben azt vállalta, hogy a cég által biztosított fuvarozási megbízásokat a cég félpótkocsijaival, de a saját vontatójával elvégzi. Ennek a szerződésnek az alapján került a terhelt birtokába - egyébként a cég tulajdonában levő - hűtőfélpótkocsi.
A terhelt az ebből a szerződéses viszonyból származó felhalmozódó és kiegyenlítetlen pénzkövetelései miatt zálogként visszatartotta - de a fuvarozási vállalkozásban változatlanul fuvareszközként használta - a hűtőfélpótkocsit. A zálogként történt visszatartás jogszerűségét látszott igazolni a Magyar Gazdasági Kamara mellett működő Állandó Választottbíróság 1992. március 17. napján kelt ítélete.
1992. december 15-én a zinnvaldi határátkelőhelyen a svéd hatóságok a hűtőfélpótkocsit - mint körözés alatt álló lopott járművet - lefoglalták, és visszaszolgáltatták a cégnek.
Ez a hűtőfélpótkocsi - a cégnek egy másik magyar vállalkozóval kötött újabb fuvarozási megállapodása folytán - ismételten visszakerült Magyarországra; a terhelt erről tudomást szerzett, és 1993 áprilisában rendőrhatósági intézkedést kezdeményezett annak visszaszerzése érdekében. A városi rendőrkapitányság az 1994. május 24-én kelt határozatával elrendelte ugyan a lefoglalt hűtőfélpótkocsinak a terhelt részére történő kiadását, de a magyar vállalkozó - aki egy korábbi lefoglalást megszüntető határozat alapján már visszakapta ezt a fuvareszközt - bejelentette, hogy időközben a hűtőfélpótkocsit visszaszolgáltatta a svéd cégnek.
Mialatt a hűtőfélpótkocsi Svédországban tartózkodott, a jármű új forgalmi rendszámot kapott, és - valószínűsíthetően - az eredeti alvázszámot átütötték, majd 1993 nyarán egy harmadik magyar vállalkozó által üzemeltetve a félpótkocsi újra visszakerült Magyarországra.
A terhelt feljelentése alapján - okirathamisítás alapos gyanújával - a hűtőfélpótkocsi gyártásának az évében az adott típusú hűtőfélpótkocsiknak az egyike sem került a jelzett alvázszámmal kibocsátásra. Ez az eljárás azonban nem vezetett ahhoz, hogy a hatóságok a hűtőfélpótkocsit lefoglalják, és azt a terhelt részére kiadják. Ekkor határozta el a terhelt, hogy maga fogja visszaszerezni azt a félpótkocsit, melyen érvényes zálogjoga van.
Miután a terhelt tudomást szerzett arról, hogy a hűtőfélpótkocsi ismét Magyarországon van, és az hol parkol, ismerősei társaságában 1995. március 22-én hajnalban odautazott és - minthogy annak az ajtaja nyitva volt - beszállt annak a svéd forgalmi rendszámú nyerges vontatónak a vezetőfülkéjébe, amelyhez a hűtőfélpótkocsi hozzá volt kapcsolva. Beindította a motort a vontatóban talált slusszkulccsal, és a járműszerelvénnyel (nyerges vontatóval és félpótkocsival) elhajtott. A hűtőfélpótkocsit a nyerges vontatóról lekapcsolta, és egy tanya közelében elrejtette, magával a nyerges vontatóval pedig tovább közlekedett, utóbb pedig a nyerges vontatót a 32-es főút mellett otthagyta.
Az eljárt bíróságok kizárólag a nyerges vontató jogtalan használatát értékelték jármű önkényes elvételének vétségeként. Álláspontjuk szerint a zálogtárgy (félpótkocsi) birtokának a visszaszerzéséhez ugyan szükségszerű volt a nyerges vontató igénybevétele, de az nem volt szükségszerű, hogy a zálogtárgy visszaszerzése a svéd cég tulajdonában álló és nem vitásan a zálogjog tárgyául nem szolgáló nyerges vontatóval történjék. Ez ugyanis akár a terhelt nyerges vontatójával is megoldható lett volna. A nyerges vontató jogtalan használata ezért nem értékelhető olyan szükségszerű eszközcselekménynek, amely a büntetőjogi felelősségre vonás alól történő mentesülést eredményezhetné.
A jogerős ítélet ellen a terhelt és a védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet tévesen állapította meg a jármű önkényes elvétele vétségének az elkövetését. Ez a bűncselekmény a jogtalan használat célzatát feltételezi; ez a célzat azonban hiányzott, mert a jármű elvétele a jogos igénynek (zálogjognak) az egyéb módon nem lehetséges érvényre juttatását szolgálta. A terheltnek ugyanis nem volt lehetősége arra, hogy az országban váratlanul felbukkanó pótkocsi elszállítását más módon megszervezhesse.
A legfőbb ügyész a felülvizsgálati indítvánnyal támadott ítéletek hatályukban fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság - nem érintve az elsőfokú és a másodfokú bíróság ítéletének a felmentő rendelkezéseit - megállapította, hogy a terheltnek és a védőjének a Be.28. §-a (1) bekezdésének a) pontjára alapozott felülvizsgálati indítványa nem alapos.
1. A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás alapulvételével kétségtelen, hogy a terhelt az őt megillető törvényes zálogjog gyakorlása és a hűtőfélpótkocsinak - mint zálogtárgynak - a birtokba vétele érdekében idegen gépjárművet (nyerges vontatót) erre vonatkozó bármiféle jogosultság, jogcím nélküli használat céljával elvetette, és - időlegesen - a gépjárművet használta is. A gépi meghajtású jármű jogtalan használat céljával történő elvétele a Btk. 327. §-ának (1) bekezdésében írt jármű önkényes elvétele vétségének minden törvényi tényállási elemét kimeríti. Ez a magatartás tényállásszerű, amellyel kapcsolatban büntethetőséget kizáró vagy megszüntető okra hivatkozás alaptalan.
2. A felülvizsgálati indítvány téves érvekkel hivatkozott arra, hogy a gépi meghajtású jármű (a nyerges vontató) elvétele nem jogtalan használat (és nem is eltulajdonítás) célzatával történt. Az a felhozott indok ugyanis nem helytálló, amely szerint a bűncselekményként értékelt magatartás távolabbi, valóságos célja (a zálogtárgy birtokbavétele) nem volt jogtalan, és ez önmagában kizárja a távolabbi valóságos cél eléréséhez szükséges cselekmény jogtalanként való értékelését; ezáltal kizárja a jogtalan használatra irányuló célzat megállapítását is.
A szándékosság és annak a direkt formája, a célzatosság fennállása vagy ennek a hiánya csak és kizárólag az adott törvényi tényállás keretein belül vizsgálható. A távolabbi célok - jelen esetben az, hogy a terhelt a gépi meghajtású jármű elvételével egy őt megillető jogos igénynek kívánt érvényt szerezni - büntetőjogilag közömbösek; nem változtatnak a távolabbi cél eléréséhez szükséges és büntetőjogi értékelés alá vont magatartás jogszerűségén vagy jogszerűtlen voltán, szándékosságán, esetleg célzatosságán. Az pedig alappal nem vitatható: a terhelt tisztában volt azzal, hogy a nyerges vontató használatára semmilyen jogcíme nincs, ez a dolog számára teljesen idegen, annak használata tehát jogtalan.
Kétségtelen, a terheltet a nyerges vontatónak a használat céljával történő elvételekor bizonyos fokig menthető indok, nevezetesen a törvényes zálogjog tárgyának a visszaszerzése vezette, ez az indok azonban messzemenően értékelésre került a másodfokú bíróság eljárásában a jogkövetkezmény (intézkedés) alkalmazása során.
3. Az elbírálandó ügyben a cél-eszköz viszonyának a kérdése szóba sem jöhet. A cél-eszköz viszony tulajdonképpen két, egymáshoz rendkívül szorosan kapcsolódó bűncselekmény viszonyában járhat azzal a jogi jelentőséggel, hogy az eszközcselekményért az önálló büntetőjogi lehetőség nem állapítható meg (látszólagos anyagi halmazat).
Ez a viszony tehát azt feltételezi, hogy mind a célcselekmény, mind az eszközcselekmény - önmagában szemlélve - bűncselekmény legyen. Ha a célcselekmény (jelen esetben a zálogtárgy birtokának a visszaszerzése) nem bűncselekmény, az ennek az eszközéül szolgáló bűncselekmény önálló büntetőjogi értékelése a cél-eszköz viszonya alapján nyilvánvalóan nem zárható ki. Az ellenkező értelmezés - elfogadhatatlanul - oda vezetne, hogy a jogos célok elérése, bármiféle, akár jogtalan eszközök alkalmazásával is jogkövetkezmények nélkül megtörténhetne.
Miután - a fent kifejtettek szerint - a bűncselekmény elkövetésének a megállapítása az eljárt bíróságok részéről nem a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével történt, továbbá a cselekmény jogi minősítése és az intézkedés alkalmazása is megfelelt a büntető anyagi jog szabályainak, valamint az eljárt bíróságok a Be. 284/A. §-ának (2) bekezdésében meghatározott feltétlen eljárási szabálysértést sem vétettek: a Legfelsőbb Bíróság a másodfokon felülbírált jogerős ügydöntő határozatot hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv. III. 347/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás