PK BH 1999/552
PK BH 1999/552
1999.12.01.
Gépjármű parkolásával kapcsolatos kártérítési felelősség a kézifék behúzásának elmulasztása esetén [Ptk. 339. § (1) bek.; 1/1975. (II. 5.) KPM-BM r. (KRESZ) 41. § (7) bek.].
A II. rendű alperes a tulajdonában álló személygépkocsijával 1995. február 26-án a P. S. utcában parkolt. Megálláskor a járművet egyes sebességfokozatban hagyta, a kormányt oldalra elfordította, a kéziféket azonban nem húzta be. A nap folyamán az autót gyerekek kezdték lökdösni, valamint előre-hátra húzogatni. Ennek következtében az megindult, és a mellette parkoló, a felperes tulajdonában álló személygépkocsinak ütközött. Ezzel sérülést okozott annak első ajtaján, középoszlopán és bal hátsó sárvédőjén. A kijavítás költsége 39 687 Ft volt. A felperes keresetében elsődlegesen az I. rendű alperest mint felelősségbiztosítót, másodlagosan pedig a II. rendű alperest mint károkozót kérte ezen összeg megfizetésére kötelezni.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte a II. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 13 890 Ft tőkét, valamint ennek 1995. február 26-tól a kifizetésig járó évi 20%-os kamatát. Ezt meghaladóan, valamint az I. rendű alperessel szemben a keresetet elutasította. A Ptk. 345. §-ának (1) bekezdésében írott, a veszélyes üzem működésére irányadó, valamint az 58/1991. (IV. 13.) kormányrendelet szerinti felelősség megállapítására nem látott lehetőséget, mert a károkozó jármű a közúti forgalomban nem vett részt, üzemen kívül állt, parkolt.
Ugyanakkor megállapította, hogy a II. rendű alperes megsértette a KRESZ 41. §-ának (7) bekezdésében foglalt és a parkoló járművek rögzítésére vonatkozó szabályokat. Ez a körülmény - a gépkocsit lökdöső gyerekek magatartása mellett - ugyancsak közrehatott a felperesi kár bekövetkeztében. Ezért a II. rendű alperest a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján, a szerződésen kívül okozott károk megtérítéséről szóló előírások alapján marasztalta. Ennek során a Ptk. 344. §-ának (1) bekezdése szerint kármegosztást alkalmazott, és a II. rendű alperes közrehatását 35%-ban határozta meg. A gyerekek 65%-os közrehatásával kapcsolatban pedig utalt a Ptk. 99. §-ára, amelynek értelmében a másra át nem hárítható kárt a tulajdonosnak kell viselnie.
A másodfokú bíróság a II. rendű alperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság döntését - lényegében annak helyes indokai alapján - helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen a II. rendű alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet az ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú ítélet megváltozatása és a kereset elutasítása iránt. Ebben előadta, hogy álláspontja szerint a kárt kizárólag a járművet tologató ismeretlen személyek okozták, amelyre a kézifék behúzásának elmulasztása nem volt kihatással. Hangsúlyozta, hogy a gépkocsi leállítása során úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt, mert ennek során ismeretlen személyek magatartására nem kellett számítania. Kifejtette, hogy a KRESZ 41. §-ának (7) bekezdése szerint a parkolás megkezdésekor csak arról kellett gondoskodnia, hogy az autó motorja ne legyen idegen személyek által elindítható.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme tartalmilag a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a peres felek hozzájárulása alapján, a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése értelmében tárgyaláson kívül bírálta el, amelynek során megállapította, hogy az nem alapos.
A II. rendű alperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést a kártérítési felelősségét megalapozó magatartás felróhatóságának és az okozati összefüggés fennállásának téves megítélésében jelölte meg [Pp. 270. §-ának (1) bekezdése]. Ezért a jogerős ítélet kizárólag ebben a keretben volt felülbírálható [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése].
A Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
A közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM rendelet 41. §-ának (7) bekezdése előírja, hogy a járművet őrizetlenül hagyni abban az esetben szabad,
ha a vezető gondoskodott arról, hogy a jármű önmagától el ne indulhasson, és illetéktelen személy azt el ne indíthassa.
A II. rendű alperes felülvizsgálati kérelmében helyesen mutatott rá, hogy a szerződésen kívüli károkozásról szóló általános szabályokat a perbeli esetben a KRESZ idézett szabálya tölti meg tartalommal abban a vonatkozásban, hogy a jármű őrizetlenül hagyása (parkolás, várakozás) esetén annak vezetőjétől általában milyen magatartás várható el, illetőleg az mikor minősíthető vétkesnek. Ennek megítélése során mindkét fokú bíróság helyesen és a jogszabályoknak megfelelően döntött.
A törvény idézett rendelkezése szerint a vezető a jármű őrizetlenül hagyása során akkor jár el úgy, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, ha gondoskodik arról, hogy az magától se indulhasson el, továbbá azt más személy se indíthassa el. E jogszabályi rendelkezés egyszerű nyelvtani értelmezéséből azonban olyan következtetés vonható le, hogy nem a jármű motorjának, hanem magának a járműnek az elindulását vagy elindítását kell megakadályozni. Ez utóbbi pedig nemcsak a motor beindításával érhető el, hanem közvetlen emberi erővel is. Ezért a II. rendű alperes akkor járt volna el úgy, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, valamint ahogy az a jogszabály előírásának is megfelel, ha a parkoló járműve sebességváltóját első sebességbe kapcsolja, és annak kézifékét is behúzza. Ez utóbbi alól nem mentesíti őt az a körülmény sem, hogy a károkozás idején fagyott. Kétségtelen, hogy ilyenkor a gépkocsivezetők többsége tartós leálláskor nem használ kéziféket, de ezt saját veszélyére és abban a tudatban teszi, hogy a magatartás nem felel meg a jogszabály előírásainak. Alaptalanul hivatkozott felülvizsgálati kérelmében a II. rendű alperes arra, hogy a gépkocsi megindulása kizárólag az ismeretlen személyek magatartására, nem pedig a kézifék behúzásának elmulasztására vezethető vissza. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az álló jármű elmozdítását ez utóbbi tette lehetővé. Ezért mindkét fokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a II. rendű alperes mulasztása hozzájárult ahhoz, hogy gépkocsija elmozdításával a felperesnek kára keletkezzen. Ez pedig kellő alapul szolgál a nem megfelelő rögzítés és a kár bekövetkezése közötti okozati összefüggés fennállásának és a II. rendű alperes kártérítési felelősségének a megállapításához, a közrehatás arányában.
A fent kifejtettek eredményeként a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. VIII. 22.467/199/7. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás