GK BH 1999/562
GK BH 1999/562
1999.12.01.
Csatornamű társasági érdekeltségi hozzájárulás mértékének megállapításánál irányadó szabályok [1995. évi LVII. tv.; 160/1995. (XII. 26.) Korm. r.; 5/1993. (II. 12.) AB hat.].
A felperes jogelődje az alperes jogelődjének, a B.-i Csatornamű Társulatnak (a továbbiakban: Csatornamű Társulat) érdekeltségi hozzájárulás fizetésére kötelező határozata ellen élt keresettel. Arra hivatkozott, hogy az alperes érdekeltségi hozzájárulás fizetésére kötelező 2/1995. számú határozata jogszabálysértő. Ezért kérte a határozat megváltoztatását és az érdekeltségi hozzájárulás összegének mérséklését. Álláspontja az volt, hogy a kivetett érdekeltségi hozzájárulás összege eltúlzott. A társulat által tervezett 10,6 m3 napi fogyasztás nem reális, ezzel szemben a tényleges fogyasztása az 1995. évben 2,643 m3/nap volt, míg az 1996. évben 1,723 m3/nap.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperesnek perköltségben történő marasztalására irányult.
Az elsőfokú városi bíróság az 1997. április 16-án kelt ítéletében a Csatornamű Társulatnak - az intézőbizottság 8/1996. számú határozatával helybenhagyott - 2/1995. számú határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest a felperes javára 21 500 Ft perköltség megfizetésére kötelezte.
Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a felperesnek az őt kötelező határozat kézhezvétele előtt nem volt tudomása a társulat megalakulásáról. A felperes nem volt tagja a Csatornamű Társulatnak, ezért a tagságból eredően jogok és kötelezettségek sem hárulhatnak reá. Az 1996. január 1-jétől hatályba lépett 1995. évi LVIII. törvény egyébként hatályon kívül helyezte az 1977. évi 28. számú tvr.-t. A törvény végrehajtására kiadott 160/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet pedig az 1977. évi 28. számú tvr. végrehajtását szabályozó 41/1977. (XI. 3.) MT rendeletet, valamint a 4/1978. (XII. 12.) OVH rendeletet helyezte hatályon kívül. Ezért a korábbi jogszabályok a jelen per elbírálása során nem vehetők figyelembe. A felperes keresetével támadott - az alperes jogelődje által hozott - határozatok tehát azért is jogszabálysértőek, mert meghozatalukkor a már hatályban nem lévő 41/1977. (XI. 3.) MT számú rendeletre hivatkoztak.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett annak megváltoztatása, a kereset elutasítása és a felperes perköltségben való marasztalása iránt. Mindenekelőtt arra hivatkozott, hogy perjogi értelemben tarthatatlan az elsőfokú ítélet, mert az nem döntötte el a jogvitát (Pp. 1. §). Az alperes határozatának hatályon kívül helyezése esetén ugyanis a felperes mentesülne a közműberuházás minden költsége alól. Hivatkozott továbbá arra, hogy az érdekeltségi hozzájárulást a Csatornamű Társulat taggyűlése az 1994. december 15-én kelt határozatában állapította meg, a társulat elnöke később ezt csak közölte az érdekeltekkel. A közmű megvalósításának időszakában hatályban volt 1977. évi 28. tvr. 3. §-a akként rendelkezett, hogy a társulatba tagként be nem lépett ún. „kisebbség” is érdekeltnek minősül, aki köteles érdekeltségi hozzájárulást fizetni. Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor kizárta a korábban hatályban volt joganyag alkalmazhatóságát. Végül utalt arra, hogy a csatornamű közmű létesítésével a felperes ingatlana értékesebbé vált, s az érdekeltségi hozzájárulásnál nem a tényleges, hanem a tervezett mennyiségi adatok képezik a számítás alapját.
Fellebbezési ellenkérelmében a felperes a fizetési kötelezettségének jogalapját és összegszerűségét 800 000 Ft erejéig elismerte, ezt meghaladóan az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Azt állította, hogy nem a társulatnak kell megterveznie az egyes vízfogyasztó várható fogyasztásának mértékét, hanem azt a vízfogyasztónak kell megállapítania.
A másodfokú bíróság az 1997. december hó 14. napján kelt ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 60 000 Ft mindkét fokú perköltséget, fizessen meg továbbá az államnak - felhívásra - 216 000 Ft fellebbezési eljárási illetéket.
A jogerős ítélet tényként állapította meg, hogy az alperes jogelődje a B.-i Csatornamű Társulat 1994 decemberében alakult meg, s döntött a B. településen történő szennyvízelvezető kiépítéséről. A szennyvízelvezetés kivitelezésre került, s az érdekeltek terhére egy egység (240 liter/100 Ft) érdekeltségi hozzájárulást állapítottak meg. A felperes nem volt tagja a Csatornamű Társulatnak és a kivitelezést megelőzően nem is kapott tájékoztatást annak létesítéséről. A felperes ugyanis 1996. november 1-jén vásárolta meg a B.-n Oz u. 5. szám alatt lévő 50 férőhelyes fogadót az R. K. Lízing Kft.-től, s azt bérlet útján hasznosítja.
Az alperes jogelődje 1996. március 2-án kelt 2/1995. számú határozatában a felperes jogelődjével szemben az érdekeltségi hozzájárulás összegét 4 400 000 Ft-ban állapította meg. A felperes kifogása folytán a Csatornamű Társulat intézőbizottsága a 2/1995. számú határozatot helybenhagyta. Mindkét határozat jogalapként a 41/1977. (XI. 3.) MT rendeletre hivatkozott. A Csatornamű Társulat nem élt az átalakulás lehetőségével, ezért 1996. december 19-én megszűnt, jogutóda az alperes. Az alperes 6. sorszámú előkészítő iratában levezette, és kimutatta azt, hogy miként számította ki a felperest terhelő 4,4 millió Ft összegű érdekeltségi hozzájárulást, a 44 érdekeltségi egység, illetve a 240 liter/100 Ft-os általános érdekeltségi hozzájárulás figyelembevételével. Ezek a számok a beruházási alapokmány elfogadása után tisztázódtak.
Az alperes fellebbezését az alábbi indokokra hivatkozva találta megalapozottnak a másodfokú bíróság.
Az alperes jogelődje a Csatornamű Társulatot akkor hozta létre, amikor még a korábbi jogszabályok voltak hatályban. A társulat létrejöttekor hatályban volt jogszabályok döntik el azt, hogy ki minősül érdekeltnek, s e vonatkozásban az 1977. évi 28. tvr. 3. §-a az irányadó. Ennek értelmében a felperes - bár a Csatornamű Társulatnak nem volt tagja - olyan érdekeltnek minősül, aki az érdekeltségi hozzájárulás fizetésére köteles függetlenül attól, hogy a társulat megalakulásáról mikor és miként szerzett tudomást. Ezt valójában a felperes is elismerte, amikor a jogalapot nem vitatva, 800 000 Ft összegű fizetési kötelezettséget elismert.
Az érdekeltségi hozzájárulás megállapításának alapja a kapacitással összefüggően megállapítható tervezett fogyasztás. A felperes tévesen értelmezte a 4/1978. (XII. 12.) OVH rendelet 18. §-a (3) bekezdésének b) pontját. Eszerint ugyanis a megállapítás alapja nem a felperes által statisztikai adatként szolgáltatott tényleges fogyasztásra vonatkozó mérték, hanem a tervezett mennyiség. Elvileg a felperes fizetési kötelezettségének összegét mérlegelni lehet az Alkotmánybíróság 5/1993. (II. 12.) AB határozata szerint. A másodfokú bíróság azonban számszakilag is elfogadta az alperes számítását és kimutatását. Ezt azzal indokolta, hogy az alperes normákon belüli összegekkel számolt, tényszámokkal a tervezéskor nem is kalkulálhatott. A felperesnek a kötelező adatszolgáltatás keretében alapadatokat kellett szolgáltatnia. Végül utalt arra, hogy az alperes jogelődje által hozott határozatok hatályon kívül helyezése sértené az érdekeltségi hozzájárulás megállapításának egységes elvét, illetve a normák szerinti hozzájárulás kötelezettségét.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az érdekeltségi hozzájárulás összegének 800 000 Ft-ra történő leszállítását.
A jogszabálysértést az alábbiakban jelölte meg: A jogerős ítélet nem döntött az összes kereseti kérelméről, ezért a határozat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésébe, s 213. §-ának (1) bekezdésébe ütközik. Döntését az 1996. január 1. előtt hatályos jogszabályokra alapította, holott a Csatornamű Társulat határozata 1996. március 2-án kelt. [E körben hivatkozott a 160/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet 26. §-ának (1) bekezdésére].
A jogerős határozat az 1996. január 1. előtt hatályos jogszabályokat sem alkalmazta helyesen, mert nem hozta összhangba a hozzájárulás összegét az általa alkalmazott jogszabályok előírásaival. A határozat sérti a 4/1978. (XII. 12.) OVH rendelet 18. §-a (3) bekezdésének b) pontjában, valamint a műszaki irányelvekben foglaltakat.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között - a 800 000 Ft nem vitatott marasztalást meghaladó részében - vizsgálta felül. E részében a jogerős ítélet jogszabálysértő az alábbi indokok miatt.
A keresettel támadott határozatot hozó Csatornamű Társulat 1994. december 15-én alakult meg. Az ekkor hatályban volt, a vízgazdálkodási társulatokról szóló 1977. évi 28. törvényerejű rendelet (továbbiakban: Tvr.) 3. §-ának (3) bekezdése akként rendelkezett, hogy a társulat közcélú feladataiban érdekelt az érdekeltségi területen ingatlant ténylegesen használó minden jogi személy és állampolgár (a továbbiakban: érdekelt). A Tvr. 3. §-ának (5) bekezdése szerint az érdekelt a társulat közcélú feladatainak megvalósításához érdekeltsége arányában köteles hozzájárulni (érdekeltségi hozzájárulás).
A Tvr. végrehajtásáról szóló, módosított 41/1977. (XI. 3.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) 11. §-ának (2) bekezdése akként rendelkezett, hogy ha a társulat a jogszabályoknak megfelelően megalakult, közfeladataiban a tagként be nem lépett, területileg érintett kisebbség is a jogszabály erejénél fogva érdekeltté válik.
A fenti jogszabályok értelmében a felek közötti jogviszony 1994 decemberében az alperes Csatornamű Társulat megalakulásának időpontjában jött létre. E jogviszonyból keletkezett jogvita elbírálására a jogviszony keletkezésekor hatályban lévő jogszabályokat kellett alkalmazni. Ezért a felperes alaptalanul sérelmezte, hogy a jogerős ítélet az 1996. január 1. előtt hatályban volt jogszabályokon alapul.
A 41/1977. (XI. 3.) rendelet (R.) végrehajtásáról szóló 4/1978. (XII. 12.) OVH rendelkezés (a továbbiakban: Vhr.) 5. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy az érdekeltségi hozzájárulás összege a taggyűlés által megállapított teljes hozzájárulási összegnek az érdekeltség aránya szerinti hányada. A Vhr. 5. §-ának (2) bekezdése szerint az érdekeltség arányát - a társulati érdekeltségi egység alapulvételével - az érdekelt tényleges ingatlanhasználatának megfelelően kell megállapítani. Az R. 18. §-a (3) bekezdésének b) pontja pedig akként rendelkezik, hogy a csatornamű társulati érdekelt érdekeltségének arányát az alábbiak szerint kell megállapítani: - a nem lakás céljára használt bérleményekben (pl. vendéglátóüzem) a használatra valamely jogcímen jogosult tényleges használó által tervezett (a távlati igényeket is figyelembe vevő) normák alapján megállapított vízfogyasztással arányos többszörös fogyasztói egység.
A fentiekből az következik, hogy az érdekeltség aránya megállapításának meg kell felelnie az érdekelt tényleges ingatlanhasználatának és a tényleges használó által tervezett normáknak. A jogerős ítéletben kifejtett az a jogi álláspont, hogy az érdekeltségi hozzájárulás megállapításának alapja a kapacitással összefüggően megállapítható tervezett fogyasztás - függetlenül a felperes mint tényleges használó által tervezett fogyasztástól - téves. Az alperes keresettel támadott - érdekeltségi hozzájárulást megállapító - határozata azt tartalmazza, hogy a vízfogyasztást a közölt bevallás alapján az MI-10-158-1 víznormák fajlagos vízigényének figyelembevételével állapította meg. A hivatkozott MI-10-158-1 műszaki irányelv (lásd Gf. 4. sorszám alatt becsatolva) 3. pontjában a vízigények fajlagos értékeinek meghatározására azt az előírást tartalmazza, hogy az egységfogyasztók átlagos fajlagos vízfogyasztásának irányértékei alsó és felső határértékek, amelyek között a helyi adottságok mérlegelésével kell megállapítani a számításba veendő értéket. Az irányelv 3.2.4 pontja a közületeken belül a vendéglátóipari létesítmények vízigényének fajlagos értékeit szállodák, motelek és kempingek esetében annak alapulvételével határozza meg, hogy a szálloda, illetve kemping hány csillagos besorolású.
A felperes által csatolt tulajdonilap-másolat (Gf. 5/F/1) adatai szerint a felperes által működtetett perbeli vendéglátóipari egység egy turistaház. A keresetlevélhez csatolt - az alperes által kétségbe nem vont - adatszolgáltatás szerint pedig ez a vendéglátóipari egység ténylegesen Bükk Fogadóként üzemel, 20 db zuhanyozóval ellátott, 2 ágyas szobában 20%-os kihasználtsággal. A tényleges használatot tükröző 1995. évi összes vízfogyasztása 952 m3 volt. (Lásd a Víz Önkormányzati Közüzemi Szolgáltató Rt. 1996. március 18-án kelt vízfogyasztási adatközlését a keresetlevélhez csatolva).
Az alperes a keresettel támadott határozatában az érdekeltségi hozzájárulás megállapításánál az alábbiakat vette figyelembe: Szállás, férőhely 40 fő x 150 liter/nap = 6000 liter/nap, konyhakapacitás 50 fő x 80 liter/nap = 4000 liter/nap, ott dolgozók száma: 9 fő x 70 liter/nap = 630 liter/nap. Összesen: 10 630 liter/nap = 44 egység.
Az alperes fenti megállapításából az következik, hogy egyrészt a fogadó napi maximális férőhely-kihasználásával számolt, és a háromcsillagos szállodára ágyanként megállapított fajlagos vízigényt vette alapul. Ekként egyrészt figyelmen kívül hagyta, hogy az érintett vendéglátóipari egység nem háromcsillagos szálloda, másrészt figyelmen kívül hagyta a tényleges használat mértékét is, amikor maximális napi férőhely-kihasználással számolt. A felperes adatszolgáltatása szerint alkalmazottainak létszáma 5 fő. A konyha forgalma napi 20 adag. Ezzel szemben az alperes a határozatában a konyha fajlagos vízigényét napi 50 fő alapulvételével határozta meg. Az ott dolgozók számánál pedig a felperes által bevallott 5 fővel szembeni 9 főt vett alapul.
A fenti adatok egybevetéséből az következik, hogy az alperes a felperes érdekeltségének arányát nem az érdekelt tényleges ingatlanhasználatának megfelelően és nem a tényleges használó által tervezett normák alapján megállapított vízfogyasztással arányosan határozta meg. Ezért határozata a Tvr. 3. §-ának (5) bekezdésébe, az R. 18. §-a (2) bekezdésének b) pontjába és a Vhr. 5. §-ának (2) bekezdésébe ütközik.
A jogerős másodfokú határozat egyrészt a jogszabályok - felperes által sérelmezett - téves értelmezése, másrészt a fenti bizonyítékok figyelmen kívül hagyása miatt, a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésén alapul - ezért jogszabálysértő [Pp. 206. § (1) bek.]. A fent kifejtettekre tekintettel a jogszabálysértő jogerős határozatot a felülvizsgálati bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemmel érintett részében hatályon kívül helyezte, és az ügyben eljárt másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban a másodfokú bíróságnak bizonyítást kell lefolytatnia arra vonatkozóan, hogy a felperes által üzemeltetett Bükk Fogadó ténylegesen milyen osztályba sorolási feltételeknek felel meg. A tényleges használó által tervezett normák alapulvételével érdekeltségének aránya hány fogyasztói egységben határozható meg. Ezt követően lesz a másodfokú bíróság abban a helyzetben, hogy a jogvita tárgyában megalapozott döntést hozzon.
A felülvizsgálati bíróság a Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdése alapján a hatályon kívül helyező végzésben csak a felülvizsgálattal felmerült költség összegét állapította meg, melynek viseléséről az új határozatot hozó bíróságnak kell döntenie. (Legf. Bír. Gfv. VI. 31.279/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás