GK BH 1999/565
GK BH 1999/565
1999.12.01.
A fél határozott bizonyítási indítványának hiányában a bíróság hivatalból bizonyítást nem folytat. Erre csak akkor kerülhet sor, ha valamely jogszabály ezt kifejezetten megengedi [Pp. 192. § (1) bek., 164. § (2) bek.].
Az irányadó tényállás szerint a felperes az 1994. március 18-án kötött kölcsönszerződéssel ötévi lejáratra, változó - a szerződéskötés időpontjában évi 23% - ügyleti kamat felszámítása és havi 21 700 Ft törlesztőrészlet mellett 789 300 Ft áruvásárlási hitelt nyújtott az I. rendű, és adóstársa, a II. r. alperes részére. A felperes a kamatok mértékét - és ehhez képest a havi törlesztés összegét - 1994. július 15-től több alkalommal változtatta, az I. r. alperes viszont - vitatva a kamatváltoztatás jogszerűségét - a fizetési kötelezettségét az eredeti feltételeknek megfelelően teljesítette. Hosszas levelezés után a felperes a hitelszerződést a hátralék felszaporodása miatt 1997. április 30-án felmondta.
A fizetési meghagyással indult, majd az alperesek ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a felperes - az időközi teljesítésekre is figyelemmel - 665 085 Ft tőke, ennek 1998. január 1. napjától a kifizetés napjáig járó, a felmondás időpontjában évi 31% ügyleti kamatot 6%-kal meghaladó, összesen 37% késedelmi kamat, 21 203 Ft lejárt kamat, és 10 873 Ft egyszeri kezelési költség megfizetésére kérte az alpereseket egyetemlegesen kötelezni.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Azzal védekeztek, hogy a felperesnek nem volt jogi lehetősége változó kamatot felszámítani.
Az elsőfokú bíróság az alpereseket a kereset szerint marasztalta.
A másodfokú bíróság az alperesek fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben az idő múlására, részben pedig az időközi teljesítésekre figyelemmel a tőke és a lejárt késedelmi kamatok összegszerűsége tekintetében részben megváltoztatta, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kifejtette, hogy az írásbeli szerződéssel szemben az alpereseket terhelte annak bizonyítása, hogy fix kamat került kikötésére, amit az alpereseknek bizonyítaniuk nem sikerült. Az írásbeli szerződés szerint a felperes a kamatváltoztatás lehetőségét kikötötte. Az alperesek a szerződést nem tagadták meg, annak érvénytelenségére kifogás útján sem hivatkoztak.
Az alpereseknek a másodfokú eljárásban előadott, a Ptk. 207. §-ának (1) bekezdésében írtakra alapított fellebbezésével kapcsolatosan azt állapította meg, hogy a szerződési nyilatkozat a nyelvtani értelmezés szerint is egyértelmű rendelkezést tartalmaz a kamatkikötést illetően. Szükségtelennek ítélte, és ezért mellőzte az S. cég megkeresését a cég és a felperes között a gépkocsik értékesítésére, illetőleg az arra nyújtandó hitelre vonatkozó megállapodás beszerzését, és szükségtelennek ítélte az Állami Bankfelügyelet megkeresését is.
A jogerős ítélet ellen az I. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben mindkét fokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak új eljárásra, és újabb határozat hozatalára történő utasítását kérte. A felülvizsgálati kérelem benyújtására okot adó jogszabálysértést a Pp. 3. §-ának (1) és (2) bekezdésében, a 4. §-ában, 5. §-ának (1) bekezdésében, a 164. §-ának (1) és (2) bekezdésében, valamint a Ptk. 205. és 207. §-ainak (1) és (2) bekezdésében foglaltak megsértésben jelölte meg. Előadta, hogy a felperes és a S. cég között hitelkeret biztosítására megállapodás volt érvényben, valójában a felperes maga is közreműködött a gépkocsik értékesítésében. Ebben a körben az eljárt bíróságok a tényállást nem derítették fel. A másodfokú bíróság elmulasztotta beszerezni a felperes és az S. cég között létrejött, gépkocsik vásárlásához nyújtandó hitel konstrukciójára vonatkozó megállapodást, nem szerezte be az Állami Bankfelügyelet állásfoglalását sem. Figyelmen kívül hagyták az I. r. alperes által becsatolt - közelebbről meg nem határozott - iratokat, elvetették minden bizonyítási indítványát, és nem adtak lehetőséget az I. r. alperesnek a felperessel történő egyeztetésre.
Sérelmezte továbbá, hogy az eljárt bíróságok nem bírálták el azt az előadását, amely szerint a felperes jogosulatlanul mondta fel a hitelszerződést. Hivatkozott továbbá arra, hogy amennyiben a bíróság úgy ítéli meg, hogy a felperes jogosult volt az ügyleti kamatokat megváltoztatni, annak joga a felperest - refinanszírozási hitelről lévén szó - csak a jegybanki alapkamatok változásának megfelelő mértéken illeti meg. A felperes azonban nem ennek megfelelően változtatta a kamatokat, bár a jegybanki alapkamat folyamatosan csökkent, a felperes a hitelkamatokat mégis csupán egy alkalommal csökkentette.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint jogerős ítélet felülvizsgálatára jogszabálysértés esetében kerülhet sor. A felülvizsgálati kérelem benyújtását anyagi és eljárásjogi szabálysértés egyaránt megalapozhatja, az utóbbi a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése szerint akkor, ha olyan eljárási szabálysértés történt, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása volt.
Az I. r. alperes felülvizsgálati kérelmében anyagi és eljárásjogi jogszabálysértésre egyaránt hivatkozott. Eljárási jogszabálysértésként jelölte meg, hogy az eljárt bíróságok a bizonyítást kellő terjedelemben nem folytatták le, ezért a megállapított tényállás hiányos, a döntés pedig megalapozatlan.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az eljárt bíróságok a felhozott eljárási jogszabálysértést nem követték el. A Pp. 164. §-a (2) bekezdésének az 1995. évi LXV. törvénnyel módosított, 1995. augusztus 29-től hatályos szövegezése szerint a bíróság bizonyítást hivatalból akkor rendelhet el, ha azt a törvény megengedi. A Pp. 192. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság hivatalból csak más bíróságnál, közjegyzőnél, vagy más hatóságnál lévő irat - azaz közokirat - beszerzése iránt intézkedik. A közokirat fogalmát a Pp. 195. §-ának (1) bekezdése határozza meg, az S. cég által kiállított bármilyen irat a fenti jogszabályhelyben írt kritériumoknak nem felel meg, ezért ezeknek a beszerzését a bíróság hivatalból nem foganatosíthatja. Az iratokból viszont megállapítható, hogy az I. r. alperes az elsőfokú eljárásban egyáltalán nem terjesztett elő bizonyítási indítványt arra nézve, hogy a bíróság az S. cég és a felperes közötti megállapodásokat szerezze be, azoknak a beszerzését és az iratokhoz való csatolását maga vállalta. Még az utolsó tárgyalást megelőzően benyújtott előkészítő iratában is azért kérte a tárgyalás újbóli elhalasztását, hogy az irat beszerzésére kellő ideje álljon rendelkezésre. Az I. r. alperes azonban az általa becsatolni vállalt iratokat mind a mai napig nem prezentálta.
Az I. r. alperes az elsőfokú ítélet ellen benyújtott fellebbezésében sérelmezte ugyan, hogy az elsőfokú bíróság az S. cég és a felperes között kötött megállapodásokat nem szerezte be. Bizonyítás elrendelésének viszont csak határozott bizonyítási indítvány alapján van helye, ilyen bizonyítási indítványt az I. r. alperes jogi képviselője a másodfokú eljárásban nem terjesztett elő, ezért a bizonyítás elrendelésének elmaradását alappal nem sérelmezheti.
Nem sértett jogszabályt a másodfokú bíróság azzal sem, hogy a kamatemelés jogszerűsége kérdésében nem szerezte be az Állami Bankfelügyelet állásfoglalását. A Legfelsőbb Bíróság mindenben egyetértett a másodfokú bíróság jogi álláspontjával a vonatkozásban, hogy az állásfoglalásnak a jelen per mikénti eldöntése szempontjából nincs jogi relevanciája, ezért az állásfoglalás beszerzése szükségtelen volt.
Az I. r. alperes anyagi jogi jogszabálysértésként jelölte meg, hogy - a szerződési nyilatkozatoknak a felek általi eltérő értelmezésére figyelemmel - nem tisztázta a kölcsönszerződés, ezen belül is a kamatok változtathatósága tárgyában tett kikötések pontos tartalmát.
A másodfokú bíróság a felhozott anyagi jogi jogszabálysértést nem követte el.
Az iratoknál 2/F/1. alatt elfekvő áruvásárlási és szolgáltatási hiteligénylés elválaszthatatlan részét képező áruvásárlási és szolgáltatási hitelek általános szerződési feltételeinek 1. pontja, a hitelszerződés 4. pontjában foglaltakkal azonos módon rögzíti, hogy a felperes jogosult a szerződéskötés időpontjában 23%-ban megállapított ügyleti kamatot a hitel futamidején belül megváltoztatni. A kikötés teljesen egyértelmű, annak szövegezése mindkét fél számára egyszerűen értelmezhető, és félre nem érthető. Az általános szerződési feltételek megismerését mindkét alperes az aláírásával igazolta. Az I. r. alperes az elsőfokú eljárásban a személyes meghallgatása során a 11. sorszámú, 1998. január 14-én tartott tárgyaláson felvett jegyzőkönyvben maga is azt adta elő, hogy észlelte a kölcsönszerződésnek a változó kamatokkal kapcsolatos kikötését, amivel nem értett egyet, és ezt szóvá is tette. Előadása szerint a felperes ügyintézője ekkor azt a tájékoztatást adta, hogy a változó kamat kikötése csak azért szerepel a kölcsönszerződésben, mert a blankettaszerződés szövegéből az nem került törlésre. A felperes tagadásával szemben a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint az I. r. alperest terhelte annak bizonyítása, hogy az általa állított tartalmú tájékoztatás megtörtént. Erre nézve azonban bizonyítást sem az első-, sem a másodfokú eljárásban nem terjesztett elő, nem kérte az ügyintéző tanúkénti meghallgatását. Azzal, hogy az eljárt bíróságok hivatalból a tanú kihallgatását nem rendelték el jogszabálysértést nem követtek el, a bizonyítatlanság következményeit az I. r. alperesnek kell viselnie.
Az I. r. alperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott a kamatok nem megfelelő mértékben történő megállapítására. Az iratokból megállapítható, hogy az I. r. alperes a korábbi eljárásokban nem terjesztett elő olyan jogi álláspontot, amelyben kifejtette volna, hogy milyen szempontok alapján, milyen körülmények figyelembevétele mellett kellett volna a felperesnek a helyes kamatmértéket megállapítani. A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint viszont olyan kérdés, amellyel a korábban eljárt bíróságok erre irányuló kérelem hiányában nem foglalkoztak - így azzal kapcsolatos jogszabálysértést sem követhettek el -, nem alapozhatja meg a felülvizsgálati kérelmet. Felülvizsgálatra csak olyan jogi álláspont vagy olyan mulasztás szolgálhat alapul, amely az eljárás korábbi szakaszában is a per tárgya volt. A perbeli esetben a kamat mértékének megállapítása - annak helyessége - sem az első-, sem a másodfokú eljárásban szóba sem került, ezért ez okból a jogerős ítélet felülvizsgálattal nem támadható, így azzal érdemben a Legfelsőbb Bíróság nem foglalkozhat.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Veszprém Megyei Bíróság jogerős másodfokú ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése szerint hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv. I. 32.397/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás