GK BH 1999/571
GK BH 1999/571
1999.12.01.
Az adósnak a felszámolás kezdő időpontját követően keletkezett követelésével szemben is helye van beszámításnak, de a hitelező beszámításra kerülő követelésének a felszámolás kezdő időpontjában lejárt pénzkövetelésnek kell lennie (1991. évi IL. tv. 36. §).
Az elsőfokú bíróság végzésével az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei igazgatósága hitelező kifogását elutasította. Felhívta a felszámolót, hogy a hitelezői igény összegét 7 256 206 Ft-ban tartsa nyilván. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy a hitelező a felszámolási eljárás során kifogást nyújtott be a vagyonfelosztási javaslattal szemben. Előadta, hogy a 148 000 Ft visszaigényelhető áfát a módosított 1991. évi IL. törvény 36. §-a alapján az adóssal szemben fennálló követelésébe beszámítja, és így az igénye 7 256 206 Ft-ról 7 108 206 Ft-ra módosul. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a jelen ügyben alkalmazandó módosított 1991. évi IL. törvény 36.
§-a szerint beszámításnak nincs helye, mivel az adósnak a felszámolás kezdő időpontja után keletkezett áfa-követelését az azt megelőzően keletkezett adótartozásba nem lehet beszámítani.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést. Kérte az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását, a kifogásának történő helytadást. Hivatkozott arra, hogy az adó-visszatérítés esetében a jogviszony kötelezettje az adóhatóság. Így tehát megilleti a beszámítási jog. Olyan követelés tekintetében gyakorolja a beszámítást, amely a felszámolás kezdő időpontjában lejárt volt. Annak akadálya nem lehet az, hogy a gazdálkodó szervezet 148 000 Ft összegű adó-visszaigénylése a felszámolás kezdő időpontja után keletkezett. Egyébként is az adóhatóság nem utalhatja vissza az áfa-összeget mindaddig, amíg az adózónak tartozása áll fenn.
A hitelező fellebbezése alapos.
A jelen ügyben a lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (mód. Cstv.) rendelkezései az irányadóak. A mód. Cstv. 36. §-a alapján a felszámolási eljárásban beszámításnak csak a felszámolás kezdő időpontjában lejárt pénzkövetelés tekintetében van helye. Az elsőfokú bíróság hibásan értékelte a felek eljárásjogi pozícióját. A jogvita elbírálásánál abból kell kiindulni, hogy az adós gazdálkodó szervezet (a nevében eljáró felszámoló) kívánt általános forgalmiadó-visszatérítési igénnyel fellépni a hitelezővel szemben. E követelés vonatkozásában azonban a hitelező mint kötelezett beszámítási kifogást terjesztett elő. A mód. Cstv. 36. §-a megkötöttséget nem tartalmaz a vonatkozásban, hogy mikor lehet beszámítási kifogással élni. Ebből eredően az a felszámolási eljárás egész tartama alatt előterjeszthető akkor, amikor az adós részéről igény merül fel. Megkötöttség csupán az, hogy a beszámítandó követelésnek a felszámolás kezdő időpontjában lejárt pénzkövetelésnek kell lennie.
A jelen esetben ez a hitelezői lejárt pénzkövetelés adó, amelynek összege - mint azt az elsőfokú bíróság is megállapította - 7 256 206 Ft, amely igényként jelentkezett a hitelező részéről a felszámolási eljárásban. Ebből az összegből tehát jogosult volt a hitelező a vele szemben támasztott adósi követelésbe beszámítani az ennek megfelelő összeget. Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a beszámítási kifogásnak nem adott helyt.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-ára figyelemmel, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, a hitelező beszámítási kifogásának helyt adott és ennek megfelelően felhívta a felszámolót, hogy a hitelező adókövetelését a beszámított tartozás figyelembevételével vegye nyilvántartásba. (Legf. Bír. Fpk. VIII. 33.197/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás