KK BH 1999/586
KK BH 1999/586
1999.12.01.
A nemzeti gondozásra jogosultság eldöntéséhez szükség van a személyes vizsgálatra is kiterjedő aggálytalan orvos szakértői vélemény beszerzésére [1992. évi LII. tv. 1. § a) pont; Pp. 252. § (3) bek.].
Az 1942-ben született felperes az 1992. szeptember 26-án kiállított adatlapon nemzeti gondozási díj megállapítását kérte, mert az 1956-os forradalom és szabadságharc során súlyosan megsebesült, térdén szilánksérülést szenvedett, és ennek következtében 1966. óta rokkant.
Az alperes a beszerzett orvos szakértői véleményre figyelemmel az 1994. október 24-én kelt határozatával a kérelmet elutasította arra hivatkozással, hogy a munkaképesség-csökkenés és az elszenvedett sérelem között az okozati összefüggés nem állapítható meg.
A felperes keresetében kérte a határozat felülvizsgálatát és a nemzeti gondozási díj megállapítását. Előadta, hogy sérülése következtében lábában szilánkok maradtak vissza, és ez okozza munkaképtelen állapotát, a sérülése igazi okát és jellegét a korábbi politikai viszonyok miatt nem tartalmazhatta az 1966-os zárójelentés.
A Fővárosi Bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az indokolásban utalt a Budapesti Orvostudományi Egyetem Neurológiai Klinikájának 1966. május 2-án kelt zárójelentésére, amely szerint a felperes örökletes gerincvelő-megbetegedésben szenved. Állapotrosszabbodás miatt a felperes munkaképesség-csökkenését az illetékes orvosi bizottság 1994-ben 100%-ra értékelte. Hivatkozott továbbá az ítélet az OEP Országos Orvosszakértői Intézet véleményére, amely szerint a felperes által elszenvedett sérelem és a munkaképesség között nincs okozati összefüggés.
Az elsőfokú bíróság a továbbiakban felhívta a nemzeti gondozásról szóló 1992. évi LII. törvény 1. §-a (1) bekezdésének c) pontját, amely szerint az a Magyarországon élő személy jogosult nemzeti gondozási díjra, aki Magyarországon élő személyként az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeivel összefüggésben munkaképességét legalább 67%-ban elvesztette.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a hivatkozott rendelkezésekből következően a nemzeti gondozási díj megállapíthatóságának feltétele az elszenvedett sérelem és a fennálló munkaképesség-csökkenés és a kettő között okozati összefüggés megléte. Miután a rendelkezésre álló adatok az okozati összefüggést nem igazolták, ezért jogszabálysértés hiányában a kereset elutasításáról határozott.
A felperes fellebbezésében kérte szakértő által történő kivizsgálását és az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezését. A fellebbezés indokaként előadta, hogy a bíróság nem vizsgálta az 1994-ben beszerzett orvos szakértői véleményeket, márpedig ez a tényállás tisztázásához szükséges lett volna. Ismételten előadta, hogy 1966-ban a klinikán a kezelőorvosa tudatosan nem az 1956-os forradalom alatt történt harci sérülést jelölte meg a mozgáskorlátozás és rokkantság okaként, hanem egy örökletes betegséget, mert így védte meg a felperest az esetleges politikai üldözéstől és elítéléstől, amelyre a forradalomban való részvétele miatt számíthatott.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást nem tárta fel a jogvita elbírálásához szükséges mértékben, ezért érdemi döntése megalapozatlan. Az iratok között található az Országos Traumatológiai Intézet 1994. május 26-án kelt orvosi igazolása, amely szerint szilánkrepesz okozta a felperes mindkét végtagjának sérülését. Ez a vélemény nincs összhangban az 1966-ban beszerzett orvosi adatokkal: a felperes az eljárás során mindvégig azzal érvelt, hogy betegségét a szilánksérülés okozta, nincs örökletes betegsége. Az ellentmondó orvosi adatokra figyelemmel a Pp. 177. §-ának (1) és (5) bekezdése alapján további orvos szakértői vélemény beszerzéséről kellett volna gondoskodni az elsőfokú bíróságnak. Enélkül ugyanis kétséget kizáróan nem lehet kimondani, hogy a felperes sérülése és a 100%-os rokkantságot eredményező betegsége között okozati összefüggés nem állapítható meg. A hivatkozott ellentmondást tisztázó orvos szakértőnek nemcsak a rendelkezésre álló orvosi iratok alapján kell véleményt mondani, hanem a felperes tényleges betegségének kétséget kizáró megállapítása végett lehetővé kell tenni a felperes személyes vizsgálatát is, amely megalapozottá teheti a szakvéleményt. Erre annál is inkább szükség van, mert a szilánksérülésről az 1966-os orvosi leletek nem tartalmaznak adatot.
Ezen túlmenően a felperes személyes meghallgatása és lehetőség szerint tanúk meghallgatása útján tisztázni kell, hogy a felperes mikor és milyen körülmények között szenvedett szilánksérülést.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, mert a bizonyítási eljárás nagy terjedelmű kiegészítése szükséges a per eldöntéséhez szükséges tényállás megállapításához.
Az elsőfokú bíróságnak az említett hiányosságok kiküszöbölése érdekében kell az új eljárást lefolytatni, ezt követően kerül csak abba a helyzetbe, hogy a nemzeti gondozási díj kérdésében érdemben dönteni tudjon. (Legf. Bír. Kfv. II. 27.645/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás