KK BH 1999/587
KK BH 1999/587
1999.12.01.
Csak az adózó által ténylegesen kifizetett alapítványi támogatás után jár jövedelemadó-kedvezmény [1991. évi XC. tv. 34. § (1) bek. a) pont, 38/A. § (1) bek. i) pont; 1997. évi LXVI. tv. 25. § c) pont; 1/1998. KJE].
A felperes 1995. április 19-én 25 000 Ft befizetést teljesített az S. Alapítvány részére. A befizetés napján belépett a K. Egyesületbe, és az egyesülettől az alapítvány javára befizetett összeg 9-szeresét elérő juttatást kért, mely összeget nyomban felajánlotta az alapítványnak, és kérte közvetlenül az alapítvány címére továbbítani. A felperes által az S. Alapítványnak fizetett összeg 9-szeresét kitevő elnyert juttatást az egyesület át is utalta az alapítványnak. Az alapítvány a felperes által befizetett és az egyesület által átutalt összegről igazolást állított ki, melynek alapján a felperes 250 000 Ft után annak 30%-a erejéig 75 000 Ft adókedvezményre tartva igényt, adólevonási jogával élt.
Az alperes a 75 000 Ft adókülönbözetet megállapító, egyúttal 7066 Ft kiutalását engedélyező elsőfokú határozatot helybenhagyó döntését arra alapította, hogy a befizetésnek az alapítványi céloktól eltérő felhasználása miatt, és mert döntően az egyesület által az alapítványnak átutalt pénzeket utalta az alapítvány az egyesületnek vissza, valamint mert a tevékenység célja az egyesületi tagok vagyoni előnyhöz juttatása volt, az alapítvány adókedvezmény érdekében kiadott igazolása jogszerűtlenül lett kiállítva. Utalt a határozat arra is, hogy a felperes az egyesületi támogatás felett szabadon nem rendelkezhetett.
A felperes keresetében kérte az adóhatározat bírósági felülvizsgálatát és a támadott határozat megváltoztatásával az alperes kötelezését az általa eredetileg igényelt adókedvezmény kiutalására. Másodlagos kereseti kérelme a határozat hatályon kívül helyezésére irányult.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint azért nem sértett jogszabályt az alperesi határozat, mert az alapítványi pénzeszközök felhasználása miatt nem volt kizárható, hogy a támogatást vagyoni előnyök céljából adták. A vagyoni előny megszerzése érdekében adott összeg a megállapított adóból nem vonható le.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Indokolásában rámutatott arra, hogy a felperes kedvezményigénye azért alaptalan, mert megállapítható, hogy az alapítvány nem a jogszabályi feltételeknek megfelelően működött. Ahhoz, hogy a kedvezmény igénybe vehető legyen, a pénzeszközök felhasználásának jogszerűnek kell lennie. Ez olyan kötelező feltételt jelent, melynek az adózó szándékaitól függetlenül fenn kell állnia.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, melyben kérte a támadott bírói döntés megváltoztatásával a közigazgatási határozat megváltoztatását és a kedvezmény kiutalásának elrendelését. Másodlagos kérelme a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezésére és az eljáró közigazgatási szerv új eljárás lefolytatására kötelezésére irányult. Kérelme alátámasztására előadta, hogy ténylegesen befizetett egyesületi támogatást, ennek ellenkezője nincs bizonyítva. Az adókedvezmény igénybevétele nem olyan vagyoni előny, melyet a jogszabály kizáró okként felhoz. Az alapítványtól nem kapott ellenszolgáltatást, az egyesületi juttatás befizetése alapítványnak pedig jogszabályba nem ütközik. Szándéka a befizetéssel az alapítványi célok előmozdítása volt. Arra vonatkozóan, hogy az alapítvány nem a célja szerint működött, kellő bizonyíték nem áll rendelkezésre. A jogbiztonság követelményével ellentétben áll az a bíróság által megfogalmazott előfeltétel, mely az adókedvezmény igénybevételének lehetőségét egy adózón kívül álló körülményhez köti. Az Alkotmánybíróság 12/1994. (III. 2.) AB határozatára hivatkozással azt állította, hogy a törvényi feltételek teljesítése esetén, mely az ő esetében megvalósult, az adókedvezmény kifizetése nem tagadható meg. Amennyiben a szabályozás nem egyértelmű, ezért a felperes felelőssé nem tehető. Tévedett a bíróság akkor is, amikor igénye tekintetében az alapítvány és az egyesület belső viszonyát elemezte. E viszonynak ugyanis az adókedvezmény igénybevételére nem lehet hatása. Végül a felperes azért is támadta a jogerős ítéletet, mert annak alapját nem az időközben megszületett jogegységi döntés indokai adták.
Az alperes ellenkérelmében nem ellenezte a közigazgatási döntés olyan irányú megváltoztatását, melynek értelmében a felperest az általa teljesített 25 000 Ft befizetése után 7500 Ft adókedvezmény megilleti.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint kismértékben alapos.
Az elbírálás alapjául a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja.) 38/A. §-a és a Legfelsőbb Bíróság 1/1998. számú közigazgatási jogegységi határozata (a továbbiakban: KJE) szolgál.
Az Szja. 38/A. §-a (1) bekezdésének i) pontja szerint a 37. § (1) bekezdése szerint megállapított adóból levonhatók a belföldi székhelyű alapítvány (közalapítvány), továbbá a közérdekű kötelezettségvállalás céljára [ideértve az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba a nem tag magánszemélyt támogató pénzbeli adományát is] az adóévben befizetett összeg - kivéve az egyéni vállalkozó által az 1. számú melléklet alapján költségként elszámolt összeget - 30 százaléka, az alapítvány (közalapítvány), illetve a közérdekű kötelezettségvállalást szervező, továbbá az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár igazolása alapján, amennyiben az alapítvány, a közérdekű kötelezettségvállalás betegségmegelőző és gyógyító, szociális, tudományos, kutatási, környezetvédelmi, műemlékvédelmi, természetvédelmi, kulturális, oktatási, sport, vallási és hitéleti célt, gyermek- és ifjúságvédelmi célt, az állampolgári jogok, a közrend, közbiztonság védelmét, az öregek és a hátrányos helyzetűek, illetőleg a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekkel, valamint a határon túli magyarsággal kapcsolatos előbbi célok megvalósítását, menekültek megsegítését, a törvényhozói munka elősegítését szolgálja, és ha egyidejűleg az alapítvány működési szabályzata, valamint az alapítványi, illetőleg a közéleti kötelezettségvállalási pénzeszközök felhasználása alapján egyaránt kizárható, hogy az adományozott összeget akár közvetlenül, akár valamely szolgáltatással összefüggésben vagyoni előny megszerzése vagy nyújtása érdekében adják.
A KJE 4. pontja szerint a jogegységi határozat az 1991. évi XC. törvény - 1995. január 1. napjától hatályos - 38/A. §-a (1) bekezdésének i) pontja tekintetében is értelemszerűen irányadó.
A KJE 1. és 2. pontja alapján a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1993. évi CI. törvénnyel módosított 1991. évi XC. törvény 34. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján az adóalap megállapításakor az összjövedelemből a belföldi székhelyű alapítvány céljára átadott összeg - a rendeltetésszerű joggyakorlás elvére figyelemmel - csak akkor vonható le, ha a befizetés a magánszemély vagyonának tényleges csökkenését eredményezi. Adókedvezmény igénybevételét nem zárja ki, ha az adományozás vagyoni előny érdekében történik. Az adományozott összeg összjövedelmet csökkentő levonására akkor nem kerülhet sor, ha az összeget az alapítvány által - közvetlenül vagy közvetve - nyújtott vagyoni előny megszerzése vagy nyújtása érdekében fizetik be.
A KJE indokolása a fentiekkel kapcsolatban rámutat arra, hogy nem vonható le az összjövedelemből az összeg, ha azt az adózó magánszemély helyett harmadik személy oly módon fizeti be az alapítványhoz, hogy az az adózó vagyonát nem csökkenti.
A bíróság szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 25. §-ának c) pontja értelmében a jogegységi határozat a bíróságokra kötelező.
A felperes által sem vitatott irányadó tényállás szerint az általa ténylegesen kifizetett 25 000 Ft feletti alapítványi bevétel a K. Egyesülettől származik. A harmadik személynek minősülő egyesület befizetése a felperes vagyonát nem csökkentette. A juttatás felől az igényléssel egyidejűleg a felperes úgy rendelkezett, hogy az összeget az egyesület az alapítvány részére fizesse be, tehát fel nem vehette, egyéb célra nem használhatta.
Az Szja. idézett rendelkezésének, valamint a KJE megállapításainak egybevetéséből következik, hogy a kedvezmény igénybevételének egyik előfeltétele, az alapítvány javára a támogatás felperes általi fizetése. Ez a megállapítás nyilvánvalóan következik abból a tényből, hogy a kedvezményt is a felperes vette volna igénybe. A befizetést a felperes csak saját vagyonából teljesíthette volna, mert más vagyonából eszközölt befizetés nem minősülne az ő befizetésének. Ennek megfelelően a felperes csak az után az összeg után támaszthat igényt adókedvezmény kifizetésére, amit a saját vagyonából ő fizetett be az alapítvány támogatására. Ez az összeg 25 000 Ft volt.
Mindezekből következik, hogy az adóhatóság az Szja. 38/A. §-a (1) bekezdésének i) pontját az egyesület által az alapítványhoz átutalt 225 000 Ft tekintetében helyesen értelmezte, és az ezután igényelt 30%-os adókedvezmény adókülönbözetként való megállapítást illetően is jogszerű volt a határozata. Tévedett azonban mind az alperes, mind az első- és másodfokú bíróság akkor, amikor a felperes által ténylegesen az alapítvány részére befizetett 25 000 Ft tekintetében a kedvezmény iránti igényt alaptalannak tartotta.
A kifejtett indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése szerint a megyei bíróság jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperes határozatát a Pp. 339. §-a (2) bekezdésének g) pontja alapján akként változtatta meg, hogy megállapítva a felperest illető 7500 Ft adókedvezmény összegét, a jövedelemadó 1995. évi különbözetét 67 500 Ft-ra csökkentette. (Legf. Bír. Kfv. II. 28.274/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás