631/E/1999. AB határozat
631/E/1999. AB határozat*
2008.03.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására, valamint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a büntetés-végrehajtási szervezetről szóló 1995. évi CVII. törvény 3. § (2) bekezdésének h) pontjában és a 10. § (1) bekezdésében foglalt jogszabályalkotási kötelezettség hiányára alapított, valamint a büntetés-végrehajtási szervezet Szolgálati Szabályzatáról szóló 21/1997. (VII. 8.) IM rendeletnek – a kizárólag hivatásos szolgálati jogviszonyban álló személyekkel betölthető beosztások jogszabályba foglalásának hiányával kapcsolatos – mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvénynek a büntetés-végrehajtás szerveinél történő végrehajtásáról szóló 7/1993. (III. 9.) IM. rendelet 8. § (1) bekezdése és annak melléklete alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a büntetés-végrehajtási szervezetről szóló 1995. évi CVII. törvény 3. § (2) bekezdésének i) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.
4. Az Alkotmánybíróság a büntetés-végrehajtási szervezetről szóló 1995. évi CVII. törvény 10. § (1) bekezdésének a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 2. § b) pontjával összefüggésben állított mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására, továbbá utólagos normakontrollra irányuló eljárást indított a büntetés-végrehajtási szervezetről szóló 1995. évi CVII. törvény (a továbbiakban: Bvsztv.), továbbá a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvénynek a büntetés-végrehajtás szerveinél történő végrehajtásáról szóló 7/1993. (III. 9.) IM. rendelet (a továbbiakban: R.), valamint a büntetés-végrehajtási szervezet Szolgálati Szabályzatáról szóló 21/1997. (VII. 8.) IM rendelet (a továbbiakban: R.2.) tárgyában.
Az indítványozó álláspontja szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet eredményezett a Bvsztv. 3. § (2) bekezdésének h) pontja, mivel az igazságügyminiszter az abban foglalt jogalkotói kötelezettsége ellenére nem foglalta jogszabályba a kizárólag hivatásos jogviszonyban álló személyekkel betölthető beosztásokat. Így érvelése szerint sérül az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdése annak folytán, hogy azonos munkakörben, azonos feladat ellátható közalkalmazottként, köztisztviselőként, vagy hivatásos állományú tagként egyaránt, így azonos munkáért az azonos munkakörben dolgozók bérezése eltérően alakul attól függően, hogy közalkalmazott, köztisztviselő, vagy a hivatásos állományú tagként végzik-e el az azonos munkát.
Nézete szerint – a fenti indokolással – mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet eredményez továbbá az, hogy a Bvsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzítettek ellenére a büntetés-végrehajtás területén betölthető köztisztviselői munkakörök nincsenek jogszabályba foglalva. Ezen mulasztás alátámasztásának indokaként kifejti még, hogy a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 2. § b) pontja alapján annak hatálya nem terjed ki a büntetés-végrehajtási szervekre, amely szintén sérti az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdését. Az indítványozó álláspontja szerint a hiányolt munkaköröket az igazságügyminiszternek az R.2.-ben kellett volna szabályoznia, ez azonban nem történt meg.
Az indítványozó utólagos normakontrollra irányuló kérelmében a Bvsztv. 3. § (2) bekezdése i) pontjának alkotmányellenességét állítja. Hivatkozása szerint az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdését sérti, hogy az abban lehetővé tett átminősítés folytán az ugyanolyan munkakört betöltők eltérő bérezésben részesülhetnek, s így aszerint, hogy ezen munkakört betöltő hivatásos állományú tag, közalkalmazott, avagy köztisztviselői besorolású, azonos munkáért akár kétszeres, háromszoros bér is megilletheti.
A fenti indokolással tartja továbbá alkotmányellenesnek – az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdésébe ütközőnek – az indítványozó az R. 8. § (1) bekezdését, illetve az ehhez tartozó mellékletet. Hivatkozik továbbá arra, hogy az ott felsorolt munkakörök 9/10-ede hivatásos állomány tagjaként is betölthető.
Az Alkotmánybíróság beszerezte az igazságügyi és rendészeti miniszter véleményét.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„70/B. § (2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga.”
2.1. A Bvsztv. indítvány benyújtásakor hatályos rendelkezései:
„A bv. szervezet irányítása és vezetése
3. § (1) A bv. szervezet törvényes működéséért az igazságügyminiszter felelős.
(2) Az igazságügyminiszter
(...)
h) meghatározza a kizárólag hivatásos szolgálati jogviszonyban álló személyekkel betölthető beosztásokat;
i) hivatásos szolgálati jogviszonyban álló személyekkel betölthető beosztásokat köztisztviselői és közalkalmazotti jogviszonyban álló személyekkel betölthető beosztásokká, köztisztviselői és közalkalmazotti jogviszonyban álló személyekkel betölthető beosztásokat szolgálati jogviszonyban álló személyekkel betölthető beosztásokká minősíthet át;”
„A bv. szervezet személyi állománya
10. § (1) A bv. szervezet személyi állománya – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – hivatásos büntetés-végrehajtási szolgálati jogviszonyban (a továbbiakban: hivatásos szolgálati jogviszony), továbbá külön jogszabályban meghatározott munkakörök esetén, közalkalmazotti és köztisztviselői jogviszonyban álló személyekből állhat.
(...)
(5) Az (1)–(3) bekezdés szerinti jogviszonyok tartalmát külön törvények szabályozzák.”
2.2. A Bvsztv. indítvány elbírálásakor hatályos rendelkezései:
„A bv. szervezet irányítása és vezetése
3. § (1) A bv. szervezet törvényes működéséért a miniszter felelős.
(2) A miniszter
h) meghatározza a kizárólag hivatásos szolgálati jogviszonyban álló személyekkel betölthető beosztásokat;
i)”
„A bv. szervezet személyi állománya
10. § (1) A bv. szervezet személyi állománya – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – hivatásos büntetés-végrehajtási szolgálati jogviszonyban (a továbbiakban: hivatásos szolgálati jogviszony), továbbá külön jogszabályban meghatározott munkakörök esetén, közalkalmazotti és köztisztviselői jogviszonyban álló személyekből állhat.
(...)
(5) Az (1)–(3) bekezdés szerinti jogviszonyok tartalmát külön törvények szabályozzák.”
3. A R. indítvánnyal támadott rendelkezése:
„8. § (1) A közalkalmazotti munkakörök elnevezését, azok fizetési osztályba sorolását, a munkakörökhöz tartozó büntetés-végrehajtási szakmai képesítési követelményeket, valamint a magasabb vezetői és vezetői pótlékok mértékét e rendelet melléklete tartalmazza.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az indítványozó álláspontja szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség áll fenn annak folytán, hogy az igazságügyért felelős miniszter a Bvsztv. 3. § (2) bekezdésének h) pontja szerinti feladatának nem tett eleget és nem foglalta jogszabályba a kizárólag hivatásos szolgálati jogviszonyban álló személyekkel betölthető beosztásokat, sértve ezzel az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdését.
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására vonatkozó hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § e) pontja, 21. § (4) bekezdése és 49. §-a szabályozza. Az Abtv. 49. § (1) bekezdése alapján: „[h]a az Alkotmánybíróság hivatalból, illetőleg bárki indítványára azt állapítja meg, hogy a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elő, a mulasztást elkövető szervet – határidő megjelölésével – felhívja feladatának teljesítésére.”
Jelen esetben a Bvsztv. 3. § (2) bekezdésének h) pontja a miniszter feladatai között sorolja fel a kizárólag hivatásos szolgálati jogviszonyban álló személyekkel betölthető beosztások meghatározását.
Az Alkotmánybíróság – más összefüggésben – már több ízben elvi jelentőséggel mutatott rá, hogy „a jogalkotó szerv jogszabályalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni ha azt észleli, hogy a hatás- és feladatkörébe tartozó területen jogszabályi rendezést igénylő kérdés merült fel, feltéve, hogy a szabályozást valamely alkotmányos jog érvényesülése vagy biztosítása kényszerítően megköveteli [az első: 22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.].
Az Alkotmánybíróság az 54/2001. (XI. 29.) AB határozatában (ABH 2001, 421, 436.) – amely azt vizsgálta, hogy a bírósági ügyvitel szabályai rendeletben történő megalkotásának elmaradása mulasztást eredményezett-e – többek között ismételten rámutatott az eredeti és a felhatalmazáson alapuló jogalkotói jogkör különbségére: »a felhatalmazás alapján ad ki« kifejezés a jogszabályok szövegében – a kijelentő mód alkalmazása folytán – parancsot közvetít, vagyis az ilyen megfogalmazás »a magyar jogi terminológiában kiadási kötelezettséget jelent.« [1/1991. (I. 29.) AB határozat, ABH 1991, 371, 372.]
Az Alkotmánybíróság megvizsgálta a büntetés-végrehajtási szervezet hivatásos állományú tagjai illetményének és illetményjellegű juttatásainak megállapításáról és folyósításáról szóló 15/1997. (IV. 22.) IM rendeletet (a továbbiakban: R.3.). Az R.3. hatálya a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságára, a büntetés-végrehajtási intézetekre, intézményekre, illetőleg e szerveknél szolgálatot teljesítő hivatásos állomány tagjára, valamint a fogva tartottak kötelező foglalkoztatására létrehozott gazdálkodó szervezetekhez vezényeltekre (a továbbiakban: ht. tag) terjed ki (1. §). Az R.3. 1. számú melléklete a Büntetés-végrehajtási Szervezetnél a ht. állomány tagja által betölthető rendszeresített hivatásos státuszok munkaköri jegyzékét, ezen belül az általuk betölthető beosztásokat, a munkakörök elnevezését, azoknak a vezetői beosztásokba, az I. és II. besorolási kategóriákba sorolását, az elérhető rendfokozatokat, valamint az azokra vonatkozó képesítési követelményeket tartalmazza. Ezen mellékletben felsorolt munkakörök egy része (pl: főosztályvezető, főigazgató főorvos, jogtanácsos, belső ellenőr) az R. melléklete szerint közalkalmazotti jogviszony keretében is betölthető. Ugyanakkor – figyelemmel szintén az R. mellékletében közalkalmazotti jogviszony keretében is betölthető munkakörökre – az R.3. 1. számú mellékletéből megállapíthatóak azok a munkakörök, amelyeket kizárólag hivatásos szolgálati jogviszonyban állók tölthetnek be (pl: parancsnok, objektumvezető, gazdasági vezető, főenergetikus stb.).
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a miniszter a feladatkörébe tartozó jogalkotási kötelezettségének többféleképpen tehet eleget, a szabályozási mód megválasztásában szabadon mérlegel, melynek az Alkotmány rendelkezései, így – többek között – az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe foglalt normavilágossági követelmény szab határt.
Miután az R. és az R.3. mellékleteinek összevetéséből a kizárólag hivatásos szolgálati jogviszonyban állók által betölthető munkakörök egyértelműen megállapíthatók, az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a miniszter a Bvsztv. 3. § (2) bekezdés h) pontjából eredő, a kizárólag hivatásos szolgálati jogviszonyban betölthető beosztásokra vonatkozó szabályozási kötelezettségét teljesítette.
Az Alkotmánybíróság nem állapított meg szabályozási hiányt, ezért a mulasztás másik elemének, a mulasztásból adódó alkotmányellenes helyzet megállapításának a kérdését nem kellett vizsgálni. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította.
2. Az indítványozó a kizárólag hivatásos szolgálati viszonyban betölthető beosztások szabályozásának hiányára alapítottan a R.2.-re nézve is kérte a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását, szintén az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdése alapján.
Az Alkotmánybíróság jelen határozata Indokolásának III.1. pontjában már kifejtette, hogy az indítványozó által hiányolt szabályozásnak a miniszter eleget tett, ezért az R.2. tekintetében sem áll fenn olyan szabályozási hiány, ami a mulasztás megállapítását megalapozná. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványnak ezt a részét is elutasította.
3.1. Az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérte továbbá azért is, mert álláspontja szerint az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdésébe ütköző helyzetet eredményez, hogy az igazságügyért felelős miniszter a Bvsztv. 10. § (1) bekezdése alapján – amely megállapítja, hogy a bv. szervezet személyi állománya hivatásos büntetés-végrehajtási szolgálati jogviszonyban, továbbá külön jogszabályban meghatározott munkakörök esetén, közalkalmazotti és köztisztviselői jogviszonyban álló személyekből állhat – nem rendelkezett arról, hogy mely munkakörök tölthetők be köztisztviselőként.
Az Alkotmánybíróság jelen határozata III.1. pontjában már hangsúlyozta, hogy a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását a jogalkotói mulasztás mellett az abból következő alkotmányellenes helyzet fennállása együttesen eredményezi. Az Alkotmánybíróság a Bvsztv. 10. § (1) bekezdésében foglaltakkal kapcsolatban megállapítja, hogy azok nem tekinthetők a jogalkotóra nézve jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói kötelezettségnek, mivel az abban foglalt rendelkezés egy szabályozási lehetőséget (mintegy facultas alternativát) enged meg a jogalkotó számára, amellyel a jogalkotó választása szerint élhet. A szabályozás megalkotása (a jogalkotó kompetenciájába tartozva) nyilvánvalóan célszerűségi szempontokon múlik – de a szabály megalkotására a Bvsztv. 10. § (1) bekezdése alapján a miniszter nem kötelezhető. Jogalkotási kötelezettség hiányában a mulasztás megállapítására tehát nincs lehetőség.
3.2. Az indítványozó a Bvsztv. 10. § (1) bekezdésére vonatkozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet arra alapítottan is állította, hogy a Ktv. 2. § b) pontja értelmében a Ktv. hatálya nem terjed ki a törvény eltérő rendelkezéseinek hiányában a büntetés-végrehajtási szervre, az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdés sérelmében jelölve meg a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet.
Az Abtv. 22. § (2) bekezdése értelmében az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozó – a hiánypótlásra való felszólítását követően – sem terjesztett elő olyan alkotmányos indokot, amely a Bvsztv. 10. § (1) bekezdésére vonatkozó mulasztást a Ktv. 2. § b) pontjával és az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdésével összefüggésben állítaná. Így az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) (a továbbiakban: Ügyrend) 29. § d) pontja alapján az indítványt ebben a részében, mint érdemi elbírálásra alkalmatlant visszautasította.
4. Az indítványozó az R. 8. § (1) bekezdése, valamint az R. 1. számú melléklete alkotmányellenességét az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdésérének sérelmére alapítottan is állította. Az Alkotmánybíróságnak ennek kapcsán arra a kérdésre kellett választ adnia, hogy az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdése szerinti „egyenlő munkáért egyenlő bér” elvébe ütköző hátrányos megkülönböztetést eredményez-e a közalkalmazotti jogviszonyban álló munkavállalóknak arra a csoportjára nézve, akiket olyan munkakörben foglalkoztatnak, amelyek hivatásos állományú tagként is betölthetőek, az R. 8. § (1) bekezdésében és az 1. számú mellékletben rögzített szabályozás azzal, hogy ők az azonos munkakörben történő munkavégzésért az azonos munkakört betöltő hivatásos állományú tagoktól eltérő mértékű bérezésben részesülnek.
Az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdése alkotmányos alapjogként rendelkezik az egyenlő munkáért egyenlő bér elvéről. Az Alkotmánybíróság korábban már kifejtett álláspontja szerint az Alkotmány 70/B. §-a az általános diszkrimináció-tilalmat megfogalmazó 70/A. §-nak a munka világára vonatkoztatott konkretizálása. [137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456.; 849/B/1992. AB határozat, ABH 1996, 391.; 32/2005. (IX. 15.) AB határozat, ABH 2005, 329.]
Az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette azt is, hogy az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdéséből nem következik az, hogy az „egyenlő munkáért” kifejezés olyan, megegyező jellemzőkkel meghatározott, munkavégzés jellegű tevékenységeket foglalna magában, amelyekért a jogviszony személyi és tárgyi körülményeitől függetlenül, minden esetben azonos mértékű szolgáltatás (munkabér) járna. [1060/B/1993. AB határozat, ABH 1997, 771, 772.; 1014/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 780, 784.] „Az Alkotmány e rendelkezése [...] az azonos tárgyi tulajdonságokkal meghatározható munkavégzésekért az eltérő mértékű díjazás kikötésének vagy éppen előírásának jogszabályi lehetőségét nem gátolja, ha az tiltott megkülönböztetést nem valósít meg.” [1060/B/1993. AB határozat, ABH 1997, 770, 771.]
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint személyek közötti alkotmánysértő hátrányos megkülönböztetés akkor állapítható meg, ha valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 78.; 32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 162.; 43/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 744, 745.]. A megkülönböztetés csak akkor alkotmányellenes, „ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó (egymással összehasonlítható) jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne” (191/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 592, 593.).
Az R. – melynek hatálya az Igazságügyi Minisztérium Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságán, a büntetésvégrehajtási intézeteknél és intézményeknél közalkalmazotti jogviszony keretében foglalkoztatottakra terjed ki (R. 1. §) – 8. § (1) bekezdése [a Kjt. 61. § (3) bekezdéséhez kapcsolódva] megállapítja, hogy az R. melléklete tartalmazza a közalkalmazotti munkakörök elnevezését, azok fizetési osztályba sorolását, a munkakörökhöz tartozó büntetés-végrehajtási szakmai képesítési követelményeket, valamint a magasabb vezetői és vezetői pótlékok mértékét. Ennek megfelelően az R. melléklete az előbb említettek részletes felsorolását, valamint ezek mellett az adott munkakörre vonatkozó képesítési követelményeket tartalmazza.
Az Alkotmánybíróság megállapította: azzal, hogy a jogalkotó az R. mellékletében lehetővé teszi meghatározott munkakörökben (pl.: főigazgató főorvos, jogtanácsos, belső ellenőr stb.), hogy azt (megfelelő végzettségi és szakképesítési követelmények teljesítése esetén) közalkalmazotti vagy hivatásos szolgálati jogviszonyban álló is betölthesse, az azonos munkakörben dolgozók munkavégzése összehasonlítható helyzetbe kerül, függetlenül attól, hogy az adott munkavégzés milyen jogviszony keretében történik.
Ezt követően az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy van-e ésszerű indoka annak, hogy a jogalkotó az ugyanazon munkakörből eredő munkavégzést eltérő bérezésben részesíti aszerint, hogy azt a munkavállaló hivatásos szolgálati jogviszonyban vagy közalkalmazotti jogviszonyban végzi.
A büntetés-végrehajtási szervezet, mint rendvédelmi szerv hivatásos állományú tagjainak szolgálati jogviszonya a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) hatálya alá tartozik. Szolgálati jogviszonyuk jellemzője a hivatásos állomány tagja és az állam között létrejött különleges közszolgálati jogviszony, amelyben mindkét felet a sajátos szolgálati körülményeknek megfelelő, a Hszt-ben és más jogszabályokban meghatározott kötelezettségek terhelik és jogosultságok illetik meg [Hszt. 3. § (1) bekezdés]. A hivatásos állomány tagjai feladataikat szolgálati jogviszonyuk folytán szigorú függelmi rendben és fegyelmezettséggel, fokozott pszichikai és fizikai terheléssel, áldozatvállalással, életük és testi épségük kockáztatásával, egyes alapjogaik korlátozásának elfogadásával teljesítik [Hszt. 3. § (2) bekezdés].
A Kjt. hatálya alá tartozó munkavállalókra – bár a Kjt. 20. § (2) bekezdése alapján a miniszter meghatározhatja azokat a munkaköröket, ahol csak magyar állampolgárral, büntetlen előéletű, valamint a tizennyolcadik életévét betöltött személlyel létesíthető közalkalmazotti jogviszony, továbbá azokat a munkaköröket, amelyek betöltéséhez a közalkalmazottnak vagyonnyilatkozatot kell tennie. – a közalkalmazotti jogviszony ilyen speciális feladatokat, illetve ehhez mérhető kötelezettségeket és korlátozásokat nem ró.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy önmagában az azonos munkakörben történő munkavégzés nem jelenti azt, hogy ezen munkakört betöltő közalkalmazottat és hivatásos állományú tagot a munkavégzése során azonos jogok és kötelezettségek illetnének, illetve terhelnének, továbbá, hogy a munkavégzésük is egyenlő mértékű volna. A hivatásos állományú tag szolgálati viszonyának a közalkalmazotti jogviszonytól eltérő, szigorúbb kötöttségei, illetve az abból adódó jogi és életvitelbeli, korlátozások valamint a velük szemben támasztott többletkövetelmények alapul szolgálhatnak még azonos munkakör betöltése esetén is a magasabb összegű (mely nemcsak önmagában magasabb, hanem épp az előbb említett többletkötelezettségek és feltételek alapján eltérő szabályozás szerint megállapított) bérezésre. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is elutasította.
5. Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy az indítvány által támadott Bvsztv. 3. § (2) bekezdésének i) pontját a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény módosításáról szóló 2007. évi LXXIX. törvény 25. § (1) bekezdés b) pontja 2007. szeptember 1-jével hatályon kívül helyezte.
Az Alkotmánybíróság – főszabályként – csak hatályban lévő jogszabály alkotmányosságát vizsgálja. Ez alól kivétel, ha az eljárás az Abtv. 38. § alapján bírói kezdeményezés, vagy a 48. § alapján alkotmányjogi panasz tárgyában folyik. Tekintettel arra, hogy az indítvány nem tartozik ebbe a körbe, az Alkotmánybíróság a Bvsztv. 3. § (2) bekezdésének i) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást az Ügyrend 31. § a) pontja alapján megszüntette.
Budapest, 2008. március 11.
Dr. Bihari Mihály s. k.,,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k., Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás