653/F/1999. AB határozat
653/F/1999. AB határozat*
2002.11.19.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság negatív hatásköri összeütközés megszüntetése iránt benyújtott indítvány alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az Állami Erdészeti Szolgálat Kecskeméti Igazgatósága 59–065/1997. számú jogerős határozatában megállapított erdőfenntartási járulék fizetési kötelezettség végrehajtására irányuló eljárásban a végrehajtás foganatosítására az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Hajdú-Bihar Megyei Igazgatóságát kijelöli.
Indokolás
I.
Az Állami Erdészeti Szolgálat Kecskeméti Igazgatósága (a továbbiakban: erdészeti hatóság) 59–065/1997. számú határozatában erdőgazdálkodási tevékenységéhez kapcsolódóan 207 600 Ft. erdőfenntartási járulék megfizetésére kötelezte a Tóth-Team-Petrol Kft.-t. A határozat fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. Az ügyfél fizetési kötelezettségének nem tett eleget, és a vele szemben kibocsátott fizetési felszólítás, illetőleg a számlavezető bankhoz benyújtott azonnali beszedési megbízás sem vezetett eredményre. Ezt követően az erdészeti hatóság a köztartozás behajtása iránt megkeresést intézett az ügyfél székhelye szerint illetékes önkormányzati adóhatósághoz, Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzatának jegyzőjéhez. Az önkormányzati adóhatóság megállapította, hogy a határozat végrehajtásának foganatosítására az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 93. § (6) bekezdése alapján nem rendelkezik hatáskörrel, ezért a megkeresést áttette az állami adóhatósághoz, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (a továbbiakban: APEH) Hajdú-Bihar Megyei Igazgatóságához.
Az APEH megyei igazgatósága az Art. 3. § (2) bekezdése, valamint – az APEH Felszámolási és Végrehajtási Főosztálya által kiadott – az adók módjára behajtandó köztartozások beszedése iránti megkeresésre jogosultak listája alapján megállapította, hogy az erdészeti hatóság nem szerepel a megkeresésre jogosultak között, így a megkeresés teljesítését megtagadta.
Az erdészeti hatóság ezt követően ismét az önkormányzati adóhatósághoz fordult, megkeresésében arra hivatkozott, hogy az „Erdészeti közcélú feladatok” számlával szemben fennálló köztartozás behajtása tekintetében egységes gyakorlat alakult ki, amely szerint a települési önkormányzatok jegyzői – mint önkormányzati adóhatóságok – járnak el az Art. 49. § (3) bekezdésében meghatározott hatáskörben. Az erdészeti hatóság kérte azt is, hogy amennyiben az önkormányzati adóhatóság megismételt megkeresésüknek sem adna helyt, úgy kérelmüket tekintse jogorvoslati kérelemnek és terjessze fel a megyei közigazgatási hivatalhoz.
A megkeresés alapján az önkormányzati adóhatóság ismételten megállapította, hogy – mivel a kötelezett nem magánszemély – az Art. 93. § (6) bekezdésének b) pontja alapján a követelés behajtására nem rendelkezik hatáskörrel. Ugyanakkor megállapította azt is, hogy az ügyben negatív hatásköri összeütközés keletkezett az önkormányzati és az állami adóhatóság között. Erre tekintettel az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 8. § (1) bekezdése értelmében egyeztetési eljárást kezdeményezett a hatásköri vita eldöntésére. Az egyeztetési eljárás során az APEH Hajdú-Bihar Megyei Igazgatósága fenntartotta azt az álláspontját, mely szerint nem rendelkezik hatáskörrel a megkeresésben foglalt fizetési kötelezettség végrehajtására. Kifejtette, hogy bár az Art. 3. § (1) bekezdés a)–b) pontja alapján az Art. hatálya kiterjed az elkülönített pénzalap javára teljesítendő, törvényen alapuló kötelező befizetésre, illetőleg az állami pénzalap terhére törvényben meghatározottak alapján juttatott támogatásokra, nem hagyható figyelmen kívül ugyanezen bekezdés c) pontja, amely kimondja, hogy e befizetésekkel vagy támogatásokkal kapcsolatos eljárásra az Art. tárgyi hatálya csak akkor terjed ki, ha azok megállapítása, beszedése, végrehajtása, visszatérítése, kiutalása vagy ellenőrzése az adóhatóság hatáskörébe tartozik. Mindezt összevetve az Art. 3. § (2) bekezdésében foglaltakkal – mutatott rá az állami adóhatóság – egyértelműen megállapítható, hogy az állami adóhatóság hatáskörébe kizárólag azok a köztartozások tartoznak, amelyeket adók módjára kell behajtani, és ezt a tényt a kérdéses elkülönített állami pénzalapra vonatkozó törvény rögzíti.
Miután a hatásköri vita eldöntésére irányuló egyeztetés eredménytelen volt Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzatának jegyzője az Áe. 8. § (2) bekezdés b) pontja alapján az Alkotmánybírósághoz fordult a hatásköri vita eldöntése és az ügyben eljárni jogosult hatóság kijelölése érdekében.
II.
1. Az erdőfenntartási járulék behajtása érdekében az önkormányzati adóhatósághoz megkeresést intéző erdészeti hatóság az Art. szabályaira hivatkozással kérte az adóhatóság eljárását. Ezért az Alkotmánybíróság az indítvány alapján elsőként azt vizsgálta, hogy az erdőfenntartási járulékot megállapító határozat végrehajtása során alkalmazandók-e az Art. rendelkezései.
Az Art. tárgyi hatályára nézve az Art. 3. § (1)–(2) bekezdése a következő rendelkezéseket tartalmazza:
„3. § (1) E törvény hatálya kiterjed
a) az adóval, a járulékkal [97. § z) pont], az illetékkel összefüggő, a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalap, a Nyugdíjbiztosítási Alap, az Egészségbiztosítási Alap vagy az önkormányzat javára teljesítendő, törvényen alapuló kötelező befizetésre (a továbbiakban együtt: adó),
b) a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalap terhére törvényben, kormányrendeletben vagy miniszteri rendeletben meghatározott feltételek alapján juttatott támogatásra (a továbbiakban együtt: költségvetési támogatás),
c) az e befizetésekkel és költségvetési támogatásokkal kapcsolatos eljárásra, ha annak megállapítása, beszedése, végrehajtása, visszatérítése, kiutalása vagy ellenőrzése az adóhatóság hatáskörébe tartozik [az a)–c) pont szerinti tevékenység a továbbiakban együtt: adózás].
(2) A végrehajtás és az ezzel összefüggő nyilvántartás tekintetében e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni azokra a köztartozásokra, továbbá igazgatási és bírósági szolgáltatás díjaira, amelyekre törvény az adók módjára való behajtást rendeli el (adók módjára behajtandó köztartozás).”
E szabályok alapján megállapítható, hogy az erdőfenntartási járulék tartozás behajtása – mivel annak megállapítása nem az adóhatóság hatáskörébe tartozik – csak akkor tartozik az Art. hatálya alá, ha külön törvény az adók módjára való behajtását elrendeli.
Az erdőfenntartási járulék intézményét a hatályos jogban az erdőről és az erdő védelméről szóló – 1997. január 1-jén hatályba lépett – 1996. évi LIV. törvény 101. §-a szabályozza. Mivel a járulékfizetési kötelezettséget magalapozó erdőfelújítási és erdőnevelési munkálatokat a törvény hatálybalépése előtt, 1996-ban végezték, az erdészeti hatóság határozatában a fizetési kötelezettséget és a járulék mértékét a korábban hatályos jogszabályok, az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. törvény (a továbbiakban: Etv.), valamint az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. törvény és a 73/1981. (XII. 29.) MT rendelet végrehajtásáról rendelkező 27/1981. (XII. 29.) MÉM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) alapján állapította meg.
Az Etv. 42. §-a az erdőfenntartási járulékról a következő rendelkezéseket tartalmazta:
„42. § Az erdőgazdálkodó az erdőfelügyelőség által kitermelésre engedélyezett bruttó fatérfogat mennyisége után a véghasználatok, valamint a növedékfokozó gyérítések esetén az e törvény mellékletében foglalt mértékek szerint erdőfenntartási járulékot köteles fizetni, a külön jogszabályban meghatározott számlára.”
Az erdőfenntartási járulék megállapításának módjáról a Vhr. 47. § (1) bekezdése rendelkezett:
„Vhr. 47. § (1) Ha az EVT. 42. §-a szerint elszámolható erdőfenntartási járulék összege meghaladja a költségvetés alapján jóváhagyott támogatás összegét, az erdőfelügyelőség határozatban kötelezi az erdőgazdálkodót a különbözet összegének a külön jogszabályban meghatározott számlára történő befizetésére. Előlegként a különbözet összegének 75%-át három egyenlő részletben – április 30-ig, július 31-ig és október 31-ig – kell befizetni.”
Az erdőfenntartási járulékot megállapító határozat végrehajtásának, illetőleg a határozatban megállapított pénzösszeg behajtásának módjáról sem az Etv. sem a Vhr. nem rendelkezik.
Az Etv. és a Vhr. idézett szabályait figyelembe véve megállapítható, hogy az erdőfenntartási járulékról szóló határozatban államigazgatási szerv, az erdészeti hatóság ügyfél számára kötelezettséget állapít meg, az erdőfenntartási járulék megállapítása tehát olyan hatósági ügynek minősül, amelyben az Áe. 3. §-a alapján az eljárásra – a végrehajtási eljárásra is – az Áe. szabályai alkalmazandók.
A pénzfizetési kötelezettséget megállapító határozatok végrehajtására nézve az Áe.-nek a végrehajtási eljárás megindulásakor hatályos szövege az alábbi szabályokat tartalmazta:
„79. § (1) Ha a határozat pénz megfizetését rendeli el és a kötelezett magánszemély ezt nem teljesíti, az első fokon eljárt közigazgatási szerv felhívja a kötelezett munkáltatóját (a járandóságot folyósító szervet), hogy a határozatban megjelölt összeget a kötelezett munkabéréből, juttatásából, követeléséből – szövetkezeti tag esetében a munkaviszony jellegű jogviszony alapján járó munkadíjából – (a továbbiakban: munkabéréből) vonja le és utalja át, illetőleg fizesse ki a jogosultnak.
(2) Ha az (1) bekezdés szerinti közvetlen letiltásra nincs lehetőség, vagy az nem vezetett, illetőleg aránytalanul hosszú idő múlva vezetne eredményre, a munkabér mellett a kötelezett egyéb vagyontárgyait is végrehajtás alá kell vonni. Ilyenkor a végrehajtást az adóhatóság foganatosítja az adóigazgatási eljárás általános szabályai szerint.
80. § (1) Ha jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező más szervezet nem fizeti meg a tartozását, az első fokon eljárt közigazgatási szerv – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – felhívja a kötelezett bankszámláját vezető pénzintézetet, hogy az összeget a kötelezett számlájáról utalja át, illetőleg fizesse ki a jogosultnak.
(2) Ha mind a jogosult, mind a kötelezett gazdálkodó szervezet, a jogosult a követelését a teljesítési határidő eredménytelen letelte után – pénzintézet útján, az ott kezelt bankszámláról – azonnali beszedési megbízással érvényesítheti.
(3) Az (1) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni a bankszámlaszerződés-kötési kötelezettség alá tartozó magánszemélyekre, ideértve a magánszemélyek jogi személyiséggel nem rendelkező társaságait is.”
E rendelkezések alapján megállapítható, hogy az Áe. csak a magánszemélyekkel szemben elrendelt pénzfizetési kötelezettséget megállapító határozatok esetén tette lehetővé a hatósági határozatban előírt pénzösszeg behajtása során az adóigazgatás szabályainak az alkalmazását és jelölte meg a végrehajtást foganatosító szervként az adóhatóságot. Jogi személyekkel szemben a végrehajtás foganatosításának ezt a módját az Áe. nem szabályozta.
Miután sem az Etv., sem az Áe. nem tette lehetővé jogi személyekkel szemben az erdőfenntartási járuléknak adók módjára történő behajtását, a végrehajtás foganatosítására az Art. rendelkezéseinek alkalmazásával nem volt mód, így mind az önkormányzati, mind az állami adóhatóság helytállóan állapította meg hatáskörének hiányát az ügyben.
Az indítvány benyújtását követően az Áe. 80. §-át módosította az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2000. évi CXIII. törvény 284. §-a, valamint a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény és a kapcsolódó jogszabályok módosításáról rendelkező 2000. évi CXXXVI. törvény (a továbbiakban: Vhtm.) 170. § (1) bekezdése.
E módosítások eredményeként az Áe. 80. §-a egy új (4) bekezdéssel egészült ki. Az Áe. 80. § (4) bekezdésének hatályos szövege a következő:
„(4) Ha az (1) és (2) bekezdésben foglalt rendelkezések nem vezettek, vagy aránytalanul hosszú idő múlva vezetnének eredményre, a kötelezett egyéb vagyontárgyait is végrehajtás alá kell vonni a 79. § (2) bekezdésének a megfelelő alkalmazásával.”
E szabályozás szerint immár a jogi személyekkel szemben államigazgatási hatósági határozatban pénzfizetési kötelezettség végrehajtása során is mód van az Art. szabályai szerint a pénzkövetelésnek az adóhatóság által történő behajtására, ha a kötelezett fizetési kötelezettségének nem tesz eleget és a tartozás azonnali beszedési megbízás útján történő érvényesítése sikertelen volt.
2. A Vhtm. 170. § (1) bekezdése a Vhtm. 182. § (2) bekezdés a) pontja alapján 2001. március 1-jén lépett hatályba. Tekintettel arra, hogy a hatáskör vizsgálata során a hatáskör kérdésében való döntés időpontjában hatályos hatásköri szabályok alapján kell eljárni, az Alkotmánybíróság az Áe. hatályos szabályainak figyelembevételével döntött az eljárni jogosult szerv kijelöléséről.
Az adók módjára behajtandó köztartozások végrehajtásáról az Art. 93. §-a rendelkezik, az ilyen ügyekben hatáskörrel rendelkező adóhatóságot a 93. § (6) bekezdése határozza meg:
„(6) Az (1) bekezdésben meghatározott megkeresés alapján
a) magánszemély esetében a belföldi lakóhely vagy szokásos tartózkodási hely, ennek hiányában szokásos fellelhetőségi helye szerint illetékes önkormányzati adóhatóság,
b) jogi személy és egyéb szervezet esetében az illetékes állami adóhatóság
jár el, kivéve, ha törvény a köztartozás beszedését más szerv hatáskörébe utalja.”
Az Art. e szabályait figyelembe véve megállapítható, hogy jogi személy és egyéb szervezet esetén a behajtás az illetékes állami adóhatóság hatáskörébe tartozik. Az Art. 50. § c) pontja alapján az eljáró adóhatóság illetékességét jogi személy ügyfél esetén a jogi személy székhelye alapítja meg. E rendelkezések alapján döntött úgy az Alkotmánybíróság, hogy az ügy tárgyát képező erdőfenntartási járulék behajtására az ügyfél székhelye szerint illetékes állami adóhatóságot, az APEH Hajdú-Bihar Megyei Igazgatóságát jelöli ki.
Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy mivel annak megállapítása nem tartozik a hatáskörébe, a végrehajtás elévülésének kérdésében nem foglalt állást.
Budapest, 2002. október 7.
Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 653/F/1999.
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás