PK BH 1999/68
PK BH 1999/68
1999.02.01.
Az ajándéknak szorult helyzetre, illetve meghiúsult feltevésre alapított visszakövetelésénél vizsgálandó körülmények [Ptk. 582. § (1) és (3) bek.].
Az I. r. felperes az alperesek édesapja, a II-III. r. felperesek az alperesek apai nagyszülei.
Az I. r. felperes és volt házastársa - az alperesek édesanyja - közös tulajdonában állott a perbeli házas ingatlan. A házasfelek életközössége 1991 nyarán megszűnt, ekkor az I. r. felperes a közös ingatlanból elköltözött, majd az 1992. november 29-én megkötött ajándékozási szerződéssel az ingatlan őt illető fele részét gyermekeinek: az I. és II. r. alpereseknek ajándékozta. Az I. r. felperesnek és a gyermekek édesanyjának a házasságát a bíróság az 1993. november 29-én kelt ítéletével felbontotta. A házastársi közös vagyonhoz tartozó ingóságok megosztásáról a házasfelek az 1993. november 3-án kelt szerződéssel akként rendelkeztek, hogy az I. r. felperes volt házastársa, aki a házasság felbontása után a gyermekeket gondozta, és felettük a szülői felügyeletet gyakorolta, vállalta, hogy a tulajdonába került ingóságok után megfizet az I. felperesnek 500 000 forint értékkülönbözetet.
A jelen eljárást megelőzően az I. r. felperes a gyermekeivel megkötött ajándékozási szerződés érvénytelensége iránt indított pert, melyben keresetét a bíróság jogerős ítéletével elutasította.
Az alapul szolgáló ügyben az I. r. felperes keresetében az ajándékot a Ptk. 582. §-ának (1) bekezdésére alapítottan azzal az indokolással követelte vissza, hogy az ajándék tárgyára a létfenntartása érdekében szüksége van, mivel rendszeres jövedelemmel nem rendelkezik, és lakáshelyzete is megoldatlan.
A II. és III. r. felperesek közös bérleményét képezte az a 63 m2 alapterületű bérlakás, melyet a 32/1969. (IX. 30.) Korm. rendelet szabályai szerint a lakásingatlanok elidegenítése során a II. és III. r. alperesek unokája, az I. r. alperes mint állagvevő, a II. és III. r. felperesek pedig mint haszonélvezeti vevők az 1992. december 12-én megkötött adásvételi szerződéssel megvásároltak 174 000 forint vételárért úgy, hogy a 17 400 forint vételárelőleget a II. és III. r. felperesek fizették ki, majd a havi részleteket az alperesek törvényes képviselője törlesztette, aki utóbb a fennmaradó vételár teljes kiegyenlítésével az ingatlant tehermentesítette.
A II-III. r. felperesek a Ptk. 582. §-ának (3) bekezdésére alapítottan ajándék visszakövetelése címén a lakásingatlan tulajdonjogát igényelték az I. r. alperestől. Arra hivatkoztak, hogy az ajándékozásra abban a feltevésben került sor, hogy az I. r. alperessel fennállott rendkívül jó kapcsolatuk fennmarad, szükség esetén az unokájuktól támogatásban részesülnek, ez a feltételezés azonban az I. r. felperes és házastársa válásával végleg meghiúsult.
Az irányadó tényállás szerint az I. r. felperes tagja és ügyvezető igazgatója a H-M Kft.-nek, mely - állítása szerint - termelő tevékenységet nem folytat, bevétele nincs, így az I. r. felperes jövedelme alkalmi munkákból származik. Azt nem vitatta, hogy jelentős összegű pénzkövetelései vannak, melyek még rendezetlenek, továbbá volt házastársától értékkülönbözet címén 500 000 forintot felvett.
A II-III. r. felperesek az I. r. alperes részéről megvásárolt ingatlant haszonélvezeti joguk folytán kizárólagosan használják. A III. r. felperes személyes nyilatkozatai szerint "akkor, amikor az ajándékozást elhatároztuk, fel sem merült az, hogy mi a korábbi jó kapcsolaton túl igényekkel léptünk volna fel az unokánkkal vagy a szüleikkel szemben" (10. sorsz. jkv.).
A bíróság jogerős ítéletével a felperesek keresetét elutasította.
Az I. r. felperes keresetét elutasító döntését a bíróság azzal indokolta, hogy a felperes jelenlegi kedvezőtlen anyagi helyzete átmeneti, hiszen egy kft. tagjaként annak ügyvezetője, az az állítás pedig, hogy a kft. semmiféle bevétellel nem rendelkezik, elfogadhatatlan, ugyanis ebben az esetben a I. r. felperes az általa is elismerten felvett havi 20 000 forint jövedelemhez sem juthatna hozzá, de a kft, fenntartására sem lenne lehetőség. Ezen túlmenően az I. r. felperesnek kintlevőségei vannak, így megélhetése érdekében elsősorban ezek behajtásáról kell intézkednie, tehát a létfenntartásának veszélyeztetésére alapított visszakövetelési jogcím nem alapos.
A II-III. r. felperesek követélésével kapcsolatosan a bíróság indokolásában rámutatott, hogy a II-III. r. felperesek a perbeli lakásnak nem voltak tulajdonosai, hanem csak bérlői. Az I. r. alperes a tulajdonjogát nem az II-III. r. felperesektől szerezte meg, vételi jogát a 32/1969. (IX. 30.) Korm. rendelet biztosította a részére, tehát a II-III. r. felperesek és az I. r. alperes között ajándékozási szerződés létre sem jött. Utalt arra, hogy amennyiben az ajándékozás létrejött volna, a II-III. r. felperesek az ajándékozáskor fennállott téves feltevés hiánya miatt sem követelhetnék vissza az ajándék tárgyát.
A jogerős ítélet ellen a felperesek éltek felülvizsgálati kérelemmel, melyben az I. r. felperes a jogerős ítélet megalapozatlanságát sérelmezte, a II-III. r. felperesek arra hivatkoztak, hogy visszakövetelési igényük legalább az általuk kifizetett vételár vonatkozásában alapos, egyébként pedig fenntartották, hogy a lakásra nézve részükről ajándékozás történt, melynek visszakövetelésére az ajándékozásra okot adó feltevés végleges meghiúsulása folytán jogosultak.
Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Az I. r. felperes követelésével kapcsolatos jogerős ítéleti döntés megalapozott és jogszerű. A Ptk. 582. §-ának (1) bekezdése alapján a még meglévő ajándékot az ajándékozó visszakövetelheti, amennyiben arra létfenntartása érdekében szüksége van. Az ítélkezési gyakorlat egységes abban a kérdésben, hogy a létfenntartás veszélyeztetettségét nem az ajándékozó pillanatnyi anyagi helyzete alapján kell megítélni, hanem azt is vizsgálni kell, hogy az ajándékozó körülményei, egészségi állapota stb. mellett ez a helyzet állandónak tekinthető-e vagy átmeneti jellegű, amelyben a továbbiakban változás várható. Az I. r. felperes 46 éves, egészséges és munkaképes személy, aki saját vállalkozásba kezdett, ezenfelül üzleti ügyeivel kapcsolatos behajtandó követelései vannak. Jelenlegi vagyoni helyzete még az általa előadott nehézségek mellett sem tekinthető olyan végleges és állandósult állapotnak, mely a létfenntartása veszélyeztetettségének jogcímén az ajándék visszakövetelését indokolttá teszi.
A II. és III. r. felperesek keresetét illetően a bíróság ugyancsak helyesen döntött, amikor megállapította, hogy a lakásingatlan tulajdonjogát az I. r. alperes nem a részükről nyújtott ajándék címén szerezte, ezzel összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése értelmében csupán visszautal az elsőfokú ítélet indokolásában kifejtett és az ítélkezési gyakorlatnak megfelelő jogi álláspontra (BH 1996/6/318.).
A II. és III, r. felperesek visszakövetelési joga legfeljebb a vételár első részletére vonatkozhatna, ezzel kapcsolatban azonban a III. r. felperes személyes előadása, mely szerint az ajándékozás időpontjában fel sem merült az, hogy a jó családi kapcsolaton túl igényekkel léptek volna fel az unokájukkal szemben (10. sorsz. jkv.), a téves feltevésre alapított visszakövetelési jogcímet a PK 76. sz. állásfoglalás I. pontja szerint önmagában is kizárja.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 22.072/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás