BK BH 1999/7
BK BH 1999/7
1999.01.01.
I. A vádlott büntetlen előélete, valamint az a nyomatékos enyhítő körülmény, hogy a bűncselekmény indítékát a sértett agresszív, kötekedő magatartása váltotta ki, megalapozhatják az eggyel enyhébb végrehajtási fokozat meghatározását [Btk. 45. § (2) bek.].
II. A kényszergyógyítás elrendeléséhez nem elegendő az a tény; hogy az elkövető ittas állapotban követte el a bűncselekményt, illetve alkoholbeteg, hanem az intézkedés alkalmazásának nélkülözhetetlen előfeltétele az is, hogy az elkövető által megvalósított bűncselekmény az alkoholista életmódjával összefüggésben álló legyen (Btk. 75. §).
Az elsőfokú bíróság az 1998. március 12. napján meghozott ítéletével a vádlottat emberölés bűntettének a kísérlete miatt 4 évi börtönbüntetésre, 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, és elrendelte a kényszergyógyítását.
A tényállás a következő.
A vádlott 8 általános iskolát végzett, szakképzettséggel nem rendelkezik, nőtlen, eltartásra szoruló hozzátartozója nincs, vagyontalan és büntetlen előéletű.
A bűncselekmény elkövetésekor a vádlott portásként dolgozott, havi jövedelme 20 500 forint volt. A vádlott munkaviszonya az előzetes letartóztatás elrendelésekor megszűnt, a szabadulását követően 1997. április 15-e óta ismét elhelyezkedett, a temetkezési vállalatnál havi nettó jövedelme 30 000 forint.
A vádlott 1996. augusztus 27-én reggel 6 órakor fejezte be a munkáját. Ezt követően különböző helyeken járt, ahol bort ivott. Amikor este 20 óra után a sörözőbe ment, már ittas állapotban volt. A sörözőben a pult mellett állt a sértett, aki szintén ittas állapotban volt. A sértett ittas állapotban kötözködő, agresszív magatartású, előfordult már, hogy a sörözőben másokkal verekedett. A vádlott ivás közben halkan énekelt, ami zavarta a sértettet, ezért rászólt, hogy hagyja abba az éneklést. A vádlott erre nem válaszolt, ekkor a sértett két ízben arcul ütötte, majd két kezével a vádlott felső testét lökdösve kituszkolta őt a helyiségből. Ezután, hogy a vádlott vissza ne menjen a sörözőbe, a vádlottnak háttal beállt az ajtóba, és két kezét az ajtófélfára tette. A vádlott ekkor a nála levő táskájából kivette a 9,8 cm pengehosszúságú zsebkését és azzal két esetben hátba szúrta a sértettet, majd miután a sértett megfordult, és szembeállt vele, még egyszer hason szúrta. A vádlott ezután a söröző elé kitett asztalokhoz ment, leült egy székre, és a kést maga elé tette.
23 órakor érkeztek a helyszínre az intézkedő rendőrök, akik a vádlottat elfogták, a kést lefoglalták, a sértettet a mentők kórházba szállították.
A gerinc háti szakasza alsó harmadában keletkezett szúrt sérülés nem hatolt mélyre, és nem sértett nemesebb eret vagy idegképletet. A hasüregbe és a mellüregbe hatoló szún sérülések tényleges gyógytartama 6-8 hét.
A mellüregbe hatoló szúrt sérülés közvetlenül életveszélyt okozott, a célszerű, szakszerű és időszerű orvosi beavatkozás hiányában a sértett élete - részben légzési, részben keringési elégtelenség következményeként - megmenthetetlen lett volna. Az orvosi ellátás akár órán belüli késedelme esetén bekövetkezhetett volna a sértett halála. A hasüregbe hatoló szúrt sérülés jelentős mennyiségű hasüregi vérgyülem kialakulásával nem járt, illetőleg a hasüregbe béltartalom nem ürült. Ezért ez a sérülés közvetlen életveszéllyel nem járt. A közvetett életveszély kialakulásának ténye azonban megállapítható, ugyanis a vékonybél falának áthatoló jellegű szúrt sérüléséből a béltartalom közvetlenül a hasüregbe ürült volna és ez közvetlen életveszélyt okozó hashártyaizgalmat idézett volna elő. A közvetlen életveszély kialakulását a célszerű, szakszerű és időszerű orvosi beavatkozás hárította el. Az orvosi ellátás többórás késedelme esetén létrejöhetett volna olyan hashártyaizgalom, amelynek következményeként - részben a szervezet önmérgeződése, részben pedig a kialakuló vérkeringési zavar miatt - bekövetkezhetett volna a sértett halála. A sértettnél a műtéti ellátás során a bal VI. borda részleges eltávolítására került sor, melynek során a tüdősérülést elvarrták, majd a hasi műtét során a sérült vékonybélszakaszt eltávolították.
Figyelemmel a műtéti ellátás során szükségessé vált borda és vékonybél részleges eltávolítására, valamint a rekeszizom részleges letapadására; a sértett a sérülés következtében maradandó fogyatékosságot szenvedett, mely jelenleg mintegy 20%-os általános munkaképesség-csökkenést eredményez.
A vádlott a cselekmény elkövetésekor közepes fokban volt alkoholtól befolyásolt állapotban. A vádlott nem elmebeteg, nem gyengeelméjű, értékelhető szellemi hanyatlásban nem szenved, és olyan szervi, idegrendszeri elváltozása sincs, ami tudatzavart állapotokkal járna együtt. A vádlott érzelmi sivársággal, kapcsolattartási nehézségekkel, az indítékháztartás enyhe korlátozottságával jellemezhető szociopathiás személyiségszerkezetű, de a cselekmény elkövetésekor nem szenvedett olyan kóros elmeállapotban, amely korlátozta volna a cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek a felismerésében.
A vádlottnál az alkoholizmus testi és lelki jegyei fellelhetők, alkoholbetegnek tekinthető, a kényszergyógyító kezelésének az elrendelése orvosi szempontból indokolt és javasolt.
Az ítélet ellen a vádlott és a védő téves jogi minősítés miatt, a kényszergyógyítás mellőzése és enyhítés érdekében fellebbezett.
A legfőbb ügyész az ítélet helybenhagyását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a perrendi szabályok megtartásával felvett bizonyítás anyagával összhangban megállapított tényállást megalapozottnak találta.
A vádlott bűnösségére vont következtetés okszerű, és nem tévedett az elsőfokú bíróság a cselekmény minősítését illetően sem.
A használt eszköz élet kioltására alkalmas volta, a célba vett és életfontosságú szerveket tartalmazó testtájékok, a szúrások ereje, azok határozott és ismétlődő jellege miatt a vádlott feltétlenül felismerte annak a lehetőségét, hogy a sértett életét is kiolthatja, ám ez iránt közömbösen cselekedett; következésképpen a cselekménynek életveszélyt okozó testi sértés bűntetteként történő minősítése az adott esetben szóba sem kerülhet.
A befejezett és közeli kísérletre - minthogy a sértett halála az orvosi beavatkozás egyórás késedelme esetén feltétlenül bekövetkezett volna -, valamint arra figyelemmel, hogy az okozott sérülés maradandó fogyatékossággal gyógyult, a Legfelsőbb Bíróság nem látott lehetőséget a büntetés további mérséklésére.
A vádlott a sértett magatartása által kiváltott pillanatnyi indulat hatása alatt és gyors egymásutánban szúrta meg háromszor a sértettet, emiatt a terhére szóló körülmények közül a kitartó elkövetési módot mellőzni kellett, ugyanakkor a szándék eshetőleges volta is a javára szól.
Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság az ügyészi átiratban foglaltakkal annyiban, hogy a szociopathiás személyiségszerkezet általában csak a Btk. 24. §-a szerinti teltételek fennállása esetén enyhít, kivételesen azonban az enyhítő tényezők sorából a vádlott rendellenes személyiségszerkezetét mégsem mellőzte, miután őt a sértett részéről durván sértő provokáció érte, és abban, hogy erre énidegen módon, erőszakkal reagált, a vádlott szociopathiájának is szerepe volt.
Tekintettel arra, hogy az indítékot a sértett szolgáltatta, és a vádlott cselekménye igen közel állt az erős felindulásban elkövetett emberölés privilegizált esetéhez, s minthogy az elkövető békés természetű, erőszakot kerülő, büntetlen előéletű ember - a Legfelsőbb Bíróság alkalmazhatónak találta a Btk. 45. §-ának (2) bekezdését, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a szabadságvesztést fogházban rendelte végrehajtani.
A Btk. 75. §-a értelmében kényszergyógyítás akkor rendelhető el, ha az elkövető bűncselekménye az alkoholista életmódjával függ össze. Nem kétséges, hogy a vádlott rendszeresen fogyasztott szeszes italt és orvosi szempontból alkoholbetegnek tekinthető, ennek ellenére azonban nem folytatott alkoholista életmódot, életvezetésével sem a közrendet, sem a környezetét nem veszélyeztette. Nem folytatott züllött életmódot sem, mert folyamatosan munkaviszonyban állt, és italt csak munkaidőn kívül fogyasztott, botrányt az italmérő helyen, vagy másutt még ittasan sem okozott.
Ezen túlmenően a cselekmény elkövetése nem a vádlott ittasságával, hanem döntően a sértett provokatív viselkedésével állt összefüggésben. A kényszergyógyítás elrendelésére tehát az anyagi jog vonatkozó szabályának a megsértésével, a törvényi előfeltételek hiányában került sor. Ezért a Legfelsőbb Bíróság ezt az intézkedést mellőzte. (Legf. Bír. Bf. IV. 808/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás