PK BH 1999/72
PK BH 1999/72
1999.02.01.
A családi élet felelőtlen megbontása, a házastárs indokolatlan megszégyenítése és ennek rendszeres ismétlődése olyan magatartás, amelynek megállapítása esetén kétségessé tehető, hogy az adott szülő rendelkezik-e a gyermek neveléséhez szükséges személyi, erkölcsi tulajdonságokkal [Csjt. 72/A. § (1) bek.; 17. sz. irányelv].
A peres felek 1989. október 25-én kötöttek házasságot, melyből 1990. május 25-én Máté nevű gyermekük született. A házasság 1991-től kezdett megromlani, amikor a felperes tudomást szerzett az alperes házastársi hűséget sértő kapcsolatairól. Az alperes ezeket a kapcsolatokat a felperes előtt nem titkolta, és a lakókörnyezetükben is szóbeszéd tárgya volt az alperes életvezetése. A felek a házasságuk rendezése érdekében 1993-ban B.-ről V.-be költöztek, ahol az alperes orvosi állást és szolgálati lakást kapott, magatartásán azonban nem változtatott, és rövid időn belül itt is ismertté váltak az alperes rendszeres "nőügyei", ami a felperest sértette, és megalázó helyzetbe hozta. Ez a probléma volt az, ami miatt végül a felperes az alperestől elhidegült, majd 1995 júniusában az életközösséget megszüntették, ezt követően pedig a felperes a közös lakásból el is költözött, B.-n albérletben él.
A gyermek V.-ben járt óvodába, majd iskolába, a felperessel azonban rendszeresen találkozott. Az 1996. április 11-én tartott tárgyaláson a felek ideiglenes jelleggel egyezséget kötöttek, mely szerint a gyermek a hétfői és szerdai napot az anyánál, a keddi és csütörtöki napot az apánál tölti, a hétvégén pedig felváltva tartózkodik egyik, illetve másik szülőjénél.
A bíróság által beszerzett igazságügyi pszichológus szakértői véleményből kitűnik, hogy a felek nevelési módszere különböző, a felperes autokratikusabb, míg az alperes demokratikusabb nevelési elveket követ, mindkét szemléletnek van előnyös és hátrányos oldala, így a nevelésre a szülők egyaránt alkalmasak. A gyermek mindkét szülőjéhez erős érzelmi szálakkal kötődik, igényli a szoros és rendszeres kapcsolatot, de az alpereshez jobban ragaszkodik és a v.-i környezet állandósága a gyermek alperesi elhelyezése mellett szól.
Az elsőfokú bíróság az ítéletével a felek házasságát felbontotta, a gyermeket az alperes gondozásában helyezte el. A felperest gyermektartásdíj fizetésére kötelezte, a felek egyező kérelme alapján megállapította, hogy a szülői felügyeleti jog a peres feleket közösen illeti meg, és a felperes kapcsolattartását a szokásosnál szélesebb körben úgy szabályozta, hogy a felperes minden hétfőn és szerdán, valamint páros hétvégeken péntektől vasárnapig elviheti a gyermeket.
Indokolásában megállapította, hogy a felek házassága az alperesnek felróható okból romlott meg, a felperes elköltözése csupán az alperesi magatartás következménye volt, a felperes terhére olyan magatartást, ami a felek kapcsolatát rontotta, nem lehetett megállapítani. A gyermek elhelyezése szempontjából azonban - a felek egyforma nevelési készsége mellett - döntő jelentőséget tulajdonított annak, hogy a kisfiú az apához jobban ragaszkodik, és az alperesi megszokott környezet jelenti számára az állandóságot. A felperes terhére értékelte, hogy a közös lakásból elköltözött, és utóbb harmadik személlyel kapcsolatot létesített, így a felperesnél történő elhelyezés esetén a gyermek más személlyel is kapcsolatba kerülne.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, a gyermek nála való elhelyezését kérte a közös szülői felügyelet fenntartásával úgy, hogy a részére biztosított kapcsolattartás az alperest illesse meg.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítélet gyermekelhelyezésre vonatkozó rendelkezését megváltoztatta, a 7. életévében lévő fiúgyermeket a felperesi anyánál helyezte el, és kötelezte az alperest a gyermek kiadására. A felperes gyermektartásdíj-fizetési kötelezettségét 1997. június 30. napjával megszüntette, és kötelezte az alperest, hogy 1997. július 1. napjától kezdődően fizessen meg a felperesnek Máté nevű gyermeke tartására havi 8000 forint határozott összegű tartásdíjat.
A jogerős ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a perbeli tényállást kellő alapossággal tárta fel, döntése meghozatalánál azonban figyelmen kívül hagyta az alperes magatartásában fellelhető negatív vonásokat, nem tulajdonított kellő jelentőséget annak, hogy a házasság felbontására az alperes egyéniségének, erkölcsi tulajdonságainak és életmódjának kedvezőtlen alakulása miatt került sor. Kiemelte, hogy a gyermek elhelyezésénél alapvető szempont a gyermek érdeke, s a gyermek elhelyezése körében elsősorban azt kell vizsgálni, hogy a szülőket egyéniségük, erkölcsi tulajdonságaik és életmódjuk alkalmassá teszik-e a gyermek nevelésére. Megállapította - amit egyébként az elsőfokú bíróság is a tényállás részévé tett - hogy az alperes házassági életközösségük fennállása alatt kívülálló harmadik személyekkel rendszeres kapcsolatot tartott fenn, erre nézve úgy nyilatkozott, hogy "ilyen a mentalitásom, ezen mindig is akartam változtatni, tudtam és láttam, hogy a felperes ettől szenved, és hogy őt ez mennyire bántja.... természetesen hibásnak érzem magam". A peres feleknek B.-ről azért kellett V. községbe költözni, hogy az alperesnek a b.-i nőkapcsolatait sikerüljön felszámolni Az alperes azonban V.-ben is tovább folytatta a házassági hűséget sértő magatartását, a falu közvéleménye az alperest ezen életvitele miatt elítélte. Ezek azt mutatják, hogy az alperes erkölcsi felfogásában, életszemléletében, önértékelésében olyan zavarok ütköztek ki, amelyek a gyermeknevelésre való alkalmasságát megkérdőjelezik. Az alperes szavahihetőségét a megyei bíróság ugyancsak kétségesnek ítélte, mert az ügyben 1996. december 2-án tartott tárgyaláson az alperes olyan nyilatkozatot tett, hogy élettársi kapcsolata nincs, a perbeli tanúvallomásokból és a beszerzett szakértői vélemények tartalmából, valamint az alperesnek a fellebbezési tárgyaláson tett nyilatkozatából azonban nyilvánvalóvá vált, hogy jelenlegi élettársával 1996 szeptemberétől együtt él.
A bírói gyakorlat egységes abban, hogy a családi élet felelőtlen megbontása, a házastárs indokolatlan megszégyenítése és ennek rendszeres ismétlődése olyan magatartás, amelynek megállapítása esetén kétségessé tehető, hogy az adott szülő rendelkezik-e a gyermek neveléséhez szükséges személyi, erkölcsi tulajdonságokkal. A gyermek abban az életkorban van, amikor a környezeti hatásokra egyre fokozottabb mértékben reagál, ezek a környezeti hatások egyre jobban befolyásolják őt életszemlélete kialakításában, amikor a felnőtt példakép általános, s ezen belül erkölcsi tulajdonságait igyekszik a maga személyiségébe beépíteni Ezért a megyei bíróság megítélése szerint a perbeli gyermek egészséges testi és szellemi fejlődését inkább az anyánál történő elhelyezés biztosítja.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben a jogerős ítélet megváltoztatását és a gyermek nála való elhelyezését kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a peres adatokat okszerűtlenül és iratellenesen mérlegelte, hivatkozott arra, hogy együttélésük alatt és azt követően is "jó apa" volt, a tanúk vallomásai az ő házastársi hűséget sértő magatartását nem erősítették meg, ezzel szemben bizonyították, hogy átlagon felül teljesítette apai feladatát. A felperes sérelmei a később létesített partnerkapcsolataival magyarázhatók.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A perben az alperes személyes előadása alapján sem volt vitás, hogy a házasság az alperes sorozatos, házastársi hűséget sértő, mély érzelmeket nélkülöző, felületes kapcsolatai miatt romlott meg, mellyel összefüggésben az alperes a saját felelősségét maga is elismerte, és azt is tudta, hogy emiatt a felperes "szenved". Azok a tanúk, akiknek az ezt érintő tartózkodó vallomására az alperes hivatkozott, abban a községben élnek, ahol az alperes orvosi tevékenységet folytat, így érthető, hogy az alperes életvitelére vonatkozóan csak "pletykákra", hallomásokra utaltak, és az alperes apai szerepét emelték ki. Ugyanakkor az sem kétséges, hogy az alperes a gyermeket őszintén szereti, gondozását kifogástalanul ellátja, objektíve optimális körülményeket biztosít részére, a gyermek nevelésére alkalmas, a gyermek pedig a környezetéhez és az alpereshez mélyen kötődik.
A Legfelsőbb Bíróság többször módosított 17. sz. irányelve a gyermek elhelyezésének alapvető szempontjaként a gyermek érdekét jelöli meg, majd különböző, a gyermek érdekének megvalósulására kiható szempontot sorol fel, melyeknek súlyát és jelentőségét az adott jogvita keretei között a bíróság mérlegeléssel dönti el [Csjt. 72/A. § (1) bek.].
A jelen ügyben a bíróság az alperesnek a családi élet harmóniájáért, a család összetartozásának fenntartásáért érzett kellő felelősségét, illetve annak hiányát vetette össze az önálló ítélőképességgel még nem rendelkező gyermek ragaszkodásával, mely egyébként a két szülő közt jelentős különbséget nem jelzett. Ebben a körben a tényállást helyesen állapította meg, és a szülők egyéniségéből, életvezetéséből megalapozottan vonta le azokat a következtetéseket, amelyekre döntését alapította. A felperesnek az életközösség megszűnése után létesített partnerkapcsolata nem tekinthető azonos súlyúnak az alperes élettársi kapcsolatával, melyben a gyermek nemcsak az alperes élettársához, hanem annak két kiskorú gyermekéhez is alkalmazkodni kényszerül.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárási költségek viselésére vonatkozó rendelkezés a Pp. 275/B. §-a szerint alkalmazott 78. § (1) bekezdésén alapul. (Legf. Bír. Pfv. II 22.241/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás