782/B/1999. AB határozat
782/B/1999. AB határozat*
2002.09.03.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenessége utólagos vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság
– a társasági adóról szóló 66/1984. (XII. 29.) MT rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 69/1984. (XII. 29.) PM rendelet,
– a társasági adóról szóló 66/1984. (XII. 29.) MT számú rendelet végrehajtására kiadott 69/1984. (XII. 29.) PM számú rendelet módosításáról és kiegészítéséről szóló 64/1985. (XII. 30.) PM rendelet és
– a magánszemélyek forgalmi adójáról szóló 40/1971. (XII. 29.) PM rendelet
alkotmányellenességének megállapítására és az adott ügyben való alkalmazhatóságának kizárására irányuló bírói kezdeményezést elutasítja.
Indokolás
1. A bíróság a 4.K.31.083/1999/4. számú ügy felfüggesztése mellett az Alkotmánybírósághoz fordult, mert az előtte folyamatban lévő eljárásban az alkalmazandó jogszabályok alkotmányellenességét észlelte.
Az indítványozó szerint a rendelkező részben felsorolt valamennyi jogszabály „sérti az Alkotmány korabeli hatályos szövegének 19. § (3) bekezdését, a 35. § (2) bekezdését és a 37. § (3) bekezdését, amely alkotmányossági alapelvekre figyelemmel az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény 6. § (4) bekezdése akként rendelkezett, hogy a lakosság széles körét érintő adózási kötelezettség megállapítására csak törvényben vagy törvényerejű rendeletben kerülhet sor.”
Az indítványozó hivatkozott az Alkotmánybíróság 38/1992. (VI. 22.) AB határozatában kifejtettekre is.
2. Az egyes minisztertanácsi rendeletek módosításáról és hatályon kívül helyezéséről szóló 36/1987. (IX. 29.) MT rendelet 7. §-a e rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályon kívül helyezte a társasági adóról szóló 66/1984. (XII. 29.) MT rendeletet, az azt módosító 66/1985. (XII. 30.) MT rendeletet és az előbbi végrehajtása tárgyában kiadott 69/1984. (XII. 29.) PM rendeletet.
Az MT rendelet a 8. § (1) bekezdése szerint 1988. január 1. napján lépett hatályba.
Az egyes pénzügyminiszteri rendeletek hatályon kívül helyezéséről szóló 72/1988. (XII. 27.) PM rendelet melléklete 14. pontja értelmében 1989. január 1-jén hatályát vesztette a társasági adóról szóló 69/1984. (XII. 29.) PM rendeletet módosító 64/1985. (XII. 30.) PM rendelet, a 28/1986. (VIII. 26.) PM rendelet, valamint a 60/1986. (XII. 28.) PM rendelet.
Az egyes minisztertanácsi rendeletek módosításáról és hatályon kívül helyezéséről szóló 36/1987. (IX. 29.) MT rendelet 7. §-a értelmében hatályát vesztette a magánszemélyek forgalmi adójáról szóló 40/1971. (XII. 29.) PM rendelet és az azt módosító, 3/1973. (I. 9.) PM rendelet, 29/1973. (IX. 13.) PM rendelet, 45/1973. (XII. 28.) PM rendelet, 9/1974. (IV. 8.) PM rendelet, 70/1975. (XII. 28.) PM rendelet, 37/1977. (XII. 24.) PM rendelet, 10/1980. (V. 14.) PM rendelet, 32/1981. (IX. 29.) PM rendelet, 29/1982. (VI. 26.) PM rendelet, 40/1982. (VIII. 9.) PM rendelet, 9/1981. (IV. 6.) PM rendelet, 65/1983. (XII. 30.) PM rendelet, 24/1984. (VII. 1.) PM rendelet, 28/1987. (VI. 18.) PM rendelet is.
3. Az indítvány olyan jogszabályokat támad, amelyek már nincsenek hatályban.
Az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét nem vizsgálja, hacsak nem annak alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés (335/B/1990/13. AB határozat, ABH0 1990. 261., 262.). Hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányossági vizsgálata a konkrét normakontroll két esetében, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés, és a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz alapján lehetséges, mivel ezekben az esetekben az alkalmazott jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és – ha az indítványozó különösen fontos érdeke indokolja – a konkrét ügyben való alkalmazási tilalom kimondására van lehetőség.
A jelen ügyben az Abtv. 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezésről van szó.
4. Az indítvány nem megalapozott.
Az indítvány alapján az Alkotmánybíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy megállapítható-e a vitatott jogszabályi rendelkezések alkotmányellenessége, azon az alapon, hogy azok nem felelnek meg az Alkotmány jogalkotási hatáskörökre vonatkozó rendelkezéseinek.
Az Alkotmánybíróság utal arra, hogy – a gyakorlatára vonatkozó elvi állásfoglalása szerint [2/1991. (X. 29.) TÜ-áf.], amelyet az 58/1991. (XI. 8.) AB határozat is idézett – a Jat. (a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény) hatálybalépéséig „a megalkotásuk időpontjában jogforrástani szempontból nem alkotmányellenes, ám a későbbiek során alkotmányossági szempontból elégtelenné vált jogforrási szinten megalkotott jogszabályoknak kizárólag e formai alkotmánysértés címén történő megsemmisítésétől tartózkodik” (ABH 1991. 289., 290.). Az Alkotmánybíróságnak ez a gyakorlata vonatkozik mind a felhatalmazás alapján kiadott, mind a felhatalmazó jogszabályokra [54/1994. (XI. 4.) AB határozat, ABH 1994. 289.].
Az Alkotmánybíróság 11/1992. (III. 5.) AB határozata pedig kimondta, hogy a törvényhozót minden jogviszonnyal kapcsolatban kötik a visszaható hatályú törvényhozás korlátai; az Alkotmánybíróságot pedig még ennél is jobban korlátozza az, hogy az Alkotmány hatálybalépése előtti időre még a norma tartalmi alkotmányellenességét sem állapíthatja meg (ABH 1992. 77., 82.). A hatályos jogszabályoknak mindenkor a hatályos Alkotmánynak kell megfelelniük [lásd pl. 27/1991. (V. 20.) AB határozat, ABH 1991. 73., 76.].
A vitatott jogszabályok keletkezésekor nem volt alkotmányi előírás arra nézve, hogy adófizetési kötelezettséget csak törvényben lehet megállapítani, függetlenül attól, hogy az a lakosságot milyen széles körben érinti.
A Jat. 1988. január 1-jén lépett hatályba. A Jat. 2–5. §-a rendelkezett a törvényhozási tárgyakról. A Jat. 2. § c) pontja kimondta, hogy az Országgyűlés törvényben állapítja meg az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit, ezek feltételeit és korlátait, valamint érvényre juttatásuk eljárási szabályait. A 4. § c) pontja pedig úgy rendelkezett, hogy a gazdasági rendre vonatkozóan törvényben kell szabályozni különösen az állami pénzügyeket, az adókat és az adójellegű kötelességeket.
A Jat. 15. § (2) bekezdése mondta ki azt, hogy a szabályozás tárgykörébe tartozó alapvető jogok és kötelességek szabályozására nem lehet felhatalmazást adni.
Ugyanakkor 1988. január 1-jétől törvényi szintű jogszabályok szabályozták az indítvány által érintett adófajtákat, az 1987. évi 16. tvr. szabályozta a vállalkozói adót, az 1987. évi V. törvény állapította meg az általános forgalmi adóra vonatkozó rendelkezéseket. E törvényi szintű jogszabályok felhatalmazást adtak a pénzügyminiszternek, illetőleg a Minisztertanácsnak arra, hogy meghatározott tárgykörökben a törvényi rendelkezések végrehajtására rendeletet alkossanak. Ilyen törvényi felhatalmazásnak, illetőleg felhatalmazás alapján végrehajtási jogszabály megalkotásának az akkor hatályos jogszabályok alapján nem volt akadálya.
A vitatott jogszabályi rendelkezések az Alkotmánynak az 1989. évi XXXI. törvénnyel történt módosítása következtében, azzal váltak jogforrási szempontból alkotmányellenessé, hogy a törvény 34. §-a az Alkotmány alapvető jogokat és kötelezettségeket szabályozó fejezetébe 70/I. §-ként beiktatta a közterhekhez való hozzájárulás kötelezettségét.
Az Alkotmánybíróság utal arra, hogy az indítványban hivatkozott 38/1992. (VI. 22.) AB határozat nem a jelen ügyben vizsgálandó, hanem más jogszabályok alkotmányellenességét vizsgálta, más jogszabályi és alkotmányjogi összefüggésben. A 38/1992. (VI. 22.) AB határozat megállapította ugyan az egyes minisztertanácsi rendeletek módosításáról és hatályon kívül helyezéséről szóló 36/1987. (IX. 29.) MT rendelettel 1988. január 1. napjával hatályon kívül helyezett, az általános jövedelemadóról szóló 45/1983. (XI. 20.) MT rendelet és az ennek végrehajtására kiadott 45/1983. (XI. 20.) PM rendelet, valamint a 36/1987. (IX. 29.) MT rendelet 8. § (2) bekezdése alkotmányellenességét, de a jogszabályok visszamenőleges hatályú és általános érvényű alkalmazhatóságának tiltására vonatkozó indítványt, illetőleg a konkrét esetben történő alkalmazás kizárására irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította.
Mivel az indítványozó a formai alkotmányellenességen túl, más, tartalmi alkotmányellenességet nem állít, az Alkotmánybíróság – kialakult gyakorlatának megfelelően – a jogszabályok formai alkotmányellenességének megállapítására és alkalmazásuk tilalmának kimondására irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2002. június 17.
Dr. Strausz János s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás
