GK BH 1999/80
GK BH 1999/80
1999.01.01.
Hitelkártyával történő visszaélés esetén a bizonyítási teher alakulása [Pp. 164. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét - amely 630 000 Ft és ennek 1994. április 1-jétől járó törvényes kamata megfizetésére irányult - ítéletével elutasította. Megállapította, hogy a felek között 1994. január 26-án létrejött szerződés alapján a felperes jogosult volt 5% díj fizetése mellett AMERICAN Express kártyát elfogadni a szolgáltatása ellenében. A felperes részére az alperes Ch. A. és L. A. Str. külföldi személyek fogyasztása ellenértékeként 1994. áprilisában 630 000 Ft-ot átutalt, de ezután - arra hivatkozva, hogy a kártyával visszaélés történt - a felperestől visszahívta. A szerződési feltételek 22. és 26. pontjai értelmében az alperesnek joga volt a kifizetett összeget visszatéríttetni. Ezzel szemben a felperest terhelte volna annak bizonyítása, hogy fogyasztás az arra jogosult részéről megtörtént, tehát a visszatérítés jogtalan volt [Pp. 164. § (1) bek.]. Ezen bizonyítási kötelezettségének a felperes nem tett eleget. A szerződés szerint pedig önmagában a fogyasztás felperes általi bizonyításának a hiánya, illetve a vitássá tett fogyasztás esetén a felperesi bizonyítás eredménytelensége alapot ad arra, hogy az alperes a fogyasztás kifizetett ellenértékét visszakövetelje. A hitelkártyák letiltására vonatkozóan pedig nem merült fel adat, a O-limit kikötés sem mentesítette a felperest a fogyasztó személyazonosságának ellenőrzése alól.
Ezt az ítéletet a másodfokú bíróság megváltoztatta és az alperest a felperes leszállított keresete szerint 598 500 Ft és ennek 1994. június 1-jétől a kifizetésig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő mértékű késedelmi kamatának a megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú bíróságtól eltérően az volt a jogi álláspontja, hogy a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján az alperesnek kellett a felperes szerződésszegését bizonyítani, vagyis azt, hogy tudott a hamis kártya felhasználásáról, vagy a bemutató aláírásának hamisított voltáról, illetve hogy ilyen eltéréseket a felperesnek észlelnie kellett volna. Ezen bizonyítási kötelezettségének az alperes nem tett eleget, ezért köteles a jogos ok nélkül visszahívott korábbi teljesítést a felperesnek visszafizetni.
Ezen jogerős másodfokú ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint tévesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a bizonyítási teher (Pp. 164. §) őt terheli. Az a tény, hogy a kártyatulajdonosok megtagadták az alperessel szemben a perbeli összegek kifizetését, a felperes követelését vitás terheléssé tette. Ennek megfelelően a szerződési feltételek 20. pontja alapján a felperes köteles volt a tudakozódásra válaszolni, az alperes pedig jogosult volt a szolgáltatás teljesítése bizonyítása érdekében a teljes dokumentációt a felperestől bekérni. A fogyasztás megtörténte bizonyítására a hitelkártyáról lehúzott slip másolata nem elegendő. A felperes pedig a fogyasztást nem tudta bizonyítani a számviteli előírásoknak megfelelő nyilvántartási okiratokkal. Így nem bizonyított, hogy történt-e valós fogyasztás az üzletben. A kártyatulajdonos a fogyasztást nem ismerte el, a felperes nem élt a szerződési feltételek 26. pontjában biztosított kifogásolási jogával. Ezért az alperes a fogyasztás ellenértékét jogszerűen szedte be a felperestől.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A rendelkezésre álló iratok alapján a felülvizsgálati bíróság azt vizsgálta, hogy a másodfokú bíróság sértett-e jogszabályt az ítélete meghozatalakor és tévedett-e a bizonyítási teher kérdésében.
Helytállóan jelölte meg az alperes a szerződési feltételek 20. pontja alapján a felperes kötelezettségét vitás terhelés esetén. Azt azonban, hogy a terhelés vitás, a szerződési feltételek 23.1, 23.2 pontjában foglaltak szerint az alperesnek kellett volna bizonyítania. Ezen bizonyítási kötelezettségének az alperes nem tett eleget, nem tudta igazolni, hogy a kártyatulajdonos részéről érkezett-e s ha igen, milyen kifogás akár hozzá, akár a felpereshez. A per adataiból - az alperes ellentmondásából és D. G. tanúvallomásából - az állapítható meg, hogy az alperes biztonsági szolgálata 1994 tavaszán hitelkártya-visszaélési sorozatot jelzett, így került sor több elfogadóhelyen, köztük a felperesnél is vizsgálatra. Tehát nem a szolgáltatás, illetve annak mibenléte volt a vita tárgya, amely tekintetében megkísérelhető az egyezségre jutás, hanem a hamis vagy hamisított hitelkártya-használat. Ebben a körben viszont az alperest terhelte annak a bizonyítása, hogy a szerződés 7.1-7.4 alatti pontokban írtakat a felperes nem tartotta be, illetve felismerhette volna, hogy a hitelkártya aláírási mezőjében található aláírás nem egyezik meg a terhelési bizonylaton lévő aláírással. Az alperes azonban ezt nem bizonyította, az ún. tőpéldány hiányában az aláírások összehasonlítására nem volt mód.
Mindezek alapján a felülvizsgálati bíróság azt állapította meg, hogy a másodfokú bíróság a bizonyítási teher kérdésében jogszabályt nem sértett, ezért a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a felülvizsgálati kérelemmel támadott másodfokú ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv. I. 32.865/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás