802/B/1999. AB határozat
802/B/1999. AB határozat*
2002.09.03.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság Kiskőrös Város Önkormányzatának az Általános Rendezési Terv szabályozási előírásairól szóló, a 7/1993. (V. 06.) önk., a 12/1994. (IX. 22.) önk., a 13/1995. (VI. 15.) önk., a 18/1995. (IX. 05.) önk., a 25/1995. (XII. 27.) önk., valamint a 16/1999. (VII. 15.) önk. rendelettel módosított 9/1992. (VI. 05.) önk. rendelete 5/A. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az Alkotmánybíróságnál Kiskőrös Város Önkormányzatának az Általános Rendezési Terv szabályozási előírásairól szóló, a 7/1993. (V. 06.) önk., a 12/1994. (IX. 22.) önk., a 13/1995. (VI. 15.) önk., a 18/1995. (IX. 05.) önk., a 25/1995. (XII. 27.) önk., valamint a 16/1999. (VII. 15.) önk. rendelettel módosított 9/1992. (VI. 05.) önk. rendelete (a továbbiakban: ÁRT) 5/A. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezték. Az ÁRT kifogásolt rendelkezése szerint üzemanyagtöltő állomás az ÁRT 5. §-a által felsorolt felhasználású területek egyikén sem létesíthető. Az indítványozó szerint ez a korlátozás magasabb szintű jogszabályba, így az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvénybe (a továbbiakban: Étv.), valamint az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendeletbe (a továbbiakban: OTÉK) ütközik. Az indítványozó álláspontja szerint ugyanis ezek a magasabb szintű jogszabályok feltétel nélkül, illetve meghatározott feltételek mellett lehetővé teszik üzemanyagtöltők létrehozását. Az ÁRT által meghatározott tilalom emiatt ellentétes az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésével, továbbá a vállalkozás jogának és a gazdasági verseny szabadságának az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében foglalt elvébe is ütközik.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„9. § (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”
„44/A. § (2) A helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.”
2. Az Étv.-nek az indítványozó által hivatkozott rendelkezése:
„13. § (1) Az építés helyi rendjének biztosítása érdekében a települési önkormányzatnak az országos szabályoknak megfelelően, illetve az azokban megengedett eltérésekkel a település közigazgatási területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített értékeinek védelmével kapcsolatos, a telkekhez fűződő sajátos helyi követelményeket, jogokat és kötelezettségeket helyi építési szabályzatban kell megállapítania.”
3. Az OTÉK érintett rendelkezései:
„11. § (3) A nagyvárosias lakóterületen a 31. § (2) bekezdésében előírtak figyelembevételével kivételesen elhelyezhető:
(...)
4. többszintes parkolóházhoz kapcsolódó üzemanyagtöltő.”
„12. § (3) A kisvárosias lakóterületen a 31. § (2) bekezdésében előírtak figyelembevételével kivételesen elhelyezhető:
(...)
4. üzemanyagtöltő,
(...)”
„13. § (3) A kertvárosias lakóterületen a 31. § (2) bekezdésében előírtak figyelembevételével kivételesen elhelyezhető:
(...)
4. üzemanyagtöltő,
(...)”
„14. § (2) A falusias lakóterületen elhelyezhető:
(...)
8. üzemanyagtöltő.”
„16. § (2) A településközpont vegyes területen elhelyezhető:
(...)
7. parkolóház, üzemanyagtöltő.”
„17. § (2) A központi vegyes területen elhelyezhető:
(...)
6. többszintes parkolóházhoz kapcsolódó üzemanyagtöltő,
(...)”
„19. § (2) A kereskedelmi, szolgáltató területen elhelyezhető:
(...)
4. parkolóház, üzemanyagtöltő,
(...)”
„110. § (2) A rendelet 6–49. §-ának rendelkezései és e rendelkezésekhez tartozó fogalmak helyett a 2/1986. (II. 27.) ÉVM rendelettel közzétett Országos Építésügyi Szabályzat alapján elkészített és jóváhagyott településrendezési tervek és helyi építési szabályzatok tekintetében 2003. december 31-ig azok vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Ebben az esetben mint helyi jogszabályi előírást az Országos Építésügyi Szabályzat 1–78. §-ai, továbbá a 4. számú melléklet rendelkezéseit kell alkalmazni.”
„111. § (1) Az e rendelet II-III. fejezetében meghatározott településrendezési követelményeknél szigorúbb követelményeket a helyi építési szabályzat, szabályozási terv megállapíthat.”
4. Az ÁRT-nek az indítvánnyal érintett rendelkezései:
„5. § Az Országos Építésügyi Szabályzatnak 1/1990. (I. 16.) KÖHÉM és az 1/1992. (I. 06.) KTM rendelettel módosított 2/1986. (II. 27.) ÉVM számú rendelet melléklete 1. és 2. §-ainak megfelelően a belterület területi kategóriái az alábbiak:
a) lakóterület
b) intézményterület
c) ipari terület
d) zöldterület
e) közlekedési terület
f) egyéb rendeltetésű terület.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság először az indítványozónak azt az állítását vizsgálta, amely szerint az ÁRT támadott rendelkezése az indítványozó által megjelölt magasabb szintű jogszabályokkal (Étv., OTÉK) azért ellentétes, mert az ÁRT azoktól eltérően tiltja meg az újabb üzemanyagtöltő állomások létesítését.
Az indítványozó állításával szemben sem az Étv., sem az annak alapján kiadott OTÉK nem tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek ne tennék lehetővé a helyi önkormányzatok számára az üzemanyagtöltő állomások létesítésének korlátozását. Jóllehet az OTÉK – indítványozó által is hivatkozott – rendelkezései lehetőséget teremtenek arra, hogy a település különböző beépítésre szánt területein üzemanyagtöltő állomásokat helyezzenek el. Azonban az elhelyezést csak lehetőségként biztosítja az OTÉK. Ettől a helyi önkormányzatok eltérhetnek, s megtilthatják az üzemanyagtöltő állomások létesítését. Ez egyértelműen kiderül az OTÉK-nak mind az üzemanyagtöltők elhelyezésére vonatkozó egyes rendelkezéseiből, mind 110. § (2) bekezdéséből, illetve 111. § (1) bekezdéséből is. Mivel pedig az eltérést az OTÉK tette lehetővé, ezért a kifogásolt korlátozás nem sérti az Étv. 13. § (1) bekezdését sem. Mivel pedig az ÁRT támadott rendelkezése az indítványozó által megjelölt magasabb szintű jogszabályokkal nem ellentétes, ezért az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésének sérelme sem volt megállapítható.
2. Az indítványozó hivatkozott továbbá az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében biztosított vállalkozás jogának és a gazdasági verseny szabadságának sérelmére is.
Az Alkotmánybíróságnak a vállalkozás jogával kapcsolatos állandó gyakorlata szerint:
„A vállalkozás joga a foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos alapjog [Alkotmány 70/B. § (1) bekezdés] egyik aspektusa, annak egyik, a különös szintjén történő megfogalmazása. A vállalkozás joga azt jelenti, hogy bárkinek Alkotmány biztosította joga a vállalkozás, azaz üzleti tevékenység kifejtése. (...) A vállalkozás joga ugyanis a fentiek értelmében egy bizonyos, a vállalkozások számára az állam által teremtett közgazdasági feltételrendszerbe való belépés lehetőségének biztosítását, más szóval a vállalkozóvá válás lehetőségének – esetenként szakmai szempontok által motivált feltételekhez kötött, korlátozott – biztosítását jelenti. A vállalkozás joga tehát nem abszolutizálható, és nem korlátozhatatlan: senkinek sincs alanyi joga meghatározott foglalkozással kapcsolatos vállalkozás, sem pedig ennek adott vállalkozási-jogi for
mában való gyakorlásához. A vállalkozás joga annyit jelent – de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül –, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást.
A vállalkozás jogától különböző kérdés az, hogy a vállalkozó milyen közgazdasági feltételrendszerbe lép be. E feltételrendszerrel kapcsolatban különösen az az alkotmányossági követelmény, hogy a feltételrendszer, így például az adórendszer megfeleljen a piacgazdaság Alkotmány rögzítette (9. §) követelményének, valamint hogy ne legyen diszkriminatív.” [54/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993. 340., 341–342.; 34/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997. 174., 195.; 37/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997. 234., 243.; 38/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997. 249., 260.]
Az Alkotmánybíróság a gazdasági verseny szabadságával kapcsolatban pedig a következőket fejtette ki:
„Az Alkotmány deklarálja: 'A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.' Ez az elismerés és támogatás azt jelenti, hogy az Alkotmány XII. fejezetében részletezett alapvető jogokat a versenyszabadság megvalósulása érdekében az állami és önkormányzati szerveknek kötelességük érvényesíteni és védelmezni. A 'gazdasági verseny szabadsága' ugyanis önmagában 'nem alapjog, hanem a piacgazdaság olyan feltétele, amelynek meglétét és működését biztosítani az Alkotmány 9. § (2) bekezdése értelmében az államnak is feladata ..., s amelynek – a piacgazdasághoz hasonlóan – külön alkotmányossági mércéje nincs.' – érvel az Alkotmánybíróság 21/1994. (IV. 16.) AB határozata. (ABH 1994. 120.) Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése viszont csak az alapvető jogok lényeges tartalmának korlátozását tiltja. A gazdasági verseny jogszabályok által való korlátok közé szorítása ezért nem alkotmányellenes.” [17/1998. (V. 13.) AB határozat, ABH 1998. 155., 156.]
Az új üzemanyagtöltő állomások belterületi létesítésének megtiltása a gazdasági verseny szabadságát nem sérti, hiszen a versenyszabadság korlátozása – az Alkotmánybíróság korábbi érvelése szerint – nem alkotmányellenes. Az ÁRT 5/A. §-a ugyanakkor a vállalkozóvá válást sem akadályozza. A támadott rendelkezés ugyanis az új vállalkozások létesítésére vonatkozóan egységesen érvényesülő korlátozást írt elő. Valamely vállalkozási tevékenység kifejtésének jogszabályi korlátok közé szorítása pedig a jogalkotó alkotmányos lehetősége. Ennélfogva a rendelkezés a vállalkozás jogával sem ellentétes. Mindezek alapján az Alkotmány 9. § (2) bekezdésének sérelme sem volt megállapítható.
A fentiekben kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság az ÁRT 5/A. § alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2002. június 5.
Dr. Bihari Mihály s. k., Dr. Strausz János s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás