KK BH 1999/93
KK BH 1999/93
1999.01.01.
Az alapítói vagyon rendelkezésre állását vizsgálni kell, a végrendeleti juttatás ígérete nem elegendő [Ptk. 74/A. § (2) bek.].
H. Ilona alapító az 1997. február 17-én kelt alapító okirattal a bábjátékosok munkájának segítése és jutalmazása, valamint B. G. debreceni sírjának és emlékének ápolása céljából létrehozta a H. I. Alapítványt.
Az alapító 500 000 forintot bocsátott az alapítvány rendelkezésére, amely az alapításkor a takarékpénztár fenntartásos betétkönyvében volt elhelyezve.
Az elsőfokú bíróság az 1997. április 29-én kelt végzésében a kérelmezőt hiánypótlásra hívta fel, többek között rámutatva arra, hogy nem csatolta az alapítványi vagyon megfizetését igazoló pénzintézeti, letéti igazolást.
A kérelmező az 1997. június 26-án benyújtott beadványában arra hivatkozott, hogy halála után végrendelete alapján fogják elkülöníteni a pénzt a fenntartásos takarékbetétkönyvből.
Az elsőfokú bíróság az 1997. szeptember 8. napján kelt végzésével az alapítvány nyilvántartásba vételét megtagadta. A végzés indokolása szerint az alapítványi vagyon rendelkezésre bocsátása nem történt meg, amennyiben ezt az alapító csak végrendelet formájában kívánja biztosítani a zárt alapítvány részére, úgy ez a nyilvántartásba vételkor még nem áll rendelkezésre, s ezért az alapítvány működését nem tudja megkezdeni
Az alapító 1997. június 19-én elhunyt.
Az alapító jogi képviselője az elsőfokú bíróság végzése ellen fellebbezést nyújtott be. Fellebbezésének indokolásában hivatkozott arra, hogy az elhunyt alapító végrendeletében is benne van, hogy a fenntartásos takarékbetétkönyvben elhelyezett összeget halála esetén külön számlára kell tenni, így az alapítvány céljára szolgáló vagyon rendelkezésre áll.
A fellebbezés alapos.
A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 2. számú állásfoglalása kimondja, hogy az alapítvány nyilvántartásba vételekor a bíróságnak meg kell győződnie arról, hogy az alapítvány a törvényben meghatározott feltételeknek megfelel-e, és a bejegyzés alapjául szolgáló alapító okirat a törvényben meghatározott kellékeket tartalmazza-e. Ennek keretében vizsgálnia kell, hogy az alapítvány céljára szolgáló vagyon rendelkezésre áll-e, illetőleg az alapítvány működésének megkezdéséhez elégséges-e. Az elsőfokú bíróság jogszerűen hivatkozott arra, hogy az alapító nem igazolta az alapítói vagyon rendelkezésre bocsátását. Az alapító csak végrendelet formájában kívánta biztosítani a zárt alapítvány részére a fenntartásos takarékbetétkönyvben elhelyezett összeget, így ez a nyilvántartásba vételkor még nem állt az alapítvány rendelkezésére.
A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 2. sz. állásfoglalása alapján nemcsak az elsőfokú bíróságnak, hanem a másodfokú bíróságnak is vizsgálnia kell, hogy az alapítvány céljára szolgáló vagyon rendelkezésre áll-e, hiszen a Ptk. 74/A. §-ának (2) bekezdése alapján a nyilvántartásba vétel nem tagadható meg, ha az alapító okirat az e törvényben meghatározott feltételeknek megfelel.
A fellebbezési eljárásban adat merült fel arra, hogy nagy valószínűséggel az alapító halálát követő hagyatéki eljárás következtében az alapítvány céljára rendelt vagyon most már elkülönítetten az alapítvány rendelkezésére áll.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet 13. §-ának (3) bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 258. §a (1) bekezdésében foglaltak alapján hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt bíróságot új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárás során - az új körülményekre figyelemmel - hiánypótlás keretében vizsgálni kell, hogy az alapítvány céljára szolgáló vagyon elkülönítetten ténylegesen rendelkezésre áll-e. Ennek eredményes bizonyítása eredményeként kerülhet sor az alapítvány bírósági nyilvántartásba vételére. (Legf. Bír. Kny. I. 28.733/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás