1/2000. (II. 23.) AB határozat
1/2000. (II. 23.) AB határozat1
2000.02.23.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet törvényességének felülvizsgálatára irányuló kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Esztergom Város Önkormányzata Képviselő-testületének a pénzbeli és a természetben nyújtott szociális ellátásokról szóló 18/1993. (VI. 7.) sz. rendelete 5. § (1) bekezdésének az ,,1 fő esetén'' és a ,,2 fő esetén 150%-át, 3 fő esetén 120%-át, 4, valamint ennél több fő esetén 100%-át'' szövegrészei törvényellenesek, ezért azokat megsemmisíti.
Az önkormányzati rendelet 5. § (1) bekezdése a következő szöveggel marad hatályban:
,,(1) Lakásfenntartási támogatást az e rendelet 6. §-ban meghatározott feltételekkel, szociális és egészségügyi körülményeinek figyelembevételével annak a személynek (családnak) kell megállapítani, akinek családjában (háztartásában) az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a mindenkori öregségi nyugdíj legkisebb összegének 200%-át, és
a) lakhatási költségei meghaladják a család (háztartás) havi összjövedelmének 35%-át (a továbbiakban: általános lakásfenntartási támogatás), vagy
b) a lakás fűtési költségének havi összege meghaladja a család (háztartás) havi összjövedelmének 20%-át (a továbbiakban: fűtéstámogatás).''
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
A Komárom-Esztergom Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője az Alkotmánybírósághoz intézett beadványában a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 99. § (2) bekezdésének a) pontja alapján Esztergom Város Önkormányzata Képviselő-testületének a pénzbeli és természetben nyújtott szociális ellátásokról szóló 18/1993. (VI. 7.) sz. rendelete (a továbbiakban: Ör.) 5. § (1) bekezdése törvényellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte, mivel a képviselő-testület a törvényességi észrevételével nem értett egyet.
Az indítványozó álláspontja szerint az Ör. 5. § (1) bekezdése ellentétes az Alkotmány 70/E. §-ával, 8. §-ával és a 44/A. § (2) bekezdésével, az Ötv. 16. § (1) bekezdésével, valamint a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 3. § (3) bekezdésével és 38. § (3) bekezdésével.
Az indítványozó arra hivatkozott, hogy az Sztv. 3. § (3) bekezdése alapján minden esetben törvény határozza meg a szociális ellátásokra való jogosultság feltételeit. Az Sztv. 38. § (3) bekezdése lakásfenntartási támogatás igényléséhez való jogosultság feltételeit részletesen meghatározta és kimondta, hogy a megállapított egyéb feltételek esetén különösen indokolt a lakásfenntartási támogatás azon családok esetében, ahol az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének kétszeresét. Az Ör. kifogásolt rendelkezése törvénysértő, mert törvényi felhatalmazás nélkül az Sztv.-ben meghatározott jövedelemhatárt, mint jogosultsági feltételt szigorította és ezáltal arra rászorulók meghatározott csoportját kizárta a támogatás igényléséből.
II.
Az indítvány az alábbiakban kifejtettek szerint megalapozott.
1. Az Ör.-nek az Ör. módosításáról rendelkező 7/1997. (III. 20.) sz. rendelet 3. §-ával megállapított 5. § (1) bekezdése az alábbi előírásokat tartalmazza:
,,(1) A lakásfenntartási támogatást az e rendelet 6. §-ban meghatározott feltételekkel, szociális és egészségügyi körülményeinek figyelembevételével annak a személynek (családnak) kell megállapítani, akinek családjában (háztartásában) az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a mindenkori öregségi nyugdíj legkisebb összegének
1 fő esetén 200%-át,
2 fő esetén 150%-át,
3 fő esetén 120%-át,
4, valamint ennél több fő esetén 100%-át és
a) lakhatási költségei meghaladják a család (háztartás) havi összjövedelmének 35%-át (a továbbiakban: általános lakásfenntartási támogatás), vagy
b) a lakás fűtési költségének havi összege meghaladja a család (háztartás) havi összjövedelmének 20%-át (a továbbiakban: fűtéstámogatás).''
2. A helyi önkormányzat rendeletalkotási hatáskörét az Alkotmány és az Ötv. szabályozza. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint a helyi képviselő-testület feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal. Az Ötv. 16. § (1) bekezdése pedig kimondja, hogy a képviselő-testület törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására rendeletet alkot.
Az Ötv. 8. § (4) bekezdése alapján a települési önkormányzat kötelezően ellátandó feladata a szociális alapellátásról való gondoskodás.
Az Sztv. 3. § (3) bekezdése szerint e törvény meghatározza a pénzbeli, a természetben nyújtott és a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások egyes formáit, a jogosultság feltételeit, annak megállapítását, a szociális ellátás finanszírozásának elveit és intézményrendszerét, továbbá a szociális ellátást nyújtó szervezet és a jogosult közötti jogviszony főbb elemeit.
Az Sztv. 25. § (3) bekezdése a szociális alapellátás formái között nevesíti a lakásfenntartási támogatást, amelyet a települési önkormányzat szociális rászorultság esetén az e törvényben, valamint az önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek szerint állapít meg.
A lakásfenntartási támogatásra vonatkozó speciális szabályokat az Sztv. 38–39. §-ai határozzák meg.
Az Sztv. 38. §-a a támogatásra való jogosultság feltételeiről és annak szabályozásáról így rendelkezik:
,,(1) A települési önkormányzat lakásfenntartási támogatást nyújthat annak a családnak vagy személynek, aki a településen elismert minimális lakásnagyságot és minőséget meg nem haladó lakásban vagy nem lakás céljára szolgáló helyiségben lakik és lakás hasznosításából származó jövedelemmel nem rendelkezik.
(2) A lakásfenntartási támogatás megállapításának feltételeit, valamint a településen elismert minimális lakásnagyságot és minőséget a települési önkormányzat rendeletében határozza meg.
(3) Különösen indokolt a lakásfenntartási támogatás akkor, ha
a) a lakásfenntartás indokolt havi költsége eléri vagy meghaladja a háztartás havi összjövedelmének 35%-át,
b) a lakás fűtési költségének havi összege eléri vagy meghaladja a háztartás havi összjövedelmének 20%-át
és a háztartásban az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének kétszeresét.
(4) Költségeken
a) a (3) bekezdés a) pontjának alkalmazásában a lakbért vagy albérleti díjat, a lakáscélú pénzintézeti kölcsön törlesztő részletét, a fűtés díját, illetve költségét, a csatornahasználati díjat, a szemétszállítás költségeit, valamint az önkormányzat rendeletében meghatározott mértékig a villanyáram, a víz- és gázfogyasztás költségeit, továbbá, ha az önkormányzat rendelete lehetővé teszi, a lakáskarbantartás költségeit,
b) a (3) bekezdés b) pontjának alkalmazásában a lakás fűtéséhez felhasznált hőenergia fűtési szezonban felmerülő – az önkormányzat rendeletében elismert – költségének, díjának 1/6-át kell érteni.''
Az Alkotmánybíróság már több határozatában vizsgálta és értékelte a települési önkormányzatoknak a lakásfenntartási támogatással kapcsolatos jogalkotási hatáskörét, annak terjedelmét és korlátait.
Az Alkotmánybíróság a 32/1994. (VI. 2.) AB határozatában megállapította, hogy a lakásfenntartási támogatás az Sztv. 25. § (3) bekezdése alapján olyan szociális rászorultságtól függő pénzbeli ellátási forma, amely a szociális alapellátás körébe tartozik, s így annak biztosítása az Ötv. 8. § (4) bekezdése alapján a települési önkormányzat kötelezően ellátandó feladata. A települési önkormányzat az Ötv. e rendelkezése alapján a szociális alapellátás körébe tartozó ellátásokról rászorultság esetén köteles gondoskodni. (ABH 1994, 172, 174.)
Az Alkotmánybíróság a 9/1998. (III. 27.) AB határozatában a lakásfenntartási támogatásra jogosultság feltételeinek helyi szabályozásával összefüggésben kifejtette, hogy ,,az Sztv. rendelkezései a támogatás feltételei tekintetében keretjellegű, a jogalkotó számára megalkotott orientáló jellegű szabályok. A törvény a jogosultság feltételeinek szabályozását rábízta a települési önkormányzatra. E törvényi keretek között a képviselő-testület széles körű döntési szabadsággal rendelkezik ahhoz, hogy a helyi körülményeket a lakosság szociális és lakáshelyzetét mérlegelve, más ellátási formák helyi szabályozását is figyelembe véve határozza meg a lakásfenntartási támogatás feltételeit és mértékét. Az önkormányzat rendeletalkotási felhatalmazása azonban nem korlátlan. A támogatás feltételeit az Szt. 38–39. §-aiban foglalt rendelkezésekre figyelemmel az Ötv. 8. § (4) bekezdésére is tekintettel, úgy kell szabályoznia, hogy az arra rászorulók, akik olyan élethelyzetbe kerültek, amelyben lakhatásuk feltételeinek megőrzése veszélybe került, szociális alapellátás nélkül ne maradjanak. Az önkormányzat rendeletében a lakásfenntartási támogatás nyújtását nem kötheti olyan feltételekhez, amely a lakásfenntartási támogatás törvényi rendeltetésével ellentétesen, arra rászorulókat kizár a támogatásból.'' (ABH 1998, 424.)
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 5. § (1) bekezdésének első fordulata, amely a lakásfenntartási támogatásra való jogosultságot a háztartásban élők létszáma alapján eltérő mértékben állapítja meg, törvényellenesen zár ki arra rászorulókat a lakásfenntartási támogatásból.
A lakásfenntartási támogatásra jogosultság feltételeit az Sztv., illetőleg az Sztv. felhatalmazása alapján és annak keretei között önkormányzati rendelet állapítja meg. Nem megalapozott tehát indítványozónak az a megállapítása, miszerint a támogatásra való jogosultság feltételeit kizárólag a törvény határozza meg.
Az Sztv. 38. § (2) bekezdése alapján a települési önkormányzat a működési területén élők lakásviszonyainak mérlegelésével szabadon határozza meg azt a minimális lakásnagyságot és minőséget, amelynek fennállása esetén a lakásban lakó személyek és családok lakásfenntartási támogatást kaphatnak. Az Sztv. e rendelkezése értelmében az önkormányzat jogosult a lakásfenntartási támogatás feltételeinek meghatározására is.
Az Sztv. 38. § (3) bekezdése azonban meghatározza, hogy a családban élők anyagi helyzete mely feltételek fennállása esetén teszi különösen indokolttá a támogatás nyújtását. Az Sztv. e szabályai tehát a rászorultsági feltételek megállapítása tekintetében már behatárolják a képviselő-testület rendeletalkotási hatáskörét. Az Sztv.-nek ez a szabályozása – összevetve az Ötv. 8. § (4) bekezdésével – arra ad lehetőséget a képviselő-testületnek, hogy az Sztv. e rendelkezéseiben meghatározott rászorulókon túl további jogosultakat is lakásfenntartási támogatásban részesítsen.
Az Sztv. 38. § (3) bekezdése alapján különösen indokolt a lakásfenntartási támogatás – egyéb feltételek megléte esetén – akkor, ha a háztartásban az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének kétszeresét. Ezt a törvényben meghatározott jogosultsági feltételt szigorította az Ör. 5. § (1) bekezdésének első fordulata és ezáltal arra rászoruló jogosultak körét zárta ki a támogatásból. Az Ör. 5. § (1) bekezdésének a) és b) pontjai az Sztv.-ben foglaltakkal azonos jogosultsági feltételeket határoztak meg.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 5. § (1) bekezdésének első fordulata törvénysértő, ellentétes az Sztv. 38. § (3) bekezdésével. Az Alkotmánybíróság a szociális alapellátás folyamatossága érdekében az Ör. 5. § (1) bekezdése törvényellenes szövegrészeit semmisítette meg és megállapította annak hatályos szövegét.
Az Alkotmánybíróság határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-a alapján rendelte el.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
előadó alkotmánybíró
előadó alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 1184/H/1997/2.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás