1003/B/2000. AB határozat
1003/B/2000. AB határozat*
2003.07.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezésről és az általuk okozott egészségkárosodások megelőzéséről szóló 26/2000. (IX. 30.) EüM rendelet 22. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezésről és az általuk okozott egészségkárosodások megelőzéséről szóló 26/2000. (IX. 30.) EüM rendelet 22. § (1) bekezdése módosítására irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó a 2001. január 1-jétől hatályos, a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezésről és az általuk okozott egészségkárosodások megelőzéséről szóló 26/2000. (IX. 30.) EüM rendelet (a továbbiakban: R.) 22. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó az R. hatályba léptető rendelkezését kifogásolja, mivel álláspontja szerint a törvényhozó nem biztosított kellő időt ahhoz, hogy a munkáltatók a komoly szervezési, adminisztrációs és beruházási vonzattal járó rendelet alkalmazására felkészüljenek. Az indítványozó ezt alátámasztva az R. néhány szakaszára hivatkozva példálódzó jelleggel megemlíti, hogy az R. a munkáltatók számára előírja a rákkeltő anyag expozíciójában dolgozó munkavállalók nyilvántartását, a limitált munkaidő betartását, a recirkulációs szellőztetés tilalmát, a fekete-fehér rendszerű szociális helyiségek biztosítását. Az indítványozó véleménye szerint az R. ezen rendelkezése ezáltal sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott, a jogállamiság elvéből folyó jogbiztonság követelményét. Álláspontja szerint "a kifogásolt jogszabály, annak túl korai hatálybaléptetésével a kiszámíthatóságot és előreláthatóságot sértette meg. Nem adott megfelelő felkészülési időt a norma címzettjei számára."
2. Az indítványozó indítványában azt is kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy az R. hatályba léptető rendelkezését az általa megfogalmazott szövegre módosítsa. Álláspontja szerint a jogbiztonság elve akkor érvényesülne, ha az Alkotmánybíróság "a jogszabály hatálybaléptetését az egyéb, európai jogharmonizációs jogszabályoknál alkalmazott kitétellel a csatlakozás kihirdetésének napjával" rendelné el.
3. Az Alkotmánybíróság az ügyben megkereste az egészségügyi, szociális és családügyi minisztert az indítvánnyal kapcsolatos álláspontjának megismerése céljából.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezése:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
2. Az R. vizsgált rendelkezése:
"22. § (1) Ez a rendelet – a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel – 2001. január 1. napján lép hatályba."
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság számos határozatában fejtette ki a jogállamiság legfontosabb fogalmi elemét képező jogbiztonság tartalmi elemeit, és ennek kapcsán értékelte a jogszabály hatálybalépésének és az új rendelkezések alkalmazására való felkészülési idő alkotmányos követelményét.
"Azt törvényben – még kevésbé alkotmánybírósági határozatban – nem lehet általános érvénnyel meghatározni, hogy mennyi a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez szükséges "kellő idő", amit a jogszabály kihirdetése és hatálybaléptetése között feltétlenül biztosítani kell. Ezt minden egyes jogszabály megalkotásánál, a jogszabályba foglalt rendelkezések jellegének, mennyiségének, valamint a jogszabály végrehajtására (vagy az önkéntes jogkövetésre) való felkészülést befolyásoló egyéb tényezők alapulvételével, esetileg kell vizsgálni. E kötelezettség a jogszabály tervezetének kidolgozásában közreműködő, illetőleg a jogalkotó szerveket terheli." [28/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 155, 158.]
Az Alkotmánybíróság egy másik, a 10/2001. (IV. 12.) AB határozatában kifejtette, hogy "a jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy a jogalanyok számára legyen tényleges lehetőség arra, hogy magatartásukat a jog előírásaihoz tudják igazítani. Kellő időt kell biztosítani arra, hogy az érintettek a jogszabály szövegét megismerhessék, és eldöntsék, miként alkalmazkodnak a jogszabály rendelkezéseihez. A jogszabály kihirdetése és hatálybalépése közötti "kellő idő" mértékét a jogszabálytervezet kidolgozójának, illetve a jogalkotónak esetileg kell vizsgálnia, az adott jogszabály jellegét, valamint a jogszabály végrehajtására való felkészülést befolyásoló egyéb tényezőket alapul véve. Alkotmányossági szempontból az bírálható el, hogy a jogalkotó biztosított-e az érintettek számára legalább minimális felkészülési időt, vagyis lehetőségük volt-e az érintetteknek a jogszabály előzetes megismerésére. Alkotmányellenesség csak a felkészülésre szolgáló időtartam kirívó, a jogbiztonságot súlyosan veszélyeztető vagy sértő hiánya esetén állapítható meg [34/1991. (VI. 15.) AB határozat, ABH 1991, 170, 173–174.; 7/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 45, 47.; 25/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 131, 132.; 28/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 155–159.; 41/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997, 292, 298.; 723/B/1998. AB határozat, ABH 1999, 795–800.]." (ABH 2001, 123, 130.)
Az R. a Magyar Közlöny 2000. évi 99. számában, szeptember 30-án került kihirdetésre, és a 22. § (1) bekezdése alapján 2001. január 1-jén lépett hatályba. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az érintett jogalanyoknak lehetőségük volt arra, hogy a rendelkezésre álló három hónap alatt az elfogadott jogszabály szövegét megismerjék és áttanulmányozzák, valamint az abban foglaltaknak eleget tegyenek. Emellett az Alkotmánybíróság figyelembe vette azt is, hogy az R. olyan lényeges, új kötelezettséget nem ír elő, amelyet a hatálybalépést megelőzően nem kellett volna teljesíteni.
A rákkeltő anyagokkal kapcsolatos munkahelyi védelem munkabiztonsági, munkavédelmi szabályainak kialakítására már a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) keretében sor került. Az Mvt. 2. § (2) és (3) bekezdése értelmében a munkáltató felelőssége az egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkakörülmények megteremtése, valamint – a jogszabályok és a szabványok keretein belül – a megvalósítás módjának meghatározása.
Az indítványozó által megjelölt munkabiztonsági, munkavédelmi szabályokat már az R. hatálybalépését megelőzően az alábbi jogszabályok is tartalmazták.
Az R. 11. § (1) bekezdés szerinti kötelezettséget érintően az egészséget nem veszélyeztető munkavégzés és munkakörülmények általános egészségügyi követelményeiről szóló 25/1996. (VIII. 28.) NM rendelet 5. §-ának (5) bekezdése, az Mvt. 24. §-ának b) pontjával összhangban szintén rendelkezik a fekete-fehér rendszerű csoportos öltözőhelyiségek, valamint a mosdáshoz, zuhanyozáshoz szükséges megfelelő minőségű meleg víz biztosításának kötelezettségéről azokban az estekben, ahol a tevékenység jellege, tisztasági fokozata ilyen jellegű intézkedéseket indokolttá tesz. Az egyes vegyipari létesítmények egyértelműen azon intézményi körbe tartoznak, amelyekben a foglalkoztatott dolgozók esetében a munkáltatókat ezen kötelezettségek korábban is terhelték.
Az egyes egészségkárosító kockázatok között foglalkoztatott munkavállalók (napi, heti) expozíciós idejének korlátozásáról szóló 26/1996. (VIII. 28.) NM rendelet már általános érvénnyel rögzítette, hogy a dolgozó fokozott egészségkárosító munkakörben csak az egészségkárosodás bekövetkeztének kockázatát minimálisra szorító időtartamban foglalkoztatható. A rendes munkaidőben történő foglalkoztatásnak, illetve a túlmunka végzésének a veszélyes körülmények között történő időbeli korlátozását tehát már e rendelet is meghatározta. Ezért az R. 5. § (8) bekezdése sem fogalmaz meg új kötelezettséget. Továbbá az indítványozó által hivatkozott R. 5. § (8) bekezdésében foglalt munkaidő korlátozást utóbb a jogalkotó módosította. Az Alkotmánybíróság figyelembe vette azt is, hogy a jogalkotó – tekintettel a munkáltatói tevékenységek sajátosságaira – a munkáltatói intézkedések hatékonyságát, ésszerűségét elősegítő intézkedések meghozatalára az R. módosításáról szóló 12/2002. (XI. 16.) ESZCSM rendelettel már sort kerített. Így módosult a hivatkozott R. 5. §-ának (8) bekezdésében foglalt, a rákkeltővel szennyezett munkatérben foglalkoztatott dolgozók maximális munkaidejére vonatkozó rendelkezés is. A munkaidő tételes maximálása helyett a 12 órás referenciaidőre számított expozícióban eltölthető munkaidő-számítás módszere került bevezetésre, amely az érintett munkáltatók számára az eredeti rendelkezésnél lényegesen rugalmasabb munkaidő beosztást tesz lehetővé. Módosult továbbá a 7. § (3) bekezdése szerinti, a recirkulációs szellőztetés tilalmára vonatkozó rendelkezés is. A hivatkozott R. módosult szövege 7. §-ának új (3) bekezdése, illetőleg (4) bekezdése a recirkuláltató berendezés telepítésének, illetve fenntartásának lehetőségét már nem zárja ki.
Egyebekben az indítványozó által kifogásolt nyilvántartási kötelezettségre való felkészülés megszervezését az R. alkalmazására való felkészülési idő alatt biztosítani lehetett és ezért az Alkotmánybíróság szerint ennek megszervezésére elegendő idő állt rendelkezésre.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a jogalkotó az R. hatálybalépésének időpontját a jogszabály kiadásakor hatályos, illetve az egyéb "előzményi" jogszabályi környezetre tekintettel, az abban foglalt kötelezettségek teljesítésének feltételezésével állapította meg.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ezért azon munkáltatók, amelyek a munkabiztonság, a munkavédelem területén irányadó jogszabályi kötelezettségeik figyelembevételével jártak el, az indítvánnyal érintett R.-nek a kihirdetésétől a hatálybalépéséig rendelkezésre álló idő alatt az abban foglalt feltételeknek eleget tehettek. A munkáltatói kötelezettségeket az R. a felkészülést érdemben akadályozó mértékig nem változtatta meg.
A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az R. vizsgált rendelkezésével összefüggésben, a nem megfelelő felkészülési idő biztosítása miatt a jogbiztonság kirívó és súlyos sérelmét nem állapította meg. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az R.-nek a hatálybaléptetésére vonatkozó rendelkezése nem ütközik az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe és ezért az indítványnak ezt a részét elutasította.
2. Az indítványozó indítványában továbbá azt is kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy az R. hatályba léptető rendelkezését az általa megfogalmazott szövegre módosítsa.
Az Alkotmány 32/A. §-a értelmében az Alkotmánybíróság a jogszabályok alkotmányosságát vizsgálja felül, illetőleg ellátja a hatáskörébe utalt feladatokat.
Az Alkotmánybíróság hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § a)–h) pontjai határozzák meg. Sem ez a felsorolás, sem más törvény nem utalja az Alkotmánybíróság hatáskörébe a jogszabályok kiegészítését, módosítását. Így az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre az indítványozó által kért, az R. 22. § (1) bekezdésének módosítására.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozata 29. § b) pontja alapján az Alkotmánybíróság az indítványnak ezt a részét visszautasította.
Budapest, 2003. június 18.
Dr. Bihari Mihály s. k., Dr. Strausz János s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás