1021/B/2000. AB határozat
1021/B/2000. AB határozat*
2002.12.27.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére, továbbá konkrét ügyben való alkalmazhatóságának kizárására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság Budapest Főváros XIX. Kerület Kispest Önkormányzatának az állattartás rendjéről szóló 15/1999. (V. 27.) számú rendelete 2. § (3) bekezdése és 4. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére, továbbá konkrét ügyben való alkalmazhatóságának kizárására irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó Budapest Főváros XIX. Kerület Kispest Önkormányzatának az állattartás rendjéről szóló 15/1999. (V. 27.) számú rendeletét (a továbbiakban: Ör.) azért tartja alkotmányellenesnek, mert a rendelet a vadállat fogalmának meghatározása mellett [2. § (3) bekezdés], a 4. § (1) bekezdésében a kerületi lakótelepek területén – pontosan körülhatárolt területrészre kiterjedően – megtiltja a veszélyes állatok és vadállatok tartását. Az indítványozó szerint az önkormányzat képviselő-testülete nem alkothatott volna rendeletet a vad-, illetve a veszélyes állatok tartására vonatkozóan, mivel a magasabb szintű jogszabályok erre nem adnak jogalkotási felhatalmazást az önkormányzatoknak, továbbá a magasabb szintű jogszabályok nem hagynak szabályozatlanul olyan helyi társadalmi viszonyt, amelyet önkormányzati rendeletben kellene rendezni. Az indítványozó utal arra is, hogy a jegyzői nyilvántartásból megállapítható, hogy a kerületben csupán az ő tulajdonában van veszélyes állat, emiatt különösen érdeke fűződik az önkormányzati rendeleti előírások vitatott rendelkezéseinek a megsemmisítéséhez, ezáltal pedig az általa tartott európai szürke farkas tartásának engedélyeztetéséhez.
Az indítványozó álláspontja szerint az Ör. támadott előírásai sértik a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdését, az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvényt (a továbbiakban: Ávt.), az Ávt. végrehajtására kiadott rendeleti előírásokat [a települési önkormányzat jegyzőjének az állatok védelmével, valamint az állatok nyilvántartásával kapcsolatos egyes feladat- és hatásköreiről szóló 245/1999. (XII. 31.) Korm. rendeletet (a továbbiakban: Nyr.); a veszélyes állatok és tartásuk engedélyezésének részletes szabályairól szóló 8/1999. (VIII. 13.) KöM–FVM–NKÖM–BM együttes rendeletet (a továbbiakban: Vár.); a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Tvt.), valamint a védett állatok, fajok védelmére, tartására, bemutatására és hasznosítására vonatkozó részletes szabályokról szóló 8/1998. (I. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vát. r.) rendelkezéseit. Mindezek miatt az Ör. támadott előírásai – mivel nem a helyi képviselő-testület feladatkörébe tartozó tárgykört szabályoznak, és az önkormányzati rendeleti előírások magasabb szintű jogszabályokkal ellentétesek – az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe ütköznek, ezért kéri az indítványozó az Ör. 2. § (3) bekezdése és a 4. § (1) bekezdése alkotmányossági felülvizsgálatát és megsemmisítését, valamint a támadott előírások konkrét ügyben való alkalmazhatósága kizárásának az elrendelését.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítványban hivatkozott rendelkezése:
„44/A. § (2) A helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.”
2. Az Ör. támadott rendelkezései:
„2. § (3) Vadállat: minden olyan állat, amely a természetben él és szaporodik.”
„4. § (1) A kerület közigazgatási területén belül a lakótelepek területén, a Jáhn Ferenc u.– Ady E. út–Határ út–Nagykőrösi út által határolt területen vadállat, illetve veszélyes állat még ideiglenes jelleggel sem tartható. A veszélyes állatok meghatározását a 8/1999. augusztus 13. KöM–FVM–NKÖM–BM számú együttes rendelet 1. sz. melléklete tartalmazza.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmány 42. §-a kimondja, hogy a község, a város, a főváros és kerületei, valamint a megye választópolgárainak közösségét megilleti a helyi önkormányzás joga. A helyi önkormányzás a választópolgárok közösségét érintő helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése a jogalkotási jogról, mint a helyi önkormányzás körébe tartozó egyik részjogosítványról tartalmaz rendelkezést. Eszerint a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 1. § (1) bekezdése értelmében az önkormányzati rendelethez képest minden országos érvényű jogszabály magasabb szintűnek minősül.
A helyi jogalkotásról az Ötv. 16. § (1) bekezdése is tartalmaz rendelkezést, amely szerint a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot.
Az Ávt. 20. § (7) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a veszélyes állat tartását jogszabály vagy hatósági határozat megtilthatja, illetve feltételekhez kötheti. A veszélyes állatok körét, tartásuk feltételét, és a veszélyes állattá nyilvánítás feltételeit a Vár. állapítja meg. Ez utóbbi 1. § (1) bekezdéséhez kapcsolódó 1. számú melléklet szerint a farkas veszélyes állatnak minősül, tartásáról az Nyr. 6. §-a szerint a települési önkormányzat jegyzője nyilvántartást vezet. Az Ávt. 20. § (3) bekezdése értelmében a természetvédelmi oltalom alatt álló veszélyes állatok tartását a természetvédelem hivatalos állami szerve engedélyezi, a tervezett tartás helye szerint illetékes jegyző szakhatósági hozzájárulásával. Ugyanilyen rendelkezést tartalmaz a Tvt. 43. § (2) bekezdés b) pontja is. A Vát. r. 1. számú melléklete a farkast a védett állatfajok körébe sorolja.
Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján megállapította, hogy van olyan törvényi rendelkezés a veszélyes és a védett állatok tartására, amely tevékenységet az Ör. is érinti. Az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy e jogszabályok egyike sem adott kifejezett felhatalmazást az önkormányzatnak arra, hogy a törvényi előírások végrehajtása érdekében helyi rendeletet adjon ki.
2. Budapest Főváros XIX. Kerület Önkormányzatának Képviselő-testülete az állattartás rendjének szabályozásával a helyi közügyek körébe tartozó társadalmi viszonyokat rendezett olyan módon, hogy meghatározta a különböző állatfajták tartásának környezetvédelmi-, állategészségügyi stb. követelményeit. Az önkormányzat képviselő-testülete az Ör. megalkotása során figyelemmel volt a magasabb szintű jogszabályokban foglalt előírásokra, mert e jogszabályi keretek között állapította meg a helyben alkalmazandó követelményeket. Az Ör. kifogásolt előírásai nem kategórikusan tiltották meg a kerület egész területén a magasabb szintű jogszabályban egyébként meghatározott feltételek betartása mellett engedélyezhető veszélyes és védett állatok tartását, hanem pontosan körülhatárolt területre vonatkozóan (kispesti lakótelepek) állapítottak meg a veszélyes és védett állatok tartására vonatkozó tilalmi rendelkezést.
Az Alkotmány és az Ötv. hivatkozott rendelkezéseinek az összevetése alapján az Alkotmánybíróság azt a gyakorlatot alkalmazza, hogy az Ötv. 16. §-ának (1) bekezdését nem lehet a jogforrási hierarchiából kiszakítva vizsgálni. Nem lehet e rendelkezésnek olyan értelmet tulajdonítani, amely csorbítaná a képviselő-testületnek a helyi jogalkotásra vonatkozó, az Alkotmányon alapuló alapvető jogát. Az Alkotmánybíróság 63/1991. (XI. 30.) AB határozatából kitűnik, hogy nem minősül alkotmányellenesnek az olyan tartalmú önkormányzati rendeleti szabályozás, amely magasabb szintű jogszabály által rendezett és meghatározott feltételek mellett lehetővé tett tevékenységgel szemben a település körülhatárolt területein megszorító feltételeket állapít meg anélkül, hogy a magasabb jogszabály lehetőséget biztosító rendelkezéseinek érvényesülését általános jelleggel megakadályozná. (ABH 1991. 470., 472.) Nem alkotmányellenes az olyan tartalmú szabályozás sem, amely bizonyos állatfajták tartására vonatkozó tilalmakat – a magasabb szintű jogszabály keretei között, vagy törvényi felhatalmazás alapján – a helyi sajátosságoknak megfelelően állapít meg. [6/1995. (II. 22.) AB határozat, ABH 1995. 447., 448–449., 14/2001. (V. 14.) AB határozat, ABH 2001. 591., 593.]
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint, ha „valamely magatartást az országos szintű jogszabályok kifejezetten megengednek, akkor azt a képviselő-testület nem tilthatja meg az egész illetékességi területére kiterjedő érvénnyel. Annak azonban nincs akadálya, hogy az önkormányzati rendelet a város vagy község egyes övezeteire (földrajzilag pontosan meghatározott részeire, egyes utcáira, meghatározott objektumok körzetére) vonatkozó tilalmakat, korlátozást állapítson meg. Ugyanúgy az sem alkotmányellenes, ha az önkormányzati rendelet a helyi lakosság érdekében, az egyes övezetekre kiterjedő érvénnyel, szigorúbb korlátozást vagy tilalmat állapít meg, mint azt az országos jogszabály általános érvénnyel tette.” [17/1998. (V. 13.) AB határozat, ABH 1998. 155., 157–158.]
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 2. § (3) bekezdése és a 4. § (1) bekezdése magasabb szintű jogszabályokat nem sért, ezáltal nem ellentétes az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében foglaltakkal. Ezért a kifogásolt rendeleti előírások megsemmisítésére irányuló, valamint azoknak konkrét ügyben történő alkalmazása kizárását kezdeményező indítványt elutasította.
Budapest, 2002. november 13.
Dr. Bihari Mihály s. k., Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás