PK BH 2000/107
PK BH 2000/107
2000.03.01.
Családjogi kapcsolaton alapuló bérlőtársi jogviszony megszüntetésével, a lakás osztott használatával összefüggő kérdések [Csjt. 31/B. § (4) és (6) bek.; 1993. évi LXXVIII. tv. (Ltv.) 30. § (1) bek. c) pont].
Budapesten a perbeli önkormányzati lakás az I. r. felperes és házastársa bérleménye volt. Velük lakott gyermekük, a II. r. felperes, akinek 1971-ben történt házasságkötését követően a lakásba költözött az alperes is.
A felek az 1988-89-es években a tetőteret beépítették, majd a négyszobás, összkomfortos lakást a lakásügyi hatóság részükre kiutalta, és 1990. január 10-én bérlőtársakként kötöttek lakásbérleti szerződést. A lakás használatát úgy szabályozták, hogy az új tetőtéri lakrészbe a II. r. felperes és az alperes közös gyermekei költöztek be, míg a lakás földszinti részén levő 36 m2 nagyságú hall és veranda helyiséget a II. r. felperes és az alperes, míg a másik szobát az I. r. felperes használta kizárólagosan.
A II. r. felperes és az alperes között a kapcsolat megromlott, a II. r. felperes 1993-ban pert indított a házasság felbontása iránt.
Időközben a felek a lakás használatát úgy módosították, hogy az alperes használta a földszinten levő 36 m2-es helyiséget, míg a II. r. felperes az emeletre költözött. Ezt a használatot 1994 áprilisában ismét módosították, ekkor a II. r. felperes visszaköltözött a földszintre, míg az alperes a tetőtéri lakrészben levő 8 m2-es helyiséget használata kizárólagosan.
A felperesek keresetükben az alperes bérlőtársi jogviszonyának megszüntetését és a lakás kiürítésére való kötelezését kérték. Arra hivatkoztak, hogy az alperes italozó életmódja zavarja a család életét és a bérlőtársak nyugalmát. Másodlagosan olyan osztott használat biztosítását kérték, amelyben az alperes az emeleten levő 8 m2-es helyiség kizárólagos és az emeleten levő fürdőszoba, valamint a földszinten levő konyha közös használatára váljon jogosulttá. A II. r. felperes a lakás kiürítése esetére vállalta az alperes elhelyezését 3 000 000 forint biztosításával vásárolandó lakással.
Az alperes a kereset elutasítását, viszontkeresetében a Csjt. 31/B. §-ának (4) bekezdésére hivatkozással a lakás osztott használatát kérte úgy, hogy jogosítsa fel őt a bíróság a földszinten levő 36 m2-es, udvarról nyíló, külön bejáratú helyiség kizárólagos használatára.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és a viszontkeresetnek megfelelően a lakás használatát úgy osztotta meg, hogy a földszinten levő 36 m2-es helyiség kizárólagos használatára az alperest, a többi földszinti szoba, valamint a felső szinten levő egyéb helyiségek kizárólagos használatára a felpereseket jogosította fel, és a földszinten levő mellékhelyiségeket a felek közös használatába adta.
Megállapította, hogy a felek bérlőtársi jogviszonya sajátos, családjogi kapcsolaton is alapuló jogviszony, a lakáshasználatról való döntés szükségességét a II. r. felperes és az alperes házasságának felbontása, illetőleg az ehhez vezető, az ennek következtében kialakult viszonyok indokolták. A felperesek nem bizonyítottak olyan többlettényállást, amely a házasság felbontásán túl alapot szolgáltatott volna az alperes bérlőtársi jogviszonyának megszüntetésére. A házasság felbontására mindkét félnek felróható okból került sor, a felperesek nem bizonyították, hogy a házasság felbontása óta az alperes italozó életmódot folytatna. A felek lakása az osztott használatra alkalmas, ezért arról a Csjt. 31/B. §-ának (4) bekezdése alapján döntött.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyta helyben, hogy kötelezte a feleket a kizárólagos használatukba adott helyiségek egymás birtokába bocsátására, illetőleg a közös használatú helyiségek közös használatának biztosítására. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a másodfokú bíróság sem látott alapot az alperes bérlőtársi jogviszonyának a Csjt. 31/B. §-ának (5) bekezdése vagy a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (Ltv.) 30. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján való megszüntetésére és a lakás kiürítésére. Megítélése szerint erre az sem lehet alap, hogy az alperes a lakásfenntartás költségeihez nem járul hozzá, mert éppen e körben a felek megállapodása hiányában közöttük vita van. Utalt arra is a másodfokú bíróság, hogy az I. r. felperes az előzetes felszólításra, illetőleg a perindításra megszabott határidő betartását sem igazolta. Az alperes viszontkeresetének megfelelő osztott lakáshasználat elrendelését az elsőfokú bíróság ítéletének megfelelően a másodfokú bíróság is helyesnek találta.
A jogerős ítélet felülvizsgálatát és a keresetüknek megfelelő döntés meghozatalát a felperesek kérték. A jogszabálysértést a Pp. 141. §-ának (5) bekezdésében foglalt rendelkezés - a felperesek, valamint a gyermekek személyes meghallgatása - mellőzésében, a Csjt. 31/B. §-a (4) bekezdésének figyelmen kívül hagyásában, a Csjt. időközben meghaladottá vált rendelkezéseinek alkalmazásában és a II. r. felperes által felajánlott 3 000 000 forint ellenére az alperes lakáskiürítési kötelezettségének és így a Csjt. 31/B. §-a (6) bekezdésének mellőzésében jelölték meg. A felülvizsgálati eljárásban a lakáshasználat rendezésének módjára újabb lehetőséget ajánlottak, és ennek alapján a jogerős ítélet megváltoztatását kérték úgy, hogy az alperes költözzék az emelten levő 20 m2-es szobába, és a mellette levő 8 m2-es helyiséget konyhaként használja kizárólagosan, míg az emelten levő fürdőszobát a leányával közösen.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálatát eljárásjogi vagy anyagi jogi jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni. A Pp. 141. §-ának (5) bekezdésében foglaltakat nem sértette meg a bíróság, mert a felperesek beadványaikban és személyes meghallgatásukkor a per eldöntéséhez szükséges tényeket és körülményeket előadták, a II. r. felperes és az alperes gyermekeinek meghallgatására pedig - a perben becsatolt nyilatkozataik folytán - a jogvita eldöntéséhez nem volt szükség. A tanúkihallgatás mellőzésének a jogerős ítélet kellő indokát adta.
A bíróságok a házastársak közös bérleményében levő lakás használatának megosztása során nem sértették meg a Csjt. 31/B. §-ának (4) bekezdésében foglaltakat, mert a megosztást a lakás alapterülete, alaprajzi beosztása és helyiségeinek száma lehetővé tette, és a rendelkezésre álló bizonyítékokból nem állapítható meg az alperes terhére olyan magatartás, amely a megosztást kizárná.
A Csjt. szabályainak alkalmazása folytán nincs lehetőség arra, hogy a felperes 3 000 000 forint felajánlásával elérje az alperes bérlőtársi jogviszonyának megszüntetését és a közös lakás kiürítésére való kötelezését. Az alperes ennek felajánlását nem fogadta el, és erre nem is kötelezhető, a jogerős ítélet nem sértette meg a Csjt. 31/B. §-a (6) bekezdésében foglaltakat.
A felülvizsgálat rendkívüli perorvoslati jellegéből következően a Legfelsőbb Bíróságnak a per iratai alapján kellett megítélnie, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő-e [Pp. 275. § (1) bek.]. Ebből következően nem foglalkozhatott a felpereseknek a felülvizsgálati eljárásban előterjesztett újabb használat rendezése iránti igényével. A bíróság jogerős ítéletében a viszontkereset elbírálásánál a közös bérleményben levő lakás használatának megosztása során jogszabályt nem sértett, és az alperes bérlőtársi jogviszonyának megszüntetésére irányuló kereset elutasításával is a jogszabályoknak megfelelő döntést hozott (Legf. Bír. Pfv. III. 22.635/1997. sz.].
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás