PK BH 2000/108
PK BH 2000/108
2000.03.01.
A szociálpolitikai kedvezmény elszámolásának módja a házastársi közös vagyon megszüntetése iránti perben [106/1988. (XII. 26.) MT r. 2. § (1) és (4) bek.].
A peres felek 1990. március 31-én megkötött házasságát a bíróság az 1993. május 5-én kelt és jogerőre emelkedett ítéletével felbontotta.
A házastársi közös vagyon megosztása iránt utóbb indult perben a bíróság jogerős ítéletével a felek egyenlő arányú közös tulajdonaként bejegyzett ingatlannak - mely egyébként a felperes szüleinek házas ingatlanán egy tetőtér-beépítéssel létesített 99 m2 alapterületű lakást foglalt magában - az alperes nevén álló 1/2. illetőségét a felperes tulajdonába adta. A közös tulajdonú ingóságokat, illetve vagyoni értékű jogokat természetben osztotta meg, és a teljes elszámolás eredményeként kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 136 441 forint értékkülönbözetet.
A megállapított tényállás szerint a felek a közös tulajdonú ingatlan létesítéséhez két születendő gyermek után megelőlegezett 200 000 forint szociálpolitikai kedvezményt vettek igénybe, melyet abban az esetben, ha gyermekük nem születik, a vállalt határidő letelte után 478 011 forintos összegben tartoztak volna visszafizetni. A házasságból gyermek nem született, a felperes újabb házasságából született két gyermekre tekintettel azonban a szociálpolitikai kedvezmény visszafizetése alól a felek mentesültek.
A másodfokú bíróság igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői vélemény szerint az ingatlan forgalmi értékét 940 597 forintban fogadta el, a tiszta forgalmi érték meghatározásához a fenti összeget csökkentette a közös tulajdon megszüntetésekor fennállott OTP-tartozással, és az életközösség megszűnésekor közös tartozásként jelentkező szociálpolitikai kedvezmény összegével. Az így fennmaradó tiszta forgalmi érték alapján számította ki az alperesnek jutó összeget, melyből levonta az életközösség megszűnése és a közös tulajdon megszüntetése közötti időszakban a felperes által egyedül törlesztett OTP-tartozásnak az alperesre eső fele részét.
Az ítélet indoklása szerint az ingatlan közös tulajdonának megszüntetése során a megváltási ár megállapításánál állandósult bírói gyakorlat, hogy a szociálpolitikai kedvezmény annak a tulajdonostársnak számolható el, aki az ingatlanban lakik a megszületni vállalt gyermekkel vagy gyermekekkel. A pénzintézettel szemben fennálló kötelezettséget ily módon a felperes teljesítette, aki erre figyelemmel jogosult a kedvezmény teljes összegének a javára történő elszámolására.
A jogerős ítélet fenti rendelkezése ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Álláspontja szerint a bíróság azzal sértett jogszabályt, hogy a közös tulajdon megszüntetésekor már fennálló tartozást, tehát „nem létező adósságot” a Ptk. 148. §-ának (2) bekezdésében írt megfelelő ellenérték kiszámításánál figyelembe vette. Kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet megváltoztatásával az őt terhelő marasztalási összeget a 200 000 forint felével csökkentse, és azt 36 441 forintban állapítsa meg.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A lakáscélú támogatásokról szóló 106/1988. (XII. 26.) MT rendelet 2. §-ának (1) bekezdése szerint lakásépítés, -vásárlás céljára, a méltányolható lakásigény kielégítésére az építtetőt (vásárlót) az általa eltartott, vele közös háztartásban élő gyermekek és egyéb eltartott családtagok után az építési költség (eladási ár) megfizetéséhez vissza nem térítendő állami juttatásként szociálpolitikai kedvezmény illeti meg. Ez a juttatás a kedvezmény megelőlegezése esetén csak akkor válik az építtető (vásárló) tulajdonává, ha teljesül a rendelet 2. §-ának (4) bekezdésében írt feltétel, azaz a gyermekek - akik után a kedvezményt megelőlegezve biztosították - a jogszabályban előírt idő alatt megszületnek, és róluk az építtető saját háztartásában gondoskodik. Ellenkező esetben a juttatás olyan kölcsöntartozássá válik, melyet kamataival együtt vissza kell fizetni.
Az adott ügyben nem vitás, hogy a megelőlegezett szociálpolitikai kedvezmény teljes összegét az ingatlan kialakításához használták fel, tehát az az ingatlan értékének részévé vált. A felvett összeg azonban mindaddig kölcsöntartozásnak, tehát a házas felek közös tartozásának minősült, ameddig a juttatás ingyenességének feltétele meg nem valósult, tehát az építtetők két gyermeke meg nem született. Az életközösség megszűnéséig a házasságból gyermek nem született, így a felek közös adóssága ekkor fennállott. Tévesen hivatkozik a felülvizsgálati kérelemben az alperes arra, hogy a felek egymás közti viszonyában ezt az adósságot azért nem lehet elszámolni, mivel az ingatlan a közös tulajdon megszüntetésének időpontjában - a felperes utóbb született két gyermekére tekintettel - már mentes volt a szociálpolitikai kedvezmény visszatérítésének kötelezettsége alól. Annak a feltételnek ugyanis, amelynek folytán a jogszabály alapján a felek az időközben kamatokkal növelt kedvezmény visszafizetése alól mentesültek, a felperes tett eleget azáltal, hogy újabb házasságából két gyermeke született, akikről saját háztartásában gondoskodik. A közös adósság megszűnése érdekében így az alperes helyett a felperes „teljesített”, tehát a szociálpolitikai kedvezmény jóváírása kizárólag a felperes javára történhetett. Ezért a bíróság a jogszabályoknak megfelelően járt el, amikor az ingatlan tiszta értékének meghatározásánál a szociálpolitikai kedvezményt a felperes javára levonta.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 21.251/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás