PK BH 2000/109
PK BH 2000/109
2000.03.01.
A lakáshasználati jog ellenértékének megállapításánál vizsgálandó körülmények [Csjt. 31/C. § (1)-(3) bek., 31. § (5) bek.].
Az elsőfokú bíróság az ítéletével a peres felek 1977. november 26-án kötött házasságát felbontotta, a felek házasságából az 1979. július 5-én született Adrienn és az 1983. szeptember 20-án született Nikolett utónevű gyermekeket a felperes anyánál helyezte el, és - egyéb rendelkezések mellett - az alperesnek a bérlőtársi jogviszonyát megszüntette, a lakás kizárólagos használatára a felperest jogosította fel, és kötelezte az alperest arra, hogy a lakást 30 nap alatt az ingóságaitól kiürítve adja a felperes kizárólagos használatába.
Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a peres felek a házas együttélést albérletben kezdték, majd egy év elteltével B.-re költöztek, ahol ugyancsak egy évig éltek. 1979-től Budapesten a felperes szülei a lakásukban szívességi lakáshasználatot biztosítottak a részükre. 1986-ban átmeneti lakásként nyert kiutalást a felek részére egy egyszobás lakás, amelyet a felek 1987-ben a felperes szüleinek másfél szobás lakására cseréltek el, mert az akkor már négytagú család számára az átmeneti lakás szűkösnek bizonyult. A felek házassága 1986-tól kezdve fokozatosan megromlott, mert a természetük különbözőségéből adódóan és egyéb problémák miatt egyre több volt közöttük a feszültség és a vita. A viták hevében az alperes több esetben tettlegesen bántalmazta a felperest, az utóbbi években pedig több alkalommal részben személyesen, részben üzenetek formájában megfenyegette őt - a testi épségének megsértését, illetve a megölését helyezve kilátásba. Az alperes több alkalommal fogyasztott mértéktelenül alkoholt, ezekben az esetekben a viták és veszekedések még gyakoribbak voltak. Miután az alperessel való együttélés ilyen körülmények között lehetetlenné és veszélyessé is vált, 1995 novemberében a felperes a lakásból a két gyermekkel együtt átmenetileg elköltözött, és ezáltal a felek életközössége véglegesen és mindenre kiterjedően megszakadt.
Az így megállapított tényállás alapján alaposnak találta az elsőfokú bíróság a felperesnek a közös lakás kizárólagos használatára való feljogosítására irányuló keresetét. Döntését azzal indokolta, hogy a másfél szobás közös lakás a helyiségeinek a száma folytán objektíve nem osztható meg, az alperesi magatartás azonban az utóbbi években oly módon volt fenyegető és a felperest tettleg bántalmazó, hogy ennek eredményeként a felperes kénytelen volt a lakásból a gyermekekkel együtt elköltözni, az alperessel való együttlakás tehát a gyermekek fejlődését is veszélyezteti.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezéssel élt.
A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének a fellebbezett részét részben és akként változtatta meg, hogy kötelezte a felperest arra, hogy a kiköltözéssel egyidejűleg fizesse meg az alperesnek 150 000 forintot a lakáshasználati jog ellenértékeként.
A másodfokú ítélet indoklása szerint helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság abban, hogy az alperes magatartása miatt a megosztott használatra objektíve sem alkalmas lakás tekintetében az alperes bérlőtársi jogviszonyának a megszüntetése és az alperesnek a lakás elhagyására való kötelezése indokolt. A lakásból távozó alperes viszont a Csjt. 31/C. §-ának (1)-(3) bekezdései szerint lakáshasználati jog ellenértékére tarthat igényt, amelynek a megállapítása során a másodfokú bíróság figyelemmel volt arra is, hogy a perbeli lakás korábban a felperes szüleinek a bérlete volt, és a felperes a nála elhelyezett közös kiskorú gyermekek tartásáról is köteles gondoskodni. Az összes körülmény mérlegelése alapján a felperest a lakáshasználati jog ellenértékeként 150 000 forint megfizetésére kötelezte, amelyet a kiköltözéssel egyidejűleg köteles az alperesnek teljesíteni.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt, a másodfokú bíróság ítélete lakáshasználati jog ellenértéke összegére vonatkozó rendelkezésének a megváltoztatása és az említett jogcímen őt megillető összeg 500 000 forintra történő felemelése iránt. A felülvizsgálati kérelmét azzal indokolta, hogy a jogerős ítélet sérti a Csjt. 31/C. §-ának (2) bekezdését.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A jogerős ítélet törvénysértő, de az érdemi döntéshez szükséges adatok nem állnak rendelkezésre.
A Csjt. 31/C. §-ának (2) bekezdése szerint bérlakás esetén a lakáshasználati jog ellenértéke legalább a hasonló önkormányzati bérlakásra - a szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetése esetére - az önkormányzat rendeletében meghatározott pénzbeli térítés mértékének megfelelő összeg, függetlenül attól, hogy a távozó házastárs milyen lakásba költözik. A hivatkozott § (3) bekezdése értelmében a távozó házastárs a használati jog ellenértékének arra a részére tarthat igényt, amely őt a visszamaradt volt házastársra és a lakáshasználatra jogosult gyermekek számára figyelemmel, arányosan megilleti azzal, hogy a jogosultnak járó összeg - különös méltánylást érdemlő esetet kivéve - a használati jog ellenértékének 1/3-ánál kevesebb nem lehet, kivéve - egyebek mellett - azt, ha a lakásnak a házasságkötést megelőzően önálló bérlője a lakásban maradó házastárs volt.
Budapest Főváros Közgyűlésének a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában lévő lakások bérletéről szóló 4/1994. (II. 24.) számú önkormányzati rendelete 24. §-ának (4) bekezdése szerint a bérlő és a bérbeadó a lakásra kötött szerződést közös megegyezéssel úgy is megszüntetheti, hogy a bérbe adó a bérlőnek másik lakást ad bérbe, vagy pénzbeli térítést fizet, és ha a bérlő másik lakás helyett pénzbeli térítést fogad el, úgy a pénzbeli térítés mértéke a felmondott lakás forgalmi értékének 50%-a, de legfeljebb az éves bérleti díjának a 10-szerese.
A lakásból távozó bérlőt megillető térítés mértékének a különös méltánylást érdemlő esetben történő mérséklése tekintetében tehát a törvény alsó határt nem állapít ugyan meg, egységes azonban a bírói gyakorlat abban, hogy a méltányosság a Csjt. 31/C. §-ának (3) bekezdése és 31. §-ának (5) bekezdése alapján is csak akkor és annyiban alkalmazható, ha és amennyiben az általános szabályok alkalmazása igazságtalan eredményre vezetne. A méltányosság alkalmazása ilyen esetben sem mehet túl azon a célon, hogy az egyik házastárs hátrányát kiküszöbölje, és nem válhat méltánytalanság forrásává. Ebből viszont az következik, hogy a méltányosság alkalmazása nem mentesíti a bíróságot az általános szabályok alkalmazásához szükséges tények feltárása alól, mert e tények ismeretében lehet csak megalapozottan állást foglalni abban, hogy az általános szabályok alapulvételével megállapítható lakáshasználati jog ellenértéke alperesre eső részének a felperes általi megfizetése - a közös kiskorú gyermekek lakáshasználatának a felperes általi biztosítására, valamint arra is tekintettel, hogy a perbeli lakás eredetileg a felperes szüleinek a bérleménye volt - a felperesre nézve valóban méltánytalan terhet ró-e, és igenlő esetben annak kiküszöböléséhez milyen mértékű mérséklés indokolt.
Nem hagynak kétséget a per adatai afelől, hogy a perbeli közös lakás eredetileg a felperes szüleinek a bérleményét képezte ugyan, a lakás bérleti jogviszonyát azonban a felek nem ellenszolgáltatás nélkül, hanem a közös bérleményüket képező önkormányzati bérlakás elcserélése útján szerezték meg. A rendelkezésre álló peradatok alapján sem a perbeli lakás, sem pedig a felek korábbi közös önkormányzati bérlakásának a forgalmi értéke, sem pedig az említett lakások éves bérleti díjának a jelenlegi összege nem állapítható meg, nem határozható meg tehát a lakáshasználati jog ellenértékének az alperest az általános szabályok szerint megillető része sem. Nem mellőzhető ezért a jogvita megalapozott érdemi elbírálásához az önkormányzat megkeresése annak közlése végett, hogy milyen összegű pénzbeli térítés illetné meg a bérlőt egyrészt a perbeli lakásra, másrészt a felek korábbi közös önkormányzati bérleményét képező lakásra vonatkozó bérleti szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetése esetén akkor, ha a bérlő másik lakásra nem tartana igényt. Ennek ismeretében lehet csak állást foglalni abban, hogy a felperes szüleivel történő lakáscsere folytán a felek milyen vagyoni értékhez jutottak, milyen vagyoni értéket képviselne az általuk közösen megszerzett bérleti jogviszony akkor, ha az jelenleg is változatlanul fennállna, továbbá hogy a közösen megszerzett bérleti jogviszony értékének az alapulvételével az általános szabályok szerint milyen mértékű lakáshasználati jog ellenértéke illetné meg az alperest, és a különös méltánylást érdemlő egyéb körülményekre tekintettel az említett összeg milyen mértékű mérséklése indokolt.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítélete lakáshasználati jog ellenértéke összegére vonatkozó rendelkezését a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és ebben a körben a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Pfv. II. 24.159/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás