GK BH 2000/118
GK BH 2000/118
2000.03.01.
A földkiadó bizottság jogerős határozatával keletkezett és az ingatlan-nyilvántartásba is bejegyzett, az adós termelőszövetkezet földtulajdonát érintő részaránytulajdont a felszámoló az adós tulajdonaként nem értékesítheti. A felszámoló a földkiadó bizottság sérelmezett határozata ellen a megyei földművelésügyi hivatalhoz fellebbezhet, annak határozata ellen pedig keresettel fordulhat a helyi bírósághoz [Ptk. 237. § (1) bek.; 1992. évi II. tv. 13. § (2) bek. a) pont; 1993. évi II. tv. 11. §; Pp. 130. § (1) bek. b) pont, 157. § a) pont, 251. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság végzésében megállapított s a másodfokú bíróság által kiegészített tényállás szerint az adós mezőgazdasági termelőszövetkezet ellen 1991. november 29-én indult felszámolási eljárás a hivatalos lapban 1992. augusztus 6-án került közzétételre. Ezt megelőzően, 1992. július 28-án az adós termelőszövetkezet és a hitelező között földkiadási szerződés jött létre, amelyről azonban a városi bíróság az 1995. június 7-én kelt ítéletével megállapította, hogy érvénytelen. Emiatt úgy rendelkezett: az ítélet jogerőre emelkedése után megkeresi a földhivatalt, hogy az ny.-i 35888. sz. tulajdoni lapon felvett 048/1. hrsz. alatti, az ny.-i 35889. sz. tulajdoni lapon felvett 048/2. hrsz. alatti, valamint az ny-i 35890. sz. tulajdoni lapon felvett 048/3. hrsz. alatti ingatlanokat - eredeti állapot visszaállítása címén - jegyezze vissza a ny.-i 70/0. sz. tulajdoni lapra, a 70/1583. sz. termelőszövetkezeti külön lapon nyilvántartott, S. A. mint alperes termelőszövetkezeti részarányterületét pedig 8,06 AK-val növelje, illetve esetleges megszűnése esetén 8,06 AK értékkel állítsa vissza. Döntését azzal indokolta, hogy az adós szövetkezet elnöke és S. A. 1992. július 28-i megállapodása jogszabályba ütközött, semmis, mivel a szövetkezet közgyűlése nem döntött a jogvitabeli földterület tulajdonjogának az átruházásáról. A szerződés semmissége következtében a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése alapján rendelkezett a bíróság az eredeti állapot helyreállításáról.
A másodfokon eljárt megyei bíróság az 1995. november 28-án kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal: az ítélet egy példányával értesíti az illetékes földkiadó bizottságot, hogy az adós szövetkezet által képzett részaránytulajdoni földalap tekintetében a bekövetkezett változás alapján a további szükséges intézkedéseket tegye meg.
A jogerős ítélettel értesített Ny.-i Földkiadó Bizottság az 1996. március 4-én kelt és március 14-én jogerőre emelkedett 223/1993. számú határozatával S. A-nak tehermentesen, 1/1. tulajdoni hányaddal kiadta a termelőszövetkezeti külön lapon nyilvántartott, 8,06 AK értékű részarány-tulajdonát az ny.-i 28012/1., 28012/2. és 28012/3. hrsz. belterületi művelési ágú földrészletből, összesen 0-9270 m2 térmértékkel, 8,06 AK értékben. Ezen határozat alapján az Ny.-i Körzeti Földhivatal az 1996. május 5-én hozott 41336/1996. számú határozatával elrendelte a fenti ingatlanok tulajdonjogának S. A. javára történő bejegyzését. Az adós szövetkezet felszámolójának fellebbezése folytán eljárt megyei földhivatal az 1996. november 28-án kelt és jogerőre emelkedett 30350/1996. számú határozatával a körzeti földhivatal határozatát helybenhagyta.
Az adós gazdálkodó szervezet felszámolója a felszámolás során - még S. A. tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése előtt -, 1996. március 26-án az adós vagyonaként értékesítésre hirdette meg az S. A. számára jogerős földkiadó bizottsági határozattal átadott ingatlanokat, ezért S. A. - 1996. március 27-én - kifogást nyújtott be a felszámolási eljárást foganatosító elsőfokú bírósághoz.
Az elsőfokú bíróság végzésével - a többször módosított és kiegészített 1986. évi 11. törvényerejű rendelet (Ftvr.) 27. §-ára utalva - a kifogást elutasította, s kötelezte a kifogásolót, hogy fizessen meg a felszámolónak 5000 Ft eljárási költséget. A határozat indoklásában megállapította, hogy a felszámoló időközben jogszerűen értékesítette a jogvitabeli ingatlanokat, jogszerűen kötött adásvételi szerződést a V. I. M-mel. Ezért arra a következtetésre jutott az elsőfokú bíróság, hogy a kifogás megalapozatlan, mert a kifogásoló olyan ingatlanra kérte tulajdonjogának az elismerését, amelyre nézve jogerős bírósági ítélet annak ellenkezőjét már kimondta.
A kifogást tevő fellebbezése folytán másodfokon eljárt Legfelsőbb Bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és megállapította, hogy a felszámolónak az az intézkedése, amellyel az adós tulajdonát képező ingatlanként eladásra meghirdette az ny.-i 70/0. tulajdoni lapszámon 28012/1., 28012/2. és 28012/3. hrsz.-ok alatt felvett ingatlanokat, jogszabálysértő volt. Az ezt meghaladó hitelezői kérelem tárgyában az eljárást megszüntette. Kötelezte az adós felszámolóját, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 5000 Ft feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket, a hitelezőnek pedig - 15 nap alatt - 2500 Ft első- és 1250 Ft másodfokú eljárási költséget.
A jogerős másodfokú határozat szerint az elsőfokú bíróság a döntése meghozatalakor figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy S. A. termelőszövetkezeti különlapon nyilvántartott részarányterülete 8,06 AK értékben visszaállításra került. Az erről értesített földkiadó bizottság pedig - jogerős határozatával - ugyanabból a földrészletből adta ki S. A. részarány-tulajdonát, mint amelyre vonatkozóan korábban - az adós termelőszövetkezet elnökével - a semmis szerződést kötötte. A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú Bíróság - hatáskör hiányában - jogszabálysértőnek találta az elsőfokú bíróságnak azon megállapítását, hogy a földkiadó bizottság tévesen adta a kifogást tevő tulajdonába a jogvitában szereplő ingatlanokat, mivel a földkiadó bizottsági határozat felülvizsgálata - az 1993. évi II. törvény értelmében - a megyei földművelésügyi hivatal hatáskörébe tartozott.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha az adós szövetkezet elleni felszámolási eljárásra irányadó Ftvr. 27. §-ának (2) bekezdése alapján a sérelmes helyzetet úgy orvosolja, hogy - a kifogásnak helyt adva - eltiltja a felszámolót az ingatlan értékesítéstől. Mivel azonban a felszámoló időközben harmadik személy részére eladta a jogvitabeli ingatlanokat, s e harmadik személynek az eljárásban való részvétele nélkül reá kiható hatályú határozat nem hozható, a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság - az Ftvr. 27. §-ának (2) bekezdése alapján - csupán megállapította, hogy a felszámoló intézkedése jogszabálysértő volt. Az adós termelőszövetkezet mint eladó és a V. I. M. mint vevő között létrejött adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti kérelem tárgyában pedig - az Ftvr. 4. §-ának (4) bekezdése folytán megfelelően alkalmazandó Pp. 251. §-ának (1) bekezdése, 157. §-ának a) pontja s 130. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján - az eljárást megszüntette. Megállapította továbbá: figyelemmel arra, hogy S. A. tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése időközben jogerőssé vált, a fellebbezésben előadott - az eredeti állapot helyreállítása iránti - hitelezői igény tárgytalanná vált. Utalt arra is, hogy az adós termelőszövetkezet, illetve a vele szerződést kötő V. I. M. az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett S. A. tulajdonossal szembeni esetleges igényét peres eljárásban érvényesítheti.
A jogerős végzés ellen az adós termelőszövetkezet nevében eljáró felszámoló élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság végzésének a megváltoztatását, és S. A. hitelező kifogásának teljes elutasítását kérte. Felülvizsgálati kérelme indoklásául előadta: tévesnek tartja a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság végzésének azon megállapítását, hogy az elsőfokú bíróság hatáskör hiányában mondta ki: a földkiadó bizottság tévesen adta a kifogást tevő tulajdonába a jogvitabeli ingatlanokat. A megyei bíróság ítéletével helybenhagyott városi bírósági ítélet értelmében ugyanis az adós szövetkezet és a kifogást tevő között 1992. július 28-án létrejött földkiadási szerződés érvénytelen. Az érvénytelenség jogkövetkezményeként az eredeti állapot helyreállítására került sor, így az ingatlanok ismételten az adós gazdálkodó szervezet tulajdonába kerültek. Az adós szövetkezet elleni felszámolási eljárásban követendő Ftvr. 3. §-ának (1) bekezdése szerint pedig a felszámolás körébe tartozik a gazdálkodó szervezet minden vagyona, amellyel a felszámolási eljárás megindításakor rendelkezik, továbbá az a vagyona, amelyet a felszámolási eljárás tartama alatt szerez. Minthogy az Ftvr. 17. §-ának (4) bekezdése alapján a felszámolási eljárás közzététele után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos követelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni, a fellebbező felszámoló úgy vélte, hogy az elsőfokú bíróság rendelkezett hatáskörrel a jogvita elbírálására. Az általa kifejtettekre figyelemmel kérte a felszámoló a jogerős végzés megváltoztatását.
A Legfelsőbb Bíróság - mivel a felek ehhez hozzájárultak - a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos, mert a jogerős döntés nem jogszabálysértő.
Helytállóan hangsúlyozta a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság a jogerős végzésében azt, hogy a városi bíróság, valamint a másodfokon eljárt megyei bíróság ítélete szerint az 1992. július 28-i semmis földkiadási szerződés jogkövetkezményeként az eredeti állapot oly módon került helyreállításra, hogy S. A-nak a 70/1583. sz. termelőszövetkezeti különlapon nyilvántartott részarány-földtulajdona 8, 06 AK értékben visszaállításra került. A jogerős bírósági ítélet alapján az Ny.-i Körzeti Földhivatal az 1996. február 20-án kelt 76108/1995. számú határozatával a 70/2545. számú, újonnan nyitott termelőszövetkezeti különlapra a 3298 m2 nagyságú, 8, 06 AK értékű földet felvette, és arra a tulajdonjogot - eredeti állapot helyreállítása jogcímén - S. A. javára bejegyezte. A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény 13. §-a (2) bekezdésének a) pontjában foglaltakra figyelemmel pedig nem képezi a felszámolási eljárás hatálya alá tartozó vagyon részét a részarány-földtulajdonosok földje.
Tévesen érvelt tehát a felszámoló a felülvizsgálati kérelmében azzal, hogy a fenti jogerős bírósági döntés következtében az adós termelőszövetkezetnek a felszámolás körébe tartozó - az Ftvr. 3. §-ának (1) bekezdése szerinti - vagyonába került vissza a jogvitabeli földterület.
Ugyancsak helyesen minősítette a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság jogszabálysértőnek az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy tévedett a földkiadó bizottság a jogvitában szereplő ingatlanoknak a kifogást tevő tulajdonába adásakor. A jogerős végzésben felhívott, a földrendező és a földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény 11. §-a szabályozza ugyanis a földkiadó bizottság határozatai elleni jogorvoslati rendet. A törvényhely (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a földkiadó bizottság határozata ellen fellebbezést nyújthat be az, akinek a határozat jogát vagy jogos érdekét sérti. A fellebbezést a megyei földművelésügyi hivatal bírálja el. Az érdekeltek pedig ez utóbbi határozatának kézhezvételétől számított harminc napon belül keresettel fordulhatnak az illetékes helyi bírósághoz, kérve a határozat felülvizsgálatát.
Ezen a jogorvoslati renden nem változtat a felszámoló által hivatkozott, az Ftvr. 17. §-ának (4) bekezdésében írt, az adós vagyonával kapcsolatos követelések érvényesítésére vonatkozó szabály sem. A részaránytulajdonnak S. A. kifogásoló javára - jogerős bírósági ítélet alapján - történt bejegyzése után hozott földkiadó bizottsági határozat rendelkezése nem az adós vagyonával kapcsolatos követelés, így annak felülbírálata nem tartozhat a felszámolási eljárást foganatosító bíróság hatáskörébe. Amennyiben az adós termelőszövetkezet sérelmesnek tartotta ezt a határozatot, ellene az 1993. évi II. törvény fent ismertetett előírásai alapján élhetett volna jogorvoslati kérelemmel.
Az adott ügyben jogszerűen járt el a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság akkor, amikor a kifogásoló petituma tárgyában az Ftvr. szabályai alapján döntött. A kifogással élő ugyanis először az Ftvr. 26. §-ának (2) bekezdése szerinti kifogásában a felszámoló vagyonértékesítési intézkedését, a javára bejegyzett részarányterület eladásra való meghirdetését sérelmezte, majd az időközben a V. I. M-mel megkötött adásvételi szerződést kívánta megtámadni. Az elsőként előterjesztett kifogás felől döntött akként a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság, hogy megállapította: a felszámolónak a jogvitabeli ingatlanok értékesítésére irányuló intézkedése jogszabálysértő volt. Ugyanígy helytállóan szüntette meg az eljárást a módosított hitelezői kérelem tárgyában, tekintettel arra, hogy az eljárásban részt nem vevő harmadik személyre, az adós szövetkezettel adásvételi szerződést kötő V. I. M. vevőre kiható hatályú döntés a jelen eljárásban nem hozható, a kifogásoló tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történt időközbeni bejegyzése következtében pedig az eredeti állapot helyreállítása iránti hitelezői igény tárgytalanná vált.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság jogerős végzésének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintve, a felülvizsgálni kért - a felszámoló vagyonértékesítési intézkedésének jogszabálysértő voltát megállapító - rendelkezését az Ftvr. 4. §-ának (4) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazandó Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján - lényegében helyes indokai folytán - hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv. X. 32.984/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás