12/2000. (III. 31.) AB határozat
12/2000. (III. 31.) AB határozat1
2000.03.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Kaszaper Község Önkormányzatának a települési szilárd hulladék kezelésével kapcsolatos közszolgáltatás kötelező igénybevételének szabályozásáról szóló 3/1996. (V. 28.) rendelete 1. § (1) bekezdése és a 8. § (1) bekezdése alkotmányellenes, ezért ezeket a rendelkezéseket megsemmisíti. Az Alkotmánybíróság ezt meghaladó részében az indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó Kaszaper Község Önkormányzatának a települési szilárd hulladék kezelésével kapcsolatos közszolgáltatás kötelező igénybevételének szabályozásáról szóló 3/1996. (V. 28.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint az Ör. az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésével, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) több rendelkezésével ellentétesen szabályozta a települési szilárd hulladék elszállítását, illetve e közszolgáltatás igénybevételének díját.
Az indítványozó kifogásolta, hogy az Ör. nem a közszolgáltató által végzett teljesítmény (az elszállítandó szilárd hulladék mennyisége) arányában, hanem a gyűjtőedények térfogata alapján állapította meg a díjat (ellenszolgáltatást). Az indítványozó utalt a 26/1997. (IV. 25.) AB határozatra is és sérelmezte, hogy a kaszaperi önkormányzat figyelmen kívül hagyta a határozat elvi megállapításait.
Az indítványban foglaltak szerint a Ptk. 76. §-ában védett személyhez fűződő jogokat sérti, hogy az önkormányzat ,,a gyermekétkeztetést előtérbe helyezi a nyugdíjasokkal'' szemben, a Ptk. 201. §-ával pedig a szolgáltatás és ellenszolgáltatás Ör.-ben szabályozott aránytalanságát vélte ellentétesnek a kérelem.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következőkre alapozta:
1. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint ,,a helyi önkormányzat feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal''. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdése pedig előírja, hogy ,,a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot''.
Az Ötv. 8. § (1) bekezdése szerint a helyi önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében a településtisztaság biztosítása. E tárgykörre vonatkozó részletes szabályozást az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Kötv.) tartalmaz, amely – preambuluma szerint – ,,a helyi önkormányzati feladatkörbe tartozó, a köztisztasággal és a településtisztasággal, valamint az élet- és vagyonbiztonsággal összefüggő egyes – közszolgáltatás útján megvalósuló – közfeladatok ellátásának elősegítésére'' irányul. E törvény 1. § (1) bekezdése a települési szilárd hulladék elszállítását közüzemi szerződés keretében megvalósuló közszolgáltatási szolgáltatássá minősíti, és e szolgáltatás igénybevételét ,,az ellátott területen lévő ingatlan tulajdonosa, használója'' számára kötelezővé teszi.
A Kötv. 2. § f) pontja pedig felhatalmazza a helyi önkormányzatot, hogy rendeletében állapítsa meg ,,az elvégzendő szolgáltatás alapján a tulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget, a díj mértékét, megfizetésének rendjét, az esetleges kedvezmények eseteit vagy a szolgáltatás ingyenességét''. A települési szilárd hulladék elszállítása díjának önkormányzati rendeleti szabályozását illetően a Kötv. további előírásokat nem tartalmaz, s nem határoz meg ilyeneket a települési szilárd és folyékony hulladékra vonatkozó helyi közszolgáltatás ellátásáról szóló 16/1996. (VII. 15.) BM–KTM együttes rendelet sem.
A Ptk. 201. §-ának előírása szerint:
,,(1) A szerződéssel kikötött szolgáltatásért – ha a szerződésből vagy a körülményekből kifejezetten más nem következik – ellenszolgáltatás jár.
(2) Ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az értékkülönbség, a sérelmet szenvedő fél a szerződést megtámadhatja.''
2. Az Ör. 1. § (1) bekezdése a következő rendelkezést tartalmazza:
,,A rendelet területi és személyi hatálya Kaszaper község belterületén levő valamennyi (beépített és beépítetlen) telek tulajdonosára, használójára (a továbbiakban: tulajdonos) terjed ki.'' A 2. § szerint ,,az 1. §-ban leírt közszolgáltatást valamennyi tulajdonos esetében teljeskörűen, díj ellenében a pályázatot nyert közszolgáltató végzi''.
Az Ör. 8. § (1) bekezdése a kaszaperi önkormányzat 14/1999. (XI. 31.) rendelete 1. §-ával megállapított 8. § (1) bekezdése ezt írja elő:
,,A háztartási szilárd hulladék szállítási díj 2000. január 1-jétől kezdődően
120 l-es gyűjtőedény használatával 600 Ft/hó + ÁFA,
1,1 m3-es konténer használatával közületi hulladék szállítására 2375 Ft/m3/hó + ÁFA.''
Az Ör. 6. § (1) bekezdés első fordulatának megfelelően ,,a háztartási hulladékot a közszolgáltató kéthetente rendszeresen szállítja el''.
A szolgáltatás igénybevételével kapcsolatos kedvezményt, illetve mentességet az Ör. a következőkben állapít meg, a 4. § (2) bekezdésében.
,,Nem jön létre, illetve szünetel a szerződés (szolgáltatás), ha
a) legalább három hónap óta az épület lakatlan,
b) a telek nincs beépítve és azon szemét nem keletkezik.''
3. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során – a települési szilárd hulladék elszállítását szabályozó önkormányzati rendeletek alkotmányossági vizsgálatakor – a Kötv.-nek abból az általános érvényű, előbbiekben idézett felhatalmazásából indult ki, miszerint a helyi önkormányzat a díjfizetés alapjáról (mértékéről, a kedvezmények, mentességek eseteiről), nagyfokú önállósággal rendelkezik. Ugyanakkor arra is felhívta már a figyelmet, hogy – a szabályozott jogviszony szerződéses jellegére tekintettel – az önkormányzati rendeletnek ,,tiszteletben kell tartania a polgári jog olyan általános alapelvét, mint a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás egyenértékűségének követelménye''. [1122/B/1996. AB határozat, ABH 1997. 856, 860.; 54/1998. (XI. 27.) AB határozat, ABH 1998. 492, 494, 495.]
A vizsgált tárgykörre vonatkozóan az Alkotmánybíróság az utóbbi döntésében elvi jelleggel hívta fel a figyelmet a következőkre:
,,A szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségének tiszteletben tartása olyan alapvető követelmény az önkormányzatokkal szemben, amelyet a szemétszállítási díj meghatározására irányuló rendeletalkotásuk során maradéktalanul érvényesíteniük kell. Mindez nemcsak a Ptk. hivatkozott rendelkezéseiből, de annak bevezető rendelkezéseiben meghatározott alapelveiből is következik. A jóhiszeműség és a tisztesség elvének való megfelelés Ptk.-beli szabálya erősíti azt az önkormányzatokkal szembeni követelményt, hogy amikor a szemétszállítási díj meghatározása során a díj összegét nem a tényleges szemétkibocsátáshoz és az elszállított szemét mennyiségéhez, hanem más mutatóhoz (pl. lakásban élő személyek száma, lakóegységek és más helyiségek száma, kiürített tartóedények száma, űrmérete stb.) kötik, fokozottan törekedjenek a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségének megvalósítására.'' (ABH 1998. 492, 495.)
A 26/1997. (IV. 25.) AB határozat pedig alkotmányos követelménynek nyilvánította, hogy valamely közszolgáltatás díja megállapításánál ,,a jogalkotó az érintett csoporthoz tartozók körülményeit megfelelő figyelemmel, körültekintéssel és méltányossággal értékelje''. (ABH 1997. 482, 486.)
Az Alkotmánybíróság kifejezetten felhívta a figyelmet arra is, hogy a díjmegállapítás ,,nem lehet önkényes, az objektív ismérveknek megfelelően meghatározott igénybevevői körre (körökre) pedig azonos tartalmú, illetve joghatású rendelkezéseket kell alkotni. Amennyiben azonban a jogalkotó az érintettek szempontjait nem azonos körültekintéssel és figyelemmel állapítja meg, az Alkotmány 70/A. §-ába ütköző, alkotmányellenes megkülönböztetést alkalmaz.'' [55/1998. (XI. 27.) AB határozat, ABH 1998. 496, 501.]
4. A vizsgált Ör. sem személyi és területi hatálya megállapításánál, sem a díjfizetés mértékét szabályozó előírások megalkotása során nem volt tekintettel a vázolt törvényi és alkotmányi követelményekre. Úgy határozta meg a települési szilárd hulladék elszállításának igénybevételi rendjét, illetve a díjfizetés alapját, mértékét, valamint a kedvezményeket, hogy nem vette figyelembe az érintetti kör személyi sajátosságait. A beépített és beépítetlen – kivéve az Ör. 4. § (2) bekezdés b) pontja szerinti beépítetlen – telkek valamennyi tulajdonosát (használóját) azonos mértékben terhelő díjfizetési kötelezettség előírása sérti a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűsége Ptk.-ban meghatározott elvét és az Alkotmány 70/A. §-ában biztosított általános jogegyenlőségi követelményt.
Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy az Ör. nem tartalmaz a gyermekétkeztetésre vonatkozó előírásokat, ezért az indítványban foglalt, e rendeletnek a Ptk. személyhez fűződő jogok védelmét szabályozó rendelkezéseivel való ütközését sérelmező hivatkozásait nem vizsgálta.
5. Az Alkotmánybíróság e döntése megalkotásakor figyelemmel volt a 6/1999. (IV. 21.) AB határozatban foglaltakra is. Az említett határozat mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességnek minősítette azt a körülményt, hogy a Kötv. 2. § f) pontja oly módon adott felhatalmazást a települési önkormányzat képviselő-testületének a törvény hatálya alá tartozó közszolgáltatások díjának megállapítására, hogy a díjmegállapításra vonatkozó garanciális szabályokat nem alkotta meg. (ABK 1999. április, 107, 111.)
Az Alkotmánybíróság által a törvényhozó részére a részletes szabályozás elfogadására megállapított határidő e határozat megalkotásakor még nem telt le, s az Országgyűlés törvényhozói feladatának még nem tett eleget. Az Alkotmánybíróság azonban – követve a települési szilárd hulladék elszállításának szabályait megállapító önkormányzati rendeletek alkotmányossági vizsgálata során kialakított eddigi gyakorlatát – a Kötv. részletes előírásai hiányában a Ptk.-nak a további jogalkotásban is mellőzhetetlen alapelveiből indult ki és a polgári jogi jogviszony alanyai által nyújtott szolgáltatásnak és ellenszolgáltatásnak az Ör. rendelkezéseiben megnyilvánuló arányosságát értékelte.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Ör.-nek a rendelkező részben megjelölt előírásait alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette, a továbbiakban pedig az indítványt elutasította.
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
előadó alkotmánybíró
előadó alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 494/B/1998/5.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás