GK BH 2000/122
GK BH 2000/122
2000.03.01.
I. Gazdálkodó szervezetnek az ingatlan-nyilvántartásba széljegyként feltüntetett végrehajtási joga a hitelezői igényének privilegizált besorolására nem ad lehetőséget [módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 28. § (2) bek., 57. § (1) bek. b) pont].
II. A felszámoló jogszabályt sértő intézkedése vagy mulasztása ellen benyújtott hitelezői kifogás nem módosítható, a megváltozott tartalmú kifogást új kifogásnak kell tekinteni [mód. Cstv. 51. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság 11. sorszámú végzésével a megyei egészségbiztosítási pénztár hitelező által előterjesztett kifogást elutasította. Végzésének indoklásában utalt arra, hogy 1996. november 18-án jogerős végzésével elrendelte az adós felszámolását. A megyei egészségbiztosítási pénztár hitelező a bejelentett igénye besorolásával kapcsolatos felszámolói intézkedés ellen kifogást nyújtott be. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a kifogás nem alapos.
A hitelező az őt megillető igény érvényesítése céljából végrehajtási eljárást kezdeményezett az adós ellen. A végrehajtási eljárásban a hitelező hatósági jogkörében eljárva megkereste az r-i földhivatalt a t.-i Tolmácsi út 108. szám alatti adósi ingatlanra, valamint az r.-i, Diófa út 108. szám alatti ingatlanra a végrehajtási jog bejegyzését kérve. A földhivatal a kérelmet nyilvántartásba vette, a felszámolás kezdő időpontjáig azonban a végrehajtási jog nem került bejegyzésre. Az elsőfokú bíróság ezért az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 57. §-a (1) bekezdésének b) pontjára figyelemmel megállapította, hogy a felszámoló helyesen sorolta be a hitelező igényét a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének e) pontja alá.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a megyei egészségbiztosítási pénztár hitelező nyújtott be fellebbezést. A végzés megváltoztatásával kérte megállapítani, hogy a végrehajtási joga a perbeli ingatlanok vonatkozásában a felszámolás kezdő időpontjában fennállt, így ez a tény megalapozza mind az eddig bejelentett és ismert 26 816 883 Ft hitelezői követelésének végrehajtási joggal, mind a lefoglalt ingó, illetőleg ingatlan vagyontárgyak vonatkozásában a zálogjogával biztosítottként történő besorolását. Kérte a hitelező, hogy ennek alapján kötelezze a bíróság a felszámolót a hitelezői követelésének a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének b) pontjába történő besorolására és a lefoglalt ingó és ingatlan vagyontárgyak értékesítéséből befolyt árbevétel erejéig annak kielégítésére.
Hivatkozott arra: a végrehajtási jog valóban csak széljegyezve volt a földhivatalnál, ez azonban nem alapozhatja meg azt, hogy a hitelezői követelése hátrább kerüljön besorolásra csak azért, mert a bejegyzés valósítja meg a Cstv. már hivatkozott rendelkezése szerint az ún. végrehajtási joggal biztosított követelést. Az ingatlanokat időközben értékesítette a felszámoló, de nem azon vevők részére, akiknek a hitelezőt megelőző rangsorban tulajdonjog bejegyzése iránti kérelme volt folyamatban: csupán az egyik új vevő vonatkozásában történt meg a tulajdonjog bejegyzése. Új tényként adta elő, hogy az érintett ingatlan-vagyontárgyakon túl végrehajtást vezetett a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet több ingó vagyontárgyára, melyről a felszámolót hitelezői követelése bejelentésekor a foglalási jegyzőkönyvek megküldésével tájékoztatta. Álláspontja szerint a Ptk. zálogjogra vonatkozó 251. §-a értelmében, amennyiben az ingó vagyontárgyakat lefoglalták, az megalapozza a vagyontárgyakon fennálló zálogjogot.
A hitelező fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel megtámadott határozatában a rendelkezésére álló adatok alapján helyesen állapította meg a tényállást, helyes az arra alapított jogi döntése is. A hitelező a fellebbezésében nem hozott fel olyan új bizonyítékot, amely alkalmas lenne az elsőfokú bíróság érdemben helyes végzésének a megváltoztatására.
Az elsőfokú bíróság 2. számú végzésével megállapította az adós fizetésképtelenségét, és elrendelte a felszámolását. A felszámolást - a bírósághoz 1996. november 4-én érkeztetett beadványában - az adós végelszámolója kezdeményezte. Erre tekintettel a jelen ügyben a többször - többek között az 1996. évi LX. törvénnyel - módosított 1991. évi IL. törvény (mód. Cstv.) rendelkezései az irányadóak. A fent hivatkozott törvény módosította a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének b) pontját, mely szerint a zálogjoggal és az óvadékkal biztosított követelésekkel azonos elbírálás alá esik az a követelés, amelynek végrehajtására a végrehajtási jogot a felszámolás kezdő időpontjáig [28. § (2) bekezdés e) pont] bejegyezték. A jogszabály tehát kógens rendelkezést tartalmaz abban a vonatkozásban, hogy a végrehajtási joggal terhelt követelés csupán akkor vehető figyelembe, és sorolható be a törvény 57. §-a (1) bekezdésének b) pontja alá tartozó privilegizált követelések közé, amennyiben a végrehajtási jognak a bejegyzése az ingatlan-nyilvántartásban megtörtént.
A bejegyzéssel nem esik egy elbírálás alá a széljegyzés. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló, többször módosított 1972. évi 31. törvényerejű rendelet végrehajtási rendelete, a 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet 93. §-ának (1) bekezdése szerint a széljegy azt jelenti, hogy a beadvány iktatószámát a benyújtás napján a tulajdoni lap megfelelő részén fel kell jegyezni. A (2) bekezdés szerint pedig amennyiben több beadvány egyidejűleg érkezett az iktatóhoz, a bejegyzések azonos rangsort kapnak. Ebből eredően a széljegy csupán arra szolgál, hogy a beadvány beérkezésének időpontját és megtörténtét jelezze. Ehhez ezenkívül semmiféle egyéb joghatás nem fűződik. A bejegyzést követően a széljegyzés törlésre kerül. Alaptalanul hivatkozott tehát arra a hitelező, hogy a széljegyzés megtörténtét azonosnak kellene venni a bejegyzéssel. Mivel a végrehajtási jognak a bejegyzése a felszámolás kezdő időpontjáig nem történt meg, helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felszámoló által alkalmazott besorolási rend nem változtatható meg.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 259. §-ára figyelemmel, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A jelen eljárás kifogás alapján indult. A mód. Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése szerint a felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül a sérelmet szenvedett fél a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhet. Ezen meghatározásból eredően a már előterjesztett kifogás megváltoztatására nincs lehetőség. A megváltoztatást új kifogásnak kell tekinteni, amelynek elbírálására az elsőfokú bíróság jogosult. A hitelező a fellebbezésében új tényként terjesztette elő azt, hogy nem csupán az ingatlanokra állt fenn a végrehajtási joga, hanem lefoglalásra kerültek az adós ingatlanán lévő ingóságok is, amelyek a Ptk. 251. §-a alapján zálogjoga fennállását tanúsítják. Ezt a tényt az eredetileg benyújtott kifogásában nem terjesztette elő, így az az elsőfokú bíróság részéről elbírálásra nem került, ezért nem állt a másodfokú bíróság rendelkezésére felülbírálatra alkalmas határozat.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a hitelező fellebbezésének ezen részét új kifogásnak tekintette, és azt intézkedés céljából a mód. Cstv. 51. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel az elsőfokú bíróságnak megküldeni rendelte. (Legf. Bír. Fpk. VIII. 32.900/1997. sz.].
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás