133/E/2000. AB határozat
133/E/2000. AB határozat*
2003.02.28.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló eljárásban meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság Kiskunhalas Város Képviselő-testületének a magánszemélyek kommunális adójáról szóló 33/1998. (XII. 15.) rendelete 3. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt, valamint a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó Kiskunhalas Város Képviselő-testületének a magánszemélyek kommunális adójáról szóló 33/1998. (XII. 15.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) 3. § (3) bekezdése alkotmányossági felülvizsgálatát kérte. Álláspontja szerint az Ör. adókedvezményekről szóló azon előírása, amely szerint a kommunális adó felét engedi csak el meghatározott átlagjövedelemtől függően, sérti az élethez és az emberi méltósághoz való jogot, valamint a szociális biztonsághoz való jogot. Ugyanezen okok miatt mulasztásos alkotmányellenesség megállapítását is kéri, mivel véleménye szerint az önkormányzat nem tett eleget a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról, illetőleg az adózás rendjéről szóló törvények egyes rendelkezéseinek, ami az említett alkotmányos jogok sérelméhez is vezetett.
II.
Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései szerint:
„54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.”
„70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.”
Az Ör. vizsgált rendelkezését Kiskunhalas Város Képviselő-testületének 32/1999. (XII. 21.) rendelete az alábbiak szerint állapította meg:
„3. § (2) Nem kell kommunális adót fizetnie annak a tulajdonosnak vagy bérlőnek
– aki a szociális törvény alapján önkormányzatunktól rendszeres szociális segélyt vagy időskorúak járadékát kapja, vagy
– aki egyedül él és a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság által folyósított szociális járadékban részesül és ez az egyedüli megélhetési forrása, vagy
– aki az adóévben 70. életévét betölti vagy már betöltötte, a lakásban egyedül lakik vagy házastársával vagy élettársával vagy más 70 év felett rokonával, és legfeljebb egy egész lakóingatlan haszonélvezeti vagy tulajdonjogával rendelkezik.
Az adót abban az adóévben már megfizetni nem kell, melyben a folyósítás megkezdődik. A feltételek fennállásáról adózónak nyilatkoznia kell az önkormányzati adóhatóságnál. Annak a 70 éves adózónak, aki a születési adatát az eredeti adóbevalláson feltüntette, e tényt újra jeleznie nem kell.
(3) Az éves kommunális adójának felét kell csak megfizetnie a tulajdonosnak vagy a bérlőnek akkor, ha
– a vele közös háztartásban élőknek egy főre eső havi átlagjövedelme az adóévet megelőző évben, az adóévet megelőző évi öregségi nyugdíjminimumot nem haladta meg vagy
– ha adózó egyedül élő személy, akinek havi átlagjövedelme az adóévet megelőző évben, az adóévet megelőző évi öregségi nyugdíjminimum 140%-t nem haladta meg.
Ezen feltételek meglétéről az adózónak nyilatkoznia és a mentesítésre szolgáló adatok hitelességét igazolnia kell az önkormányzati adóhatóságnál.”
A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Sztv.) szerint:
„1. § (2) A helyi önkormányzatok az e törvényben szabályozott ellátásokon túl saját költségvetésük terhére egyéb ellátásokat is megállapíthatnak.
2. § A szociális ellátás feltételeinek biztosítása – az egyének önmagukért és családjukért, valamint a helyi közösségeknek a tagjaikért viselt felelősségén túl – az állam központi szerveinek és a helyi önkormányzatoknak a feladata.”
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) szerint:
„82. § (1) Az adóhatóság a magánszemély kérelme alapján az őt terhelő adótartozást – a magánszemélyt terhelő járuléktartozás kivételével –, valamint a bírság- vagy pótléktartozást mérsékelheti vagy elengedheti, ha azok megfizetése az adózó és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti.
(4) A helyi adót, az adótartozást az önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek alapján az önkormányzati adóhatóság mérsékelheti vagy elengedheti.”
III.
Az Alkotmánybíróság az indítványokat az alábbiak szerint megalapozatlannak találta:
Az Alkotmány 70/E. §-ában rögzített szociális biztonsághoz való joggal kapcsolatban az Alkotmánybíróság megállapította: „…az Alkotmány 70/E. § (2) bekezdéséből az állam kötelezettségei tekintetében csak az következik, hogy az állam a polgárok megélhetéshez szükséges ellátáshoz való jogának érvényesítése érdekében társadalombiztosítási és szociális intézményrendszert köteles létrehozni, fenntartani, működtetni. Az Alkotmány azonban e rendszerek működésére vonatkozó elveket, szabályokat nem határoz meg. Ezen belül a jogalkotó maga határozhatja meg milyen eszközökkel éri el társadalompolitikai céljait.” [26/1993. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1993, 196, 199.; 43/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 188, 192.; 5/1998. (III. 1.) AB határozat, ABH 1998, 82, 84.; 16/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 140, 145.; 50/1998. (XI. 27.) AB határozat, ABH 1998, 387, 398.; 39/1999. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1999, 325, 338.]
Ahogy arra az Alkotmánybíróság korábban rámutatott: „az Alkotmány 70/E. §-ában meghatározott szociális biztonsághoz való jog a szociális ellátások összessége által nyújtandó olyan megélhetési minimum állami biztosítását tartalmazza, amely elengedhetetlen az emberi méltósághoz való jog megvalósulásához.” [32/1998. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1998, 251.] Az Alkotmány 70/I. §-ában rögzített közteherviselés elve alapján minden állampolgár „köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.” Az állam ezek szerint a megélhetési minimumot a szociális ellátások összessége által köteles biztosítani, azaz a szociális biztonsághoz való jog nem mentesít a közteherviselés állampolgári kötelezettsége alól. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Ör.-ben megvalósuló szabályozás az Alkotmány 70/E. §-át nem sérti.
„Az Alkotmánybíróság következetes álláspontja szerint a jogalkotó hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy milyen adókötelezettséget állapít meg; illetőleg, hogy gazdasági, pénzügyi, szociális szempontok alapján nyújt-e és milyen körben adókedvezményeket; vagyis a jogalkotó dönthet, hogy részben vagy teljesen lemond-e egyes adóbevételekről vagy azt az adózóktól vagy más kötelezettektől beszedi.” [5/1997. (II. 7.) AB határozat, ABH 1997, 55, 63.] Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés c) pontja rögzíti, hogy „az önkormányzat törvényben meghatározott feladatainak ellátásához megfelelő saját bevételre jogosult…”. A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény az önkormányzatok önálló gazdálkodásának feltételeit megteremtendő, meghatározza a helyi adók típusait és maximális mértékét. A törvény a települési önkormányzat számára lehetőséget teremt a „helyi szuverén adóztatási jog gyakorlására, s ezzel együtt a helyi adópolitika kialakítására”. A törvényben meghatározott adómentességen túl a helyi önkormányzat további mentességeket, valamint a törvényben meghatározott kedvezményeken túl további kedvezményeket biztosíthat. Az Ör. az adó elengedésének és mérséklésének feltételeit egyértelműen szabályozza. Az önkormányzat az Alkotmány 44/A. §-a alapján, a helyi sajátosságokat és az önkormányzat anyagi lehetőségeit figyelembe véve a törvény keretei között nagyfokú önállósággal határozhat a helyi adókról, valamint az adóelengedésről és az adó mérsékléséről. Adómentességre, illetve adókedvezményekre azonban Alkotmányból levezethető alanyi joga senkinek nincs. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ör. alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Mivel az Ör. támadott rendelkezése és az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében rögzített élethez és emberi méltósághoz való jog között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nincs, ennek vizsgálatát az Alkotmánybíróság mellőzte.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 49. § (1) bekezdése szerint, ha az Alkotmánybíróság hivatalból vagy bárki indítványára azt állapítja meg, hogy a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő, a mulasztást elkövető szervet – határidő megjelölésével – felhívja feladatának teljesítésére. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a jogalkotó szerv jogalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha az alkotmányellenes helyzet – a jogi szabályozás iránti igény – annak nyomán állott elő, hogy az állam jogszabályi úton avatkozott bizonyos életviszonyokba, és ezáltal az állampolgárok egy csoportját megfosztotta alkotmányos jogai érvényesítésének lehetőségétől [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.]. Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg akkor is, ha alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak [37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.]. A vizsgált esetben, az Ör. összefüggésében sem a hivatkozott Sztv., sem az Art. nem ír elő olyan jogalkotási kötelezettséget, melynek az Ör. ne tett volna eleget. Nem merül fel olyan körülmény sem, mely alapjog érvényesülési garanciájának hiányára utal. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt is elutasította.
Budapest, 2003. február 26.
Dr. Bihari Mihály s. k., Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszykné dr. Vasadi Éva s. k.,
előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás