BK BH 2000/137
BK BH 2000/137
2000.04.01.
I. A lopásnak nem a bűnsegéde, hanem társtettese az, aki a társai cselekményének ismeretében, azokkal szándék- és akarategységben vesz részt az idegen dolog elvételében [Btk. 20. § (2) bek., 21. § (2) bek., 316. § (6) bek. b) pont].
II. A honvédségi vagyont szervezetten fosztogató és dolog elleni erőszakkal megvalósító elkövetőkkel szemben általában végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása indokolt [Btk. 83. §, 316. § (6) bek. b) pont].
A katonai tanács az 1999. január 13-án kihirdetett ítéletével a tartalékos honvéd őrvezető I. r. vádlottat 2 rb., társtettesként elkövetett jármű önkéntes elvétele bűntettének kísérlete és társtettesként, jelentős értékre, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntette miatt 2 év 4 hónapi börtönbüntetésre, 2 évre a közügyektől eltiltásra és 20 000 forint pénzmellékbüntetésre;
a honvéd I. r. vádlottat 2 rb., társtettesként elkövetett jármű önkényes elvétele bűntettének kísérlete, lopás bűntette és társtettesként, jelentős értékre, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntette miatt 2 év 8 hónapi börtönbüntetésre, valamint 2 évre a közügyektől eltiltásra;
a IV. r. vádlottat társtettesként, jelentős értékre, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntette miatt 2 év 2 hónapi börtönbüntetésre, valamint 10 000 forint pénzmellékbüntetésre;
az V. r. vádlottat társtettesként, jelentős értékre, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntette miatt 2 évi – végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre, és 15 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.
A tényállás a következő.
1. Az I. r. és a II. r. vádlott egy időben teljesített sorkatonai szolgálatot ugyanazon alegységnél. Közöttük jó, baráti, katonatársi kapcsolat alakult ki. Az I. r. vádlott gyermekkori barátja a IV. r. vádlott, az V. r. vádlott pedig a IV. r. vádlott alkalmi ismerőse.
Az I. r. és a II. r. vádlottak 1997 őszén elhatározták, hogy oly módon jutnak pénzhez, hogy az alegység ruházati raktárából katonai ruházati anyagot tulajdonítanak el, és azokat értékesítik, az így megszerzett pénzt pedig ruházkodásra és szórakozásra fordítják. Miután ez az elhatározás megérlelődött bennük, hozzáláttak a bűncselekmény előkészítéséhez, amelynek során elsősorban vevőt igyekeztek találni az eltulajdonítani kívánt ruházati anyagok számára. Így ismerkedtek meg Sz. G.-vel, akinek militaryboltja van, és ajánlatot tettek a katonai ruházati anyag megvásárlására. Sz. G. az ajánlatot elfogadta, és ígéretet tett arra, hogy a szállított árut korlátlan mennyiségben átveszi.
Miután az I. r. és a II. r. vádlottak a vevőt megszerezték, a bűncselekmény lebonyolításának előkészítése érdekében megpróbáltak személygépkocsit szerezni abból a célból, hogy azon szállítsák el az eltulajdonított ruházati anyagokat. 1997. december közepe körül éjféltájban a laktanyával szemben álló parkból egy gépkocsit akartak megszerezni. Ennek ajtaját az I. r. vádlott egy fűrészlap segítségével nyitotta ki, annak vezetékeit a II. r. vádlott összekötötte, beindítani azonban nem tudta, ezért a cselekményükkel felhagytak.
Ezt az esetet követő néhány nap múlva a lakótelepen szintén éjféltájban egy személygépkocsit kívánt az I. és II. r. vádlott az általuk tervezett bűncselekmény elkövetéséhez megszerezni. Az I. r. vádlott által készített zárhúzóval a II. r. vádlott az autót kinyitotta, a kormányzárba azonban a zárhúzó beletörött, így ezt a gépjárművet sem tudták elvinni.
Ilyen előzmények után az I. és a II. r. vádlottak felhagytak azzal a szándékukkal, hogy ilyen módon szerezzenek gépjárművet, ezért az I. r. vádlott megkereste a IV. r. vádlottat, hogy próbáljon meg sofőrt és gépjárművet szerezni abból a célból, hogy az alakulatuktól a ruházati anyagot elszállítsák. A IV. r. vádlott a körülményekből biztonsággal következtetett arra, hogy az I. r. és a II. r. vádlott az alakulatuk sérelmére elkövetendő bűncselekményre készül. A segítségért az I. r. vádlott 120 ezer forint körüli összeget ígért a IV. r. vádlottnak.
A IV. r. vádlott ezt követően megkereste az V. r. vádlottat, aki vállalta, hogy 30 ezer forintért a munkahelyének a mikrobuszával közreműködik az alakulattól eltulajdonítani kívánt anyagok elszállításában.
Miután az elkövetés feltételrendszerét az I. és a II. r. vádlottak megteremtették, tájékoztatták a vevőjüket, Sz. G.-t, hogy december 22-én 5 órakor a HÉV-állomásnál adják át neki a katonai ruházati anyagot az előzetesen megbeszélt áron. A IV. r. és az V. r. vádlottak egyeztették a bűncselekmény elkövetésének időpontját, amelyet 1997. december 21-ről 22-re virradó éjszakában határozták meg. Megbeszélték továbbá, hogy rádiótelefonon tartják egymással a kapcsolatot.
1997. december 21-én az I. r. és a II. r. vádlott engedéllyel távol volt az alakulatától. Azért ezt az időpontot határozták meg a bűncselekmény elkövetéséül, mert tudták, hogy a karácsonyi ünnepek előtt a sorkatonák részére a szabadságokat kiadják, így az alakulat jóformán teljesen kiürül, ott csak a szolgálatot teljesítők maradnak. Mivel az őrszázadnál teljesítettek szolgálatot, tisztában voltak az őrség elhelyezkedésével, a járőrútvonalakkal, illetve azokkal az időpontokkal, amikor a járőr elhalad a ruházati raktár mellett. Ismerték továbbá a ruházati raktárban elhelyezett anyagokat, mivel a bűncselekmény elkövetését megelőzően segítséget nyújtottak az ott végrehajtott leltározásban.
1997. december 21-én 22.45 óra tájban az I. r. vádlott a HÉV-állomáson találkozott a II. r. vádlottal. Az I. r. vádlottnál volt egy csavarhúzó is. A vádlottak ezután a laktanyához mentek, és a kerítésen bemásztak. Kb. 23.15 óra tájban értek a ruházati raktárhoz, ahol a billenő ajtón levő rézlakatot a csavarhúzó segítségével a II. r. vádlott feszítette le, majd az ajtón keresztül a raktárba bementek, és az ott talált fehérneműszsákokba kezdték pakolni a gyakorlónadrágokat és -zubbonyokat. A raktárban talált 2 db kézikocsira rátették a bakancsokat tartalmazó dobozokat és a megtöltött fehérneműszsákokat, majd az összekészített holmit a laktanya kerítéséhez tolták, ahol egy zárt kétszárnyú kapu található.
December 22-én 2.15 óra körüli időben az I. r. vádlott rádiótelefonján felhívta a IV. r. vádlottat, és mondta neki, hogy jöhetnek a gépkocsival a megbeszélt helyszínre. A IV. r. vádlott a rádiótelefonján továbbította az üzenetet az V. r. vádlottnak, aki már szintén készen állt a gépkocsival. A IV. r. vádlott egy kölcsönkért személygépkocsival az V. r. vádlottal közel egy időben érkezett az alakulat egyik zárt kapujához, amelynek a lakatpántját az I. r. és a II. r. vádlottak a csavarhúzó segítségével lefeszítették és kinyitották.
Az I. r. és a II. r. vádlott által eltulajdonított ruházati anyagok értéke legkevesebb 2 918 200 forint volt.
A vádlottak a mikrobusszal és a IV. r. vádlott által kölcsönkért gépkocsival a HÉV-állomáshoz mentek, ahol az előzetes megbeszélés szerint Sz. G. vette volna át a ruházati anyagokat. Az I. r. vádlott folyamatosan tartotta a kapcsolatot Sz. G.-vel, aki közölte vele, hogy nem ő megy majd a megbeszélt időpontban a HÉV-állomáshoz, hanem egy ismerősét fogja odaküldeni.
A HÉV-állomáson 5 óra körüli időben egy fiatalember ment oda az I. r., a II. r., a IV. r. és az V. r. vádlotthoz azzal, hogy ő jött a ruházati anyagért, azt azonban először meg kívánja nézni. Ezt a férfit a II. r. és az V. r. vádlottak kísérték a mikrobuszhoz, majd amikor a ruházati anyagot megmutatták, több fiatalember érkezett a helyszínre, és az egyikük fegyvernek látszó tárggyal kényszerítette a II. r. és az V. r. vádlottakat a gépkocsi kulcsainak átadására. A gépjárművet elvitték, majd azt később üresen visszahozták. A gépjárműben található ruházati anyagért nem fizettek, az a későbbiek során nem került elő, így a vádlottak által okozott kár nem térült meg az eljárás során.
2. A honvéd sértett 1997. november 13-án bevitte a laktanya területére a motorkerékpárját, amelynek értéke kb. 300 000 forint volt. A motorkerékpárt a kapuszolgálat pihenőhelyisége mögött a kerékpártárolónál állította le, lezárt állapotban. November 14-én 15 óra körül hagyta el a sértett a laktanyát, amikor még látta a motorkerékpárját. November 17-én 6 órakor, amikor visszatért a laktanyába, a motorkerékpárját már nem találta meg, annak helyén a motorkerékpár kormányzárjának eltört darabjai voltak fellelhetőek. A motorkerékpárt a laktanya lakattal lezárt kapuján keresztül vitték ki, amelyről az elkövető a lakatot lefeszítette.
A motorkerékpárt 1997. november 14-én 15 óra utáni időben a II. r. vádlott tulajdonította el. Az eltulajdonított motorkerékpárral 1997. november 15-én megjelent a laktanyában levő őrségnél, ahol arra hivatkozva, hogy a motorjából az üzemanyag kifogyott, azt kérte, hogy az őrségnél helyezhesse el, amíg érte nem megy. Az őrparancsnok engedélyezte neki, hogy a motorkerékpárt az objektumban hagyja, innen azonban a motorkerékpár eltűnt. A motorkerékpár a nyomozás során sem került meg, így a sértett kára nem térült meg.
Az ítélet ellen a vádlottak és a védőik fellebbeztek.
Az I. r. és a II. r. vádlottak és a védőik a lopás tekintetében megállapított elkövetési érték miatt; a II. r. vádlott és a védője a jármű önkényes elvétele vétségében történt bűnösség megállapítása miatt; a IV. r. és az V. r. vádlottak és védőik a társtettesi elkövetés helyett a bűnsegédi elkövetés megállapítása végett; egyebekben pedig valamennyien enyhítésért is fellebbeztek.
A katonai főügyész az elsőfokú ítéletnek valamennyi vádlott tekintetében történő helybenhagyását indítványozta.
A IV. r. vádlott védője a másodfokú tárgyaláson a fellebbezést fenntartva indítványozta, hogy a bíróság a IV. r. vádlott vagyon elleni bűncselekményben történt részvételét bűnsegédként elkövetettnek minősítse, továbbá az I. r., a II. r. és a IV. r. vádlottak védője a szabadságvesztésnek próbaidőre felfüggesztésére tett indítványt. Az V. r. vádlott védője a másodfokú tárgyaláson annak megállapítását indítványozta, hogy védence az eltulajdonításban nem vett részt, ezért a lopással kapcsolatban megvalósított cselekménye csak bűnsegédként elkövetettnek minősíthető, emellett a büntetés enyhítését és a pénzmellékbüntetés mellőzését indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a bejelentett fellebbezések alapján az elsőfokú ítéletet felülbírálva megállapította, hogy a katonai tanács a tényállást megalapozottan állapította meg.
Az irányadó tényállás alapján a katonai tanács okszerűen vont következtetést a vádlottak bűnösségére és nem tévedett cselekményeik jogi minősítése kérdésében sem.
A fellebbezések nem alaposak.
A bizonyítékok értékelése alapján megállapított tényállás részét képezi az elkövetési érték is, amely részben az I. r. és a II. r. vádlottak beismerő vallomásain, valamint a bizonyítási kísérlet adatain, továbbá a bűnügyi iratok között elfekvő és a tárgyalás anyagává tett, indokoltan elfogadott értéknyilatkozaton alapszik. A Legfelsőbb Bíróság a tényállásnak e bizonyítékok alapján megállapított részét is megalapozottnak találta.
A katonai tanács a vádlottak magatartását az anyagi szabályoknak megfelelően minősítette. A jogi indokolás körében kifejtettekkel a Legfelsőbb Bíróság – valamennyi vádlott vonatkozásában – egyetértett. A bíróság megállapította az I. r. és a II. r. vádlottak bűnösségét a Btk. 327. §-ának (1) bekezdésébe ütköző 2 rb., társtettesként elkövetett, jármű önkényes elvétele bűntettének a kísérletében is, amely nem jelentette azt, hogy a bíróság túlterjeszkedett volna a vádon, a vádirati tényállás leíró része ugyanis tartalmazta ezeknek a cselekményeknek a leírását. A vádlottak e tekintetben beismerő vallomást tettek. Az említett vádlottak az idegen gépi meghajtású járművet jogtalan használat végett akarták megszerezni, és nem önként álltak el cselekményüktől, ezért e bűncselekmények kísérletéért tartoznak felelősséggel. Két gépjármű tekintetében kísérelték meg a bűncselekmény elkövetését, ezért cselekményük 2 rendbelinek minősül, és társtettesek e bűncselekményben is, mivel azt egymás tevékenységéről tudva, közösen követték el.
A katonai tanács helyesen fejtette ki ítéletében, hogy a honvédségi ruházati anyagok eltulajdonításakor a IV. r. és az V. r. vádlottak is elvételi magatartást valósítottak meg, ezért cselekményük helyes minősítése a társtettesi – és nem a bűnsegédi – elkövetés.
A katonai tanács hiánytalanul sorolta fel, és a jelentőségüknek megfelelően értékelte a büntetéskiszabás körében irányadó körülményeket. Azok súly szerinti értékelésével a vádlottak cselekményei tárgyi súlyával és a bűnösségük fokával arányban álló fő- és mellékbüntetéseket szabott ki. A büntetések enyhítésére a Legfelsőbb Bíróság egyik vádlott tekintetében sem talált indokot. Nem volt alapos az I. r., a II. r. és a IV. r. vádlottak védőjének az az érvelése, mely szerint az enyhítő körülmények kellő súlyú értékelésével e vádlottak főbüntetései próbaidőre felfüggeszthetők. A vádlottak a honvédségi tulajdont jelentős értékben károsították meg, a cselekményüket szervezetten követték el, magatartásukat a dolog elleni erőszak is súlyosabban minősíti. E körülmények miatt az említett vádlottak tekintetében a Btk. 89. §-ának alkalmazására a Legfelsőbb Bíróság nem látott lehetőséget, mert a szabadságvesztés végrehajtásának a felfüggesztése nem szolgálta volna megfelelően a Btk. 37. §-ában meghatározott célt, és különösen sértette volna az általános megelőzés érdekét is.
Az elsőfokú bíróság nem tévedett, amikor az V. r. vádlott tekintetében lehetőséget látott a szabadságvesztés próbaidőre felfüggesztésére, és indokoltan alkalmazta e vádlottal szemben a pénzmellékbüntetést is. Ez utóbbi a vádlottal szemben feltétlen szükséges volt, mert a főbüntetés próbaidőre felfüggesztése mellett csak e konkrét hátrányt jelentő mellékbüntetéssel együtt érhető el a büntetés célja. Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az V. r. vádlott védőjének a pénzmellékbüntetés mellőzésére irányuló indítványát nem találta alaposnak.
Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései – így a pénzmellékbüntetések meg nem fizetés esetén szabadságvesztésre átváltoztatására utalás, a lefoglalt dolgokkal kapcsolatos rendelkezés, valamint a bűnügyi költség tárgyában hozott döntés is – törvényesek és megalapozottak voltak, ezért azokat a Legfelsőbb Bíróság azt helyes indokainál fogva helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. V. 374/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás