BK BH 2000/139
BK BH 2000/139
2000.04.01.
I. A hat hónapot meghaladó, végrehajtandó szabadságvesztésre ítélés mellett – amennyiben a cselekmény az elkövető alkoholista életmódjával függ össze, és a kényszergyógyítás orvos szakértőileg is javasolt -, ezen intézkedés elrendelése rendszerint nem mellőzhető (Btk. 75. §).
II. A vádlott által előzetes fogva tartásban töltött idő – mint kényszerű alkoholmegvonást eredményező tény – az intézkedés elrendelésének az indokoltságát nem érinti (Btk. 75. §).
A megyei bíróság az 1998. november 17-én kihirdetett ítéletével a vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt 4 év 8 hónapi fegyházbüntetésre és 4 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, továbbá a kényszergyógyítását is elrendelte.
A tényállás szerint a vádlott 8 általánost és 3 év ipari iskolát végzett, jövedelme alkalmi munkából kb. 25-30 000 forint, vagyontalan, élettársi kapcsolatban él, két kiskorú gyermeke van, 15 és 17 évesek, ők azonban nincsenek a gondozásában, büntetve volt. 1990-ig többször volt lopás és garázdaság miatt elítélve.
A városi bíróság az 1994. január 21. napján jogerőre emelkedett határozatával lopás vétsége miatt mint többszörös visszaesőt 4 hónapi börtönbüntetésre ítélte. A városi bíróság 1994. március 10. napján jogerőre emelkedett ítéletével garázdaság vétsége miatt mint többszörös visszaesőt 5 hónapi börtönbüntetésre és 1 évre a közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. Ezeket az ítéleteket a városi bíróság az 1994. március 10. napján jogerőre emelkedett ítéletével összbüntetésbe foglalta, és az összbüntetés tartamát 6 hónapi börtönbüntetésben állapította meg, egyben kimondta, hogy az elítélt többszörös visszaeső.
A vádlott szabadságvesztés büntetéséből 1/4. feltételes kedvezménnyel 1994. július 1. napján szabadult, a büntetését teljesen kitöltve 1994. augusztus 15. napján szabadult volna, a feltételes szabadság 1995. június 30-án járt volna le.
A megyei bíróság az 1995. február 15. napján kelt és aznap jogerőre emelkedett ítéletével életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt mint többszörös visszaesőt 3 évi fegyházbüntetésre és 3 évre a közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. Az elkövetés ideje 1994. szeptember 6. A városi bíróság összbüntetési ítélete alapján alkalmazott feltételes szabadságot megszüntette, és kimondta, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.
Ez utóbbi két ítéletet a megyei bíróság az 1995. február 15. napján jogerőre emelkedett újabb összbüntetési ítéletével 3 év 5 hónapi fegyházbüntetésben foglalta összbüntetésbe, megállapítva, hogy az elítélt többszörös visszaeső és feltételes szabadságra nem bocsátható. E büntetéséből 1997. október 5. napján szabadult.
A vádlott nem gyengeelméjű, nem szenved tudatzavarban, elmebajban, betegség szintű személyiségzavarban, kóros szellemi hanyatlásban, és nem szenvedett azokban a bűncselekmény elkövetésének idején sem. A cselekmény elkövetésekor súlyos fokú alkoholos befolyásoltság állapotában volt, ittasságában azonban kóros részegség vagy abortív kóros részegség jelei nem voltak felismerhetők. Cselekménye a korábbi életvezetésébe beilleszthető, személyiségétől nem énidegen.
A vádlott rendszeresen és mértéktelenül alkoholizál, akinél kialakult az alkohol iránti függőség. Alkoholistának minősítendő. A kényszergyógyításának feltételei fennállnak. Ennek ellenjavallata nincs.
A vádlott és a sértett élettársi kapcsolatban éltek, amikor sor került a jelen bűncselekmény elkövetésére.
1998. augusztus 6-án a reggeli órákban a vádlott elment a piacra, ahol nagyobb mennyiségű szeszes italt fogyasztott. Ez idő alatt a sértett is elment a lakásukról a piacra, ahol ő is szeszes italt fogyasztott, közben a pénzét a játékautomatán eljátszotta. Miután veszekedés kezdődött a vádlott és a sértett között amiatt, hogy a sértett a pénzét eljátszotta, a vádlott és a sértett között ittasságuk miatt a veszekedés tettlegessé fajult, mikor a sértettet a vádlott pofon vágta, mire a sértett a húsvágó deszkát a vádlott fejéhez vágta. A sértett – félve a vádlott további támadásától – elhatározta, hogy kimegy a lakásból. A sértett felvette a dzsekijét, és az ajtónál járt, amikor a vádlott felkapta az asztalon levő 15 cm pengehosszúságú konyhakést, és a szobából menekülő sértett után lépve, az ajtó közelében hátul és a nyakán megszúrta. A sértett ekkor megfordult, el akarta venni a kést a vádlottól, de nem sikerült, miközben az ajtón kívülre az udvarra értek, a vádlott még háromszor megszúrta a sértettet bal hóna alatt és kétszer a bal vállánál. A sértett ezután átment az ismerőséhez, és kérte, hogy hívja a mentőket és a rendőrséget.
A szúrás következtében a sértettnek a nyak hátsó alsó felszínén, a test középvonalában szúrt sérülése keletkezett, amely a bőr alatt közvetlenül elhelyezkedő csontos felszínen elcsúszva, a középvonal jobb oldalán a nyakizomzatba hatolt, és a szúrcsatorna ott vakon végződött. A szúrcsatorna mélysége 8 cm volt. A felkaron 3 szúrt sérülés keletkezett, melyek kis terjedelműek voltak, felületesek, azok csontot, nagyobb izmot vagy eret nem sértettek. Ezek a sérülések kis erejű döfő mozdulatból keletkeztek, a sértetthez viszonyítva elölről, illetve bal oldal felől. Ezek a sérülések az életet nem veszélyeztették, gyógytartamuk külön-külön és összességükben sem haladta meg a 8 napot.
Ezen túl a mellkas bal oldali középső részén, a hónaljhoz közel, szúrt, kisebb részben metszett jellegű sérülés jött létre, az eszköz áthatolt a mellkasfalon, behatolt a mellüregbe, és ott a tüdőállomány bevérzésével jellemzett tüdősérülést is okozott, mely együttes hatására levegő és folyadék (vérgyülem) jött létre a bal oldali mellüregben. Sem a levegő, sem a folyadékgyülem nagysága nem volt olyan mértékű, amely életfontosságú szervek működésének gátlása, illetve súlyos vérvesztés folytán heveny életveszélyes állapotot idézett volna elő. A testüregbe hatolás, a tüdősérülés, a levegő- és a folyadékmellűség együttesen közvetett életveszélyes állapotot okozott, azaz a kellő időben alkalmazott orvosi szaksegítség elmaradása esetén a halálos kimenetel lehetősége reálissá vált volna. A szúrás felülről lefelé, bal oldalról jobb oldalra és egyben a test középpontja felé irányult, tehát a döfő mozdulathoz sújtó mozdulat is társult. E sérülés tényleges gyógytartama kb. 4 hét volt.
Miután a sértettet kórházba szállították, a rendőrség 1998. augusztus 6-án őrizetbe vette a vádlottat. A vádlottról három órával később vettek vért, és a vérvételi jegyzőkönyv szerint vérében ekkor is még 2,56 ezrelék alkoholkoncentráció volt, ami súlyos fokú alkoholos befolyásoltságnak felelt meg.
Az ítélet ellen a vádlott és a védője fellebbezett a büntetés enyhítése érdekében.
A legfőbb ügyész az ítélet helybenhagyását indítványozta.
A védő a fellebbezési tárgyaláson a kényszergyógyítás elrendelését vitatva arra hivatkozott, hogy a vádlott nem tekinthető alkoholistának, másrészt a cselekmény elkövetésétől előzetes fogva tartásban töltött időre figyelemmel sem lehet már indokolt a kényszergyógyítás alkalmazása.
A megyei bíróság a tényállást – amely megegyezik a vádlott őszinte beismerő vallomásával is – a bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg, ezért a Legfelsőbb Bíróság azt az ítélet felülbírálatánál irányadónak tekintette.
A cselekmény jogi minősítése megfelel az anyagi jogszabályoknak, a jogi indokolás azonban kiegészítésre szorul azzal, hogy a vádlott cselekménye azért minősül életveszélyt okozó testi sértés bűntettének, mivel a cselekményt testi sértés okozására irányuló szándékkal valósította meg, ugyanakkor felismerte, hogy a sértett nyakának, illetve a mellkasa bal oldalának konyhakéssel, közepes erővel megszúrásával a sértettnek életveszélyes sérülést okozhat. Miután ezen eredmény lehetőségébe belenyugodva cselekedett, az eredmény, az életveszély vonatkozásában őt eshetőleges szándék terheli.
A büntetés enyhítése, illetve a kényszergyógyítás mellőzése iránti fellebbezések nem alaposak.
A megyei bíróság a súlyosító és az enyhítő körülményeket részben tárta fel. Helyesen értékelte súlyosítóként a hasonló jellegű cselekmények elszaporodottságát, a vádlottnak a többszörös visszaesésen túli büntetettségét és az elkövetés eszközének különösen veszélyes voltát. Ezen túlmenően azonban súlyosítóként jelentkezik a közeli hozzátartozó sérelmére elkövetés, a vádlott Btk. 137. §-ának 15. pontja szerinti különös visszaeső volta és a cselekmény ittas állapotban elkövetése.
Enyhítő körülményként – azzal, hogy e beismerés és megbánás a bűnösség elismerésére is kiterjedt – helyesen került értékelésre a vádlott beismerő és megbánó magatartása. Ugyanakkor enyhítő körülmény a sértett kifogásolható magatartása, az életveszély közvetett volta és a sértett megbocsátása is.
A többszörös és különös visszaeső vádlott szeszes italtól befolyásolt állapotában élettársának kifogásolható magatartása miatti kisebb vita során támadt késsel a sértettre, és okozott neki közvetett életveszéllyel járó sérülést. A cselekmény tárgyi súlya és a vádlott személyi társadalomra veszélyessége egyaránt jelentős.
Ilyen körülmények között a megyei bíróság a büntetési célnak megfelelő tartamú, arányos szabadságvesztést alkalmazott a vádlottal szemben. A vádlott javára jelentkező valamennyi enyhítő körülmény mellett, és azokat összességükben értékelve, a kiszabott 4 év 8 hónapi fegyházbüntetés eltúlzottnak nem tekinthető. A büntetés enyhítése tehát nem indokolt.
Törvényes a közügyektől eltiltás alkalmazása és annak mértéke, valamint a Btk. 75. §-a szerinti kényszergyógyítás elrendelése is. Ez utóbbi tekintetében az elrendelés feltételei maradéktalanul megvalósultak. Nem alapos az arra való hivatkozás, hogy a vádlott nem tekinti magát alkoholistának, illetve hogy az ügyben közel egy éve előzetes letartóztatásban van, és e kényszerű alkoholmegvonás szükségtelenné tenné a kényszergyógyítás elrendelését. A töretlen bírói gyakorlat szerint ugyanis a 6 hónapot meghaladó, végrehajtandó szabadságvesztés mellett – amennyiben a cselekmény az elkövető alkoholista életmódjával függ össze, és a kényszergyógyítás orvos szakértőileg is javasolt -, annak elrendelése nem mellőzhető. A mellőzésre még akkor sem kerülhet sor, ha a kényszergyógyítás több formája közül valamelyiktől eredmény nem várható, illetve akkor sem, ha az elkövetőt hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélik.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az ítélet valamennyi rendelkezését törvényesnek találta, ezért azt helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. V. 267/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás