140/B/2000. AB határozat
140/B/2000. AB határozat*
2003.07.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 199. § (1) bekezdése és a 201. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény, az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény, valamint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény módosításáról szóló 1999. évi LVI. törvény 38. § (1) bekezdése "199. §-ának (5) bekezdése, 199/A. §-ának első mondatában az 'a 199. § (5) bekezdése szerinti egyeztetés során' szövegrész, a 200. §-a" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelmére alapított – indítványt elutasítja, egyebekben az indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény, az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény, valamint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény módosításáról szóló 1999. évi LVI. törvény (a továbbiakban Mód. tv.) egyes rendelkezéseivel kapcsolatban több indítvány érkezett az Alkotmánybírósághoz. Az Alkotmánybíróság az indítványok egy részét egymástól elkülönítette, a tárgyuk szerint azonos indítványi elemeket pedig egyesítette.
A munkaügyi bíróság eljárását megelőző kötelező egyeztetés megszüntetésével kapcsolatos törvényi rendelkezéseket támadó indítványokat az Alkotmánybíróság egyesítette és egy eljárásban bírálta el.
Az egyik indítványozó szerint a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvénynek (a továbbiakban Mt.) a Mód. tv. 20. § (1) és (2) bekezdésével módosított 199. § (1) bekezdése és 201. §-a, továbbá a Mód tv. 38. § (1) bekezdésének egyes azon rendelkezései alkotmányellenesek, amelyek az Mt. 199. § (5) bekezdését, a 199/A. §-ának első mondatában "a 199. § (5) bekezdése szerinti egyeztetés során" szövegrészét és a 200. §-át hatályon kívül helyezték. Az indítványozó álláspontja szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvét sérti és a jogbiztonság követelményébe ütközik, hogy a támadott szabályok megszüntették "a munkaviszonyból eredő munkaügyi jogvita intézésének első, munkahelyi lépcsőjét". Jogállamban ugyanis alapvető követelmény az egymással szerződéses kapcsolatban álló felek jóhiszemű együttműködésének elősegítése, ennek érdekében a felek közötti viták békés feloldását elősegítő fórumok létrehozása. A pert megelőző egyeztetés kötelező jellegének megszüntetése a munkavállalók számára hátrányt jelent: a bíróságok távolsága, az eljárás költségessége, körülményessége, a viták bíróság elé vitelének – várhatóan hátrányos – munkahelyi következményei gátolják az igényérvényesítést. Az indítványozó érvelése szerint e körülmények önmagukban is alkalmasak arra, hogy a jogrendbe, a jogállamiságba vetett bizalom megrendüljön, ezért indokolt az alkotmánysértő rendelkezések megsemmisítése.
Egy másik indítvány – amelyet alkotmányjogi panasz elnevezéssel nyújtottak be az Alkotmánybírósághoz – a Mód. tv. 38. § (1) bekezdésének részleges, a pert megelőző kötelező egyeztetés intézményét megszüntető rendelkezései megsemmisítésére irányult. A formailag alkotmányjogi panaszként benyújtott indítvány tartalmilag az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban Abtv.) 1. § b) pontja szerinti utólagos normakontrollra irányul, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt eszerint bírálta el.
Az Alkotmánybíróság az eljárás során – az indítvánnyal kapcsolatos észrevételei megtétele érdekében – megkereste a szociális és családügyi minisztert.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi előírásokra alapozta.
Az Alkotmány rendelkezései:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el."
Az Mt.-nek az indítványozó által sérelmezett módosítás előtt hatályos rendelkezései:
"199. § (1) A munkavállaló, a szakszervezet, illetve az üzemi tanács a törvény rendelkezései szerint a munkáltató munkaviszonyra vonatkozó szabályt sértő intézkedése (mulasztása) ellen, valamint a munkaviszonyból származó igények érvényesítése érdekében munkaügyi jogvitát kezdeményezhet."
"199. § (5) A felek a bírósági peres eljárást megelőzően egyeztetni kötelesek. Az egyeztetés során a felek között létrejött megállapodás egyezségnek minősül, amelyet írásba kell foglalni. Az egyeztetésen – a munkáltató vezetője kivételével – a munkáltatót nem képviselheti az, aki a sérelmezett döntést hozta."
"199/A. § Kollektív szerződésben, illetve a felek megállapodásában munkaügyi jogvita esetére békéltető személyét köthetik ki, aki a 199. § (5) bekezdése szerinti egyeztetés során a vitában egyezség létrehozását kísérli meg. Az egyeztetést a békéltetőnél kell e törvény szabályai szerint kezdeményezni. A békéltető az egyezséget köteles írásba foglalni."
"200. § (1) A munkáltató sérelmes intézkedése esetén az egyeztetést a kézbesítést, illetve az intézkedés megtételét követő tizenöt napon belül írásban kell kezdeményezni.
(2) Az (1) bekezdésben előírt határidő elmulasztását – ha a másik fél nem fogadja el – a bíróságnál – legfeljebb hat hónapon belül – lehet kimenteni. Ha a bíróság a kimentésnek helyt ad, a 199. § (5) bekezdésében foglaltakat nem kell figyelembe venni."
"201. § Ha az egyeztetés a kezdeményezésétől számított nyolc napon belül nem vezetett eredményre – a 202. §-ban foglalt kivételekkel –, az elévülési időn belül bírósághoz lehet fordulni. A keresetnek az intézkedés végrehajtására – a 23. §, a 67. §, illetve a 202. § (1) bekezdésének d), e) pontját kivéve – halasztó hatálya nincs."
A Mód. tv. támadott rendelkezése:
"38. § (1) E törvény – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – a kihirdetését követő hatvanadik napon lép hatályba és ezzel egyidejűleg az Mt. 91–91/A. §-a, 94/A. §-ának (7) bekezdése, 97. §-ának (3) bekezdése, 132. §-ának (5) bekezdése, 199. §-ának (5) bekezdése, 199/A. §-ának első mondatában az 'a 199. § (5) bekezdése szerinti egyeztetés során' szövegrész, a 200. §-a, továbbá az 1995. évi LV. törvény 34. §-a, az 1997. évi LI. törvény 12. §-a, 15. §-a, 22. §-a, valamint az 1997. évi CI. törvény 66. §-ának (1) bekezdése hatályát veszti."
Az Mt.-nek a Mód. tv. 20. § (1) és (2) bekezdésével megállapított hatályos rendelkezései:
"199. § (1) A munkavállaló a munkaviszonyból származó igényének érvényesítése, valamint a szakszervezet, illetve az üzemi tanács (üzemi megbízott) e törvényből, illetőleg kollektív szerződésből vagy üzemi megállapodásból származó igényének érvényesítése érdekében e törvény rendelkezései szerint munkaügyi jogvitát kezdeményezhet."
"201. § A kollektív szerződésben, illetve a felek megállapodásában meghatározott békéltetés (199/A. §) eredménytelenségének megállapítását követően – a 202. §-ban foglalt kivétellel – az elévülési időn belül lehet bírósághoz fordulni. A keresetnek az intézkedés végrehajtására – a 23. §, a 67. §, illetve a 202. § (1) bekezdésének d)–f) pontját kivéve – halasztó hatálya nincs."
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az egyik indítványozó az Mt.-nek a Mód. tv. 20. § (1) és (2) bekezdésében megállapított új rendelkezései, valamint a Mód. tv. 38. § (1) bekezdésének az Mt. egyes rendelkezéseit hatályon kívül helyező szabályai alkotmányellenességét abban látta, hogy az új szabályozás nem tartalmazza, illetve megszünteti a munkaügyi pert megelőző egyeztetés kötelező jellegét, ez ugyanis – álláspontja szerint – a jogbiztonságot sérti.
1.1. A Mód. tv. 38. § (1) bekezdése hatályon kívül helyezte az Mt. 199. § (5) bekezdését, amely a munkaügyi jogvita megindítására jogosultak kötelezettségévé tette, hogy a vitás kérdések tárgyában a peres eljárás megindítását megelőzően egyeztessenek. E szabály rendelkezett az eredményes egyeztetés során létrejött megállapodás (egyezség) írásba foglalásának kötelezettségéről, meghatározta továbbá az eljárásban a munkáltató képviseletében eljáró résztvevők körét.
A Mód. tv. 38. § (1) bekezdése a kötelező egyeztetési eljárás megszüntetésével összhangban részben hatályon kívül helyezte a 199/A. §-át is. Az Mt. 199/A. §-ának módosítása folytán a munkaügyi jogvita alanyai kollektív szerződésben, illetve a felek megállapodásában kikötött békéltető segítségével továbbra is egyeztethetnek a vitás kérdések egyezséggel történő rendezése érdekében, erre azonban már nem a kötelező egyeztetés során és keretében, hanem a felek kollektív szerződésben vagy külön erre irányuló megállapodásában foglaltak alapján kerül sor.
Az Mt. 200. § (1) és (2) bekezdésének korábbi, hatályon kívül helyezett szabályai az egyeztetés kezdeményezésére nyitva álló határidőre, annak formájára (kötelező írásbeliség), a határidő elmulasztásának következményeire (a kimentés lehetőségére) vonatkozó rendelkezéseket tartalmaztak. Amennyiben az egyeztetés kezdeményezésére megadott 15 napos határidő elmulasztását a másik fél nem fogadta el, a mulasztást a bíróságnál legfeljebb hat hónapon belül lehetett kimenteni, a kimentésnek való helytadás esetén pedig az Mt. 199. § (5) bekezdésében foglaltakat nem kellett figyelembe venni.
A Mód. tv. 20. § (1) és (2) bekezdése az Mt. 199. § (1) bekezdése és a 201. § helyébe új rendelkezéseket léptetett.
Az Mt. 199. § (1) bekezdése a sérelmezett módosítást megelőzően úgy rendelkezett, hogy a munkavállaló, a szakszervezet, illetve az üzemi tanács a munkáltató munkaviszonyra vonatkozó szabályt sértő intézkedése (mulasztása) ellen, valamint a munkaviszonyból származó igényének érvényesítése érdekében kezdeményezhet munkaügyi jogvitát – az Mt. szabályai szerint. Az Mt.-nek a Mód. tv. 20. § (1) bekezdésével megállapított 199. § (1) bekezdése a munkavállalót a munkaviszonyból származó igényének érvényesítése, a szakszervezetet és az üzemi tanácsot (üzemi megbízottat) az Mt.-ből, kollektív szerződésből vagy üzemi megállapodásból származó igényének érvényesítése érdekében jogosítja munkaügyi jogvita kezdeményezésére, a törvény rendelkezéseinek megfelelően.
Az Mt. 201. §-ának korábbi szövege a munkaviszonyból származó igény érvényesítése következő szakaszának, a bírósági eljárás megindításának egyes eljárási szabályait határozta meg: az egyeztetésre nyitva álló határidő előírása mellett általános szabályként fogalmazta meg, hogy az igény bíróság előtti érvényesítésére az elévülési időn belül van lehetőség. Emellett utalt arra, hogy az általános szabály alóli kivételeket az indítvánnyal nem érintett Mt. 202. §-a tartalmazza. E szakasz rendelkezett továbbá arról, hogy a kereset benyújtása mely intézkedések végrehajtására bír halasztó hatállyal. Az Mt. 201. §-a helyébe lépő rendelkezés a Mód. tv. 38. § (1) bekezdésében foglalt, a kötelező egyeztetés szabályait hatályon kívül helyező rendelkezésekkel összhangban módosította az igényérvényesítésre vonatkozó eljárás rendjét: a bíróság előtti igényérvényesítésre általános szabály szerint továbbra is az elévülési időn belül van lehetőség, ennek feltétele azonban már nem az Mt. 199. § (5) bekezdése szerint kezdeményezett, illetve megtartott egyeztetés eredménytelensége, hanem – a kollektív szerződés rendelkezése, vagy a felek ezirányú megállapodása esetén lefolytatott – békéltetés eredménytelen volta.
Az Alkotmánybíróságnak az indítvány alapján arra a kérdésre kellett választ adnia, sérti-e az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogbiztonság követelményét a munkaügyi jogvita rendezése érdekében kötelezően lefolytatandó pert megelőző egyeztetés jogintézményének, azaz egy, az Mt. által szabályozott különleges – rendeltetését és célját tekintve – perelhárító eljárásnak a megszüntetése.
1.2. Az Alkotmánybíróság számos határozatában értelmezte az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből származó jogbiztonság követelményét. Ennek során megállapította: "A jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam – s elsősorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is. Ezért alapvetőek a jogbiztonság szempontjából az eljárási garanciák. Csak a formalizált eljárás szabályainak követésével keletkezhet érvényes jogszabály, csak az eljárási normák betartásával működnek alkotmányosan a jogintézmények. (...) Az anyagi igazságosság jogállami követelménye a jogbiztonságot szolgáló intézményeken és garanciákon belül maradva valósulhat meg. 'Az anyagi igazság érvényesülésére' éppúgy nem biztosít (nem biztosíthat) alanyi jogot az Alkotmány, mint ahogy arra sem, hogy egyetlen bírósági ítélet se legyen törvénysértő. Ezek a jogállam céljai és feladatai, amelyek megvalósulása érdekében megfelelő – elsősorban eljárási garanciákat nyújtó – intézményeket kell létrehoznia és az érintett alanyi jogokat garantálnia. Az Alkotmány tehát az anyagi igazság érvényre juttatásához szükséges és az esetek többségében alkalmas eljárásra ad jogot." [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59., 65.]
Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt megállapította, hogy az Mt. 199. § (1) bekezdésének korábbi és a módosítást követően hatályos szövege a munkaügyi vita megindítására jogosultak személyét és a jogvita tárgyát határozza meg, a munkaügyi pert megelőző kötelező egyeztetésről azonban nem tartalmaz önálló rendelkezést. Erre tekintettel a fenti szabály alkotmányossága az indítványban megjelölt szempontok alapján nem vizsgálható.
Az Mt. további, módosítással érintett rendelkezései megszüntették a munkaügyi jogvita alanyait terhelő, a munkaügyi pert megelőző egyeztetés lefolytatására írt kötelezettséget és módosították a jogvita első, a bírósági eljárást megelőző szakaszára vonatkozó eljárás rendjét.
A kötelező egyeztetést a jogalkotó az egyéni (azaz a munkáltató és a munkavállaló közötti, munkaviszonyból származó) jogviták, valamint a kollektív (vagyis a munkáltató, a szakszervezet, az üzemi tanács közötti) jogviták bírói útra terelése előtt, az igény érdemi elbírálásának feltételeként írta elő. A perszelektáló eljárás a jogszabály vagy szerződés által védett érdeket érintő vitában álló felek közötti konfliktusok gyors feloldását, a vitás kérdések aktuális rendezését célozta, bevezetésére az igazságszolgáltatási rendszer tehermentesítése és a felek békés megegyezésének elősegítése érdekében került sor.
A munkaviszonyból és az Mt. által szabályozott egyéb jogviszonyokból származó jogviták – a jogviszony alanyait, tárgyát (tartalmát) illető sajátosságokra tekintettel – más kötelmi jogviszonyokhoz képest speciális konfliktusokat jelentenek. E konfliktusok egyrészt a felek hosszú távú, bizalmi viszonyon alapuló együttműködését jelentő szerződéses kapcsolatából, másrészt a munkáltató és más jogalanyok (az ún. szociális partnerek) kollektív kapcsolatrendszeréből fakadnak. A jogvitában tárgyalt kérdések túlnyomó része a megélhetést, a lét- és családfenntartást szolgáló jövedelem megszerzésével, az ehhez szükséges tevékenység végzésével kapcsolatos, és – más kötelmekre nem jellemzően – az egyenlőtlen helyzetben lévő felek hatalmi egyensúlyának fenntartását, a gazdaságilag gyengébb fél védelmét biztosító egyéni és közösségi jogok gyakorlásával függenek össze. E jogviták gyors és hatékony elintézéséhez nyomós érdekek fűződnek, amelyek érvényesülését a jogalkotó korábban a jogviták megegyezésen alapuló, mindkét fél számára elfogadható megoldását elősegítő kötelező egyeztetési eljárás megteremésével kívánta elősegíteni.
Az új szabályozás nem teszi a felek általános kötelezettségévé, hogy konfliktusaikat a jogviták bírói úton történő elbírálását megelőzően külön eljárásban kíséreljék meg rendezni.
A kötelező egyeztetési eljárás megszüntetésére a Polgári perrendtartás módosításával összefüggésben került sor.
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban Pp.) módosításáról szóló 1997. évi LXXII. törvény 32. §-a 1999. január 1-vel újraszabályozta a Pp. 355. § át. Az új szabályozás értelmében a munkaügyi perekben az első tárgyalás főszabály szerint a felek megegyezésére irányuló egyeztetéssel kezdődik. Ennek keretében az eljáró tanács elnöke a jogvita egészét az összes körülmény szabad mérlegelésével a felekkel megvitatja, az egyeztetés eredménytelensége esetén pedig a bíróság a tárgyalást nyomban megtartja.
A fenti jogszabályi rendelkezések az Mt.-nek az indítványozó által sérelmezett módosítása időpontjában hatályban voltak. Erre tekintettel megállapítható, hogy a jogalkotó a bíróság előtt folyó perek elbírálásának felgyorsítását a jogvitának az érdemi tárgyalást megelőző, megegyezéssel történő lezárását célzó új jogintézmény létrehozásával segítette.
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az Mt. korábbi szabályaival megállapított munkaügyi egyeztetés olyan különleges, a munkaügyi jogviták alternatív, az igazságszolgáltatás keretein kívüli megoldását elősegítő jogintézmény volt, amelynek szabályozása és annak módozata kívül esik a jogbiztonság feltételei megteremtésének alkotmányos kötelezettségén. Az indítványozó álláspontjával ellentétben az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből származó jogbiztonság követelményéből nem vezethető le állami (jogalkotói) kötelezettség olyan eljárások létrehozására, illetve fenntartására, amelyek a jogvita alanyait, illetve az igényérvényesítést a vitatott igények bírói úton történő érvényesítése előtt – azt megelőzendő – kötelező egyeztetés útjára terelik.
Az Alkotmány rendelkezéseiből nem következik – még az ilyen sajátos vonásokkal rendelkező jogviták esetében sem – annak kényszerítő szükségessége, hogy a jogalkotónak az igazságszolgáltatás keretein kívüli, kötelezően igénybe veendő egyeztető eljárást kell létrehoznia, illetve fenntartania a munkaügyi jogvitában részt vevők számára. A jogalkotó e jogviták gyors és hatékony elintézését más, erre alkalmas megoldásokkal is biztosíthatja. Ennek következtében a jogalkotó mérlegelési jogkörébe tartozik annak elbírálása, hogy a munkaügyi jogviták peren kívüli elintézése érdekében létrehoz-e jogintézményeket, és ha igen, azok igénybevételét – az Alkotmány rendelkezéseinek megsértése nélkül – kötelezően előírja-e, vagy azt a felek szabad mérlegelésére bízza.
2. Alaptalan az indítványozó arra vonatkozó hivatkozása is, hogy a munkaügyi jogviták módosítás utáni szabályozása a munkavállalói igényérvényesítést aránytalanul, olyan mértékben nehezíti meg, ami a jogállamiságot és a jogállamiság részét képező jogbiztonságot sérti. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság és az annak integráns részét képező jogbiztonság elve a jogrendszer egészére érvényes követelményeket állít. Az alanyi jogok megsértése esetén igénybe vehető jogorvoslati eszközök biztosítása, az államnak a jogviták elbírálásával kapcsolatos kötelezettsége elsősorban az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével hozható összefüggésbe. Ezért az Alkotmánybíróság szükségesnek tartotta az indítvánnyal érintett szabályozás alkotmányosságát megvizsgálni az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével összefüggésben is.
2.1. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése szerint: "A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el." Az Alkotmánybíróság az 59/1993. (XI. 29.) AB határozatában rögzítette, hogy az Alkotmány 57. § (1) bekezdése deklarálja – egyes eljárási garanciák meghatározása mellett – a bírósághoz fordulás jogát, amely "alapvető jogból következően az államra az a kötelezettség hárul, hogy – egyebek között – a polgári jogi jogok és kötelezettségek (polgári joginak tekintett jogviták) elbírálására bírói utat biztosítson". (ABH 1993, 353., 355.)
A jogalanyoknak tehát az Alkotmány 57. § (1) bekezdéséből fakadóan joguk van arra, hogy a polgári joginak minősülő jogvitáikat – így a polgári jogi jogvitákkal rokon jellegű munkaügyi jogvitáikat – a bíróság elbírálja. Az alapvető egzisztenciális kérdéseket érintő jogviták eldöntése tekintetében az ítélkezés időszerűségének kiemelt biztosítása is szükséges. A bírósági eljáráshoz, a jogviták bírósági eldöntéséhez való jogból azonban nem következik, hogy a jogalanyoknak a bírósági eljárás megelőzését, elhárítását szolgáló eljárások létrehozására, fenntartására is joguk lenne.
2.2. Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy a munkaügyi jogviták előzetes, bíróságon kívüli elintézését, a felek közötti ellentétek feloldását szolgáló intézményt a hatályos jog jelenleg is biztosít. A munkaügyi jogviták gyors, a bírósági eljárást megelőző megoldását szolgálja az Mt.-nek a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosítása tárgyában kiadott 1995. évi LV. törvény 47. §-a által beiktatott 199/A. §-a. Az 1995. szeptember 1-jén hatályba lépett rendelkezés vezette be a békéltető közvetítésével történő egyeztetés lehetőségét, amely eljárás célja – hasonlóan a kötelező egyeztetéshez, a munkaügyi pert megelőzendő – a felek közötti egyezség létrehozása.
A fenti rendelkezés – a Pp. bíróság előtti egyeztetést előíró szabályához hasonlóan – hatályban volt az Mt.-nek az indítványozó által sérelmezett módosítása időpontjában. Mindezek alapján megállapítható, hogy a munkaügyi jogviták bírósági eljáráson kívüli megoldását a jogalkotó a békéltetői eljárás szabályozásával továbbra is biztosítja, a bíróság előtt folyó perek elbírálásának felgyorsítását pedig a jogvitának az érdemi tárgyalást megelőző, megegyezéssel történő lezárását célzó új jogintézmény létrehozásával segítette.
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott szabályok nem sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállamiság és jogbiztonság alkotmányos követelményét és az Alkotmány 57. § (1) bekezdését sem, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
3. A Mód. tv. 38. § (1) bekezdésében szereplő – a munkaügyi pert megelőző kötelező egyeztetést előíró szabályokat hatályon kívül helyező – rendelkezések megsemmisítését egy másik indítványozó arra hivatkozva kezdeményezte, hogy a munkavállalókra rendkívül hátrányos, "ha a kötelező egyeztetés nélkülözésével, az egyéni munkaügyi jogvitákban csak a bírósági út áll rendelkezésére". Mivel az indítványozó a hiánypótlásra való felhívást követően sem jelölte meg azt a konkrét alkotmányi rendelkezést, amely megítélése szerint sérül a kötelező egyeztetés megszüntetésével, az Alkotmánybíróság az érdemi elbírálásra alkalmatlan indítványt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 29. § d) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2002. június 2.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
Dr. Strausz János s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
Dr. Strausz János s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás