BK BH 2000/144
BK BH 2000/144
2000.04.01.
A feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés utólagos módosítása tárgyában az alapügyben első fokon eljárt bíróság jár el akkor is, ha a feltételes szabadságra bocsátásból való kizárást az összbüntetési ítélet kapcsán sérelmezték (Be. 359. §, 378. §).
A megyei bíróság az 1996. szeptember 30-án kelt és 1996. október 13-án jogerőre emelkedett ítéletével összbüntetésbe foglalta a terhelttel szemben korábban
1. a megyei bíróság 1996. június 17-én kelt és a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság 1996. július 16-án jogerőre emelkedett összbüntetési ítéletével megállapított 7 évi börtönbüntetést, valamint
2. a városi bíróság 1996. szeptember 12-én jogerőre emelkedett ítéletével 2 rb. társtettesként és csoportosan elkövetett garázdaság bűntette miatt – mint visszaesővel szemben – kiszabott 8 hónapi börtönbüntetést;
az összbüntetés tartamát a bíróság 7 év 4 hónapi börtönbüntetésben állapította meg azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.
Az 1. alatt jelzett összbüntetési ítélettel érintett egyik alapítélet, nevezetesen a városi bíróság az 1996. május 16-án jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet 5 rb. lopás bűntette és más bűncselekmények miatt – mint különös visszaesőt – 1 évi börtönbüntetésre ítélte azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható, egyidejűleg megszüntette a terhelttel szemben a városi bíróság korábbi ítéletével kiszabott 9 hónapi szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadságot.
Az előbbi ítéleti rendelkezésre tekintettel a megyei bíróság az 1. alatt jelzett összbüntetési ítéletében is megállapította, hogy a terhelt az összbüntetésből feltételes szabadságra nem bocsátható.
A terhelt az 1998. december 22-én a megyei bírósághoz érkezett beadványában a megyei bíróság összbüntetési ítéletének a felülvizsgálatát, lényegében azonban ennek az ítéletnek a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezése utólagos módosítását kérte.
A megyei bíróság az 1999. január 12-én kelt végzésével a terheltnek a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés utólagos módosítása iránti kérelmét a városi bíróságra áttette.
Az áttételt elrendelő végzés ellen a terhelt nyújtott be fellebbezést.
A legfőbb ügyész a fellebbezés elutasítását, értelemszerűen pedig az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását indítványozta.
A fellebbezés nem alapos.
Helyesen mutatott rá az ügyben első fokon eljárt megyei bíróság arra, hogy a Be. 356. és 359. §-a értelmében a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés utólagos módosítása iránti ügyben az alapügyben első fokon eljárt bíróság jár el. Az adott esetben a terhelt az összbüntetési ítéletnek a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezését sérelmezte.
A megyei bíróság 1. alatt jelzett összbüntetési ítéletének a feltételes szabadságot kizáró rendelkezése a városi bíróság alapítéletében a feltételes szabadságot kizáró rendelkezésén alapul. A feltételes szabadságra vonatkozó ennek a rendelkezésnek az utólagos módosítására a városi bíróságnak van hatásköre és illetékessége. Mindezekből pedig az következik, hogy nem tévedett az ügyben első fokon eljárt megyei bíróság, amikor a terhelt ez irányú kérelmét a városi bírósághoz tette át, ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság áttételt elrendelő végzését helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. I. 381/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás