PK BH 2000/148
PK BH 2000/148
2000.04.01.
A jóhiszemű jogalap nélküli birtokos csak a dolog meglévő hasznait köteles kiadni a jogosultnak, és csak a rosszhiszemű jogalap nélküli birtokos felel a be nem szedett hasznokért, valamint a dologban bekövetkezett összes kárért [Ptk. 195. § (1) és (3) bek.; 1993. évi II. tv. 14. § (4) bek.].
A mezőgazdasági szövetkezet felperes jogelődje M. község külterületén is rendelkezett közös használatú földterületekkel, melyekkel kapcsolatban 1992-ben a különböző földalapok elkülönítése megtörtént. Ezek egy része szántóföldi művelés alatt nem állt, és az S. E. Vadásztársaság haszonbérelte. B. J. polgármester 1992 decemberében egyeztető tárgyalást tartott a felperes jogelődjével, amelynek során rögzítették, hogy a vadásztársaság által haszonbérelt terület hasznosítását a haszonbérlővel kell egyeztetni, egyébként a részarány-tulajdonosok ideiglenes birtokba lépésének a közgyűlés határozatától függően nem lesz akadálya. A földkiadó és földrendező bizottság megkeresésére, illetőleg a részarány-tulajdonosok megbízása alapján a kárpótlási alapba, valamint a részarány-tulajdonként elkülönített területek hasznosítása céljából a II. rendű alperes 1994-95. években haszonbérleti szerződést kötött az S. E. Vadásztársasággal, illetőleg a K. A. Mezőgazdasági Szövetkezettel. Ebből összesen 1 179 909 Ft haszonbér folyt be az I. rendű alpereshez, aki azzal a részarány-tulajdonosok irányában elszámolt. A felperesnél folyt szétválással kapcsolatos szervezeti változásoknak, valamint a földkiadó bizottságok közötti hatásköri viták elhúzódása miatt a részarány-földtulajdonnal kapcsolatban az illetékes földkiadó bizottság 1995 decemberében hozott határozatot, mely 1996 januárjában emelkedett jogerőre. Ezért a felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a részarány-tulajdonú földek használatának joga 1995. december 31. napjáig őt megillette, továbbá igényt támasztott az 1 179 909 Ft haszonbér megtérítése iránt is.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság keresetet elutasító döntését helybenhagyta. Jogi álláspontjának az volt a lényege, hogy az 1993. évi II. törvény (a továbbiakban: Tv.) 14. §-ának (4) bekezdésére figyelemmel nem volt akadálya annak, hogy a II. rendű alperes a föld tulajdonosának érdekében és megbízásából a földterületeket haszonbérbe adja.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet az ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a kereset teljesítése iránt. Ebben azt sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság tévesen értelmezte a Tv. 14. §-ának (4) bekezdését, és figyelmen kívül hagyta a Tv. 7. §-ának (3) bekezdését.
Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el, amelynek során megállapította, hogy az nem alapos.
A felperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést tartalmilag a földhasználati joga időbeli terjedelmének téves jogi megítélésében jelölte meg [Pp. 270. §-ának (1) bekezdése]. Ezért a jogerős ítélet kizárólag ebben a keretben volt felülbírálható [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése].
A másodfokú bíróság a tények közül helyesen emelte ki, hogy a felperes jogelődje az 1992. december 4-én tartott egyeztető tárgyaláson a vadásztársaság által haszonbérelt földterület hasznosítását a haszonbérlővel való egyeztetéstől tette függővé, majd az ennek megfelelő tartalmú haszonbérleti szerződések kötése ellen sem tiltakozott. A felperes jogelődje azt sem tette kifogás tárgyává, hagy a részarány-tulajdonosok a szántóföldi művelés alá nem tartozó földeket az illetékes földkiadó bizottság értesítése mellett már 1993-ban birtokba vették.
E használatokkal kapcsolatban a felperes semmilyen igényt nem érvényesített, csak azon földterület után követelte a jogalap nélküli birtoklás szabályai szerint a haszonbérleti díjat, amelyet sikerült haszonbérbe adás útján hasznosítani. Azt sem tette vitássá, hogy az I. rendű alperes a befolyt összegekkel a részarány-tulajdonosok irányában már elszámolt, azt közöttük már felosztotta.
A Ptk. 195. §-ának (1) és (3) bekezdése szerint a jóhiszemű jogalap nélküli birtokos csak a dolog meglévő hasznait köteles kiadni a jogosultnak, és csak a rosszhiszemű jogalap nélküli birtokos felel a be nem szedett hasznokért, valamint a dologban bekövetkezett összes kárért.
A perben feltárt adatok alapján aggálytalanul megállapítható, hogy a II. rendű alperes a felperes jogelődjével történt egyeztetést követően, az egyeztetés tartalmának megfelelően, a földkiadó bizottság megkeresése és a részarány-tulajdonosok megbízása alapján kötött haszonbérleti szerződéseket. Ez olyan területeket érintett, amelyek szántóföldi művelés alatt nem álltak, utóbb ténylegesen a részarány-tulajdonosok birtokába és tulajdonába kerültek. Ezek átmeneti hasznosítása az okszerű gazdálkodás követelményeinek megfelelt, és rosszhiszemű magatartásként nem értékelhető. Ezért az alperesek birtokából kikerült összeg a felperes által előterjesztett jogcímen, a jogalap nélküli birtoklás szabályai szerint az alperesektől nem követelhető.
A fent kifejtettek eredményeként a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. VIII. 23.250/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás