PK BH 2000/15
PK BH 2000/15
2000.01.01.
A kötelesrész kiszámításánál az örökhagyó és a kötelesrészre jogosult közti személyes viszony mint szubjektív tényező figyelembevételére nincs jogszabályi lehetőség: ezt ugyanis az örökhagyó már értékelte akkor, amikor törvényes örökösét kötelesrészre szorította [Ptk. 666. § (1)-(2) bek., 667. § (1) bek.].
A jogerős ítélet kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 147 062 forint kötelesrészt, természetben adja ki a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvben rögzített egyezség szerint a felperest megillető, a kárpótlási határozatban megállapított 15 000 forint névértékű kárpótlás teljes egészét, a hagyatéki ingóleltár 1., 4. és 9. pontjában megjelölt ingóságokat. Az alperes által kiadandó kárpótlásért (kárpótlási jegyért) és az ingóságokért a felperes tartozik jelentkezni a megadott teljesítési határidőn belül azzal, hogy arról azt megelőzően legalább három nappal az alperest megfelelő módon értesíteni tartozik. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
A megállapított tényállás szerint V. M. örökhagyó az 1980. december 12-én kelt ajándékozási szerződéssel második házasságából származó leányának: az alperesnek ajándékozta - holtig tartó haszonélvezeti jogának fenntartásával - a perbeli „lakóház, udvar” megjelölésű ingatlan 1/2. tulajdoni illetőségét. Az ingatlan forgalmi értéke az ajándékozáskor 400 000 forint, az örökhagyó halálának időpontjában: 1994. november 29-én 1 500 000 forint volt. Az örökhagyó illő eltemetésének költségeit: 108 749 forintot az alperes fizette. Az örökhagyó után összesen 53 000 forint ingó hagyaték maradt, amelynek megosztására a törvényes örökösök: az alperes és az örökhagyó első házasságából származó fia: a felperes a hagyatéki eljárásban egyezséget kötöttek. Az alperes az egyezség szerinti ingóságokat azonban a felperesnek nem adta ki.
E tényállás alapján az eljárt bíróságok az alperesnek ajándékozott ingatlanra tekintettel a felperes kötelesrész iránti igényét megalapozottnak találták, és az ingatlannak a hagyaték megnyíltakori 1 500 000 forint értékéből indultak ki.
Az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben azonban a másodfokú bíróság ennek az értéknek az örökhagyó javára kikötött haszonélvezeti jog értékével való csökkentésére nem látott jogi lehetőséget. Ítélete indokolásában kifejtette: „a Ptk. 666. §-ának az adományok értékének megállapítására vonatkozó rendelkezései azt kívánják biztosítani, hogy az adományok a hagyaték megnyílásának az időpontjához képest reális eredményt adó értéken kerüljenek elszámolásra, és ezáltal sem az örökös, sem a kötelesrészre jogosult, sem a megadományozott érdekei súlyos sérelmet ne szenvedjenek. A hagyaték megnyílásának időpontjával az örökhagyót megillető haszonélvezeti jog megszűnik, ezáltal a kötelesrész iránti igény keletkezésének időpontjában az adomány már minden tehertől és korlátozástól mentes lesz. Az adomány értékének megállapításánál tehát az örökhagyó javára fennálló haszonélvezeti jogot nem lehet figyelembe venni.” Ennek folytán a másodfokú bíróság a kötelesrész alapjának megállapításánál az ingatlan 1/2. részének értékét: 750 000 forintot, valamint a hagyaték 53 000 forint értékét vette figyelembe és a összesen 803 000 forint értékből levonva a 108 750 forint temetési költséget, 694 250 forintban határozta meg azt a tiszta értéket, amelynek 1/4. része illeti meg kötelesrészként a felperest. Ez az összeg 173 562 forint. A felperes a hagyatékból megkapott 26 500 forint értékű ingóságot, az alperes tehát a különbözetet: 147 062 forintot köteles megfizetni a felperesnek. Köteles továbbá kiadni a hagyatéki ingóságokat a hagyatéki eljárásban kötött egyezségnek megfelelően.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, és elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte. Másodlagos kérelme arra irányult, hagy a Legfelsőbb Bíróság számítsa be a marasztalási összegbe a 108 750 forint temetési költség felét. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a Ptk. 666. §-ának (2) bekezdésében meghatározott összes körülmény figyelembevételénél nem vizsgálta az örökhagyó és a felperes közti viszonyt, e körben nem folytatott le bizonyítást, és az adomány értékét kizárólag a szakértői vélemény alapján fogadta el. Nem vette figyelembe továbbá a temetési költség fejében érvényesített beszámítási kifogását sem, és azt a marasztalási összeg kiszámításánál figyelmen kívül hagyta.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Utalt arra, hogy a temetési költség felének a marasztalási összegből való levonása annak kétszeres figyelembevételét jelentené.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
Helytálló a másodfokú bíróságnak a kötelesrész alapjának és ehhez képest a felperest megillető kötelesrész mértékének megállapítására vonatkozó döntése; a másodfokú ítélet indokolásában kifejtettekkel a Legfelsőbb Bíróság egyetért, azt megismételni nem kívánja.
A felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság kiemeli: a Ptk. 666. §-ának (1) bekezdése szerint fő szabály, hogy az adományokat a juttatáskori tiszta értéken kell számításba venni. Ha azonban ez az érték bármelyik érdekeltre súlyosan méltánytalan, a törvény lehetővé teszi, hogy a bíróság az összes körülmény figyelembevételével állapítsa meg az adomány értékét [Ptk. 666. § (2) bek.]. Nyilvánvaló, hogy ez objektív körülményeknek - az értékviszonyok alakulásának - a vizsgálatát jelenti, és a bíróság ennek alapján állapítja meg azt az értéket, amely mindegyik fél szempontjából reális eredményt ad. Az örökhagyó és a kötelesrészre jogosult közti személyes viszony mint szubjektív tényező figyelembevételére nincs jogszabályi lehetőség; ezt ugyanis az örökhagyó már értékelte akkor, amikor törvényes örökösét kötelesrészre szorította.
Alaptalan az alperesnek a beszámítással kapcsolatos igénye is. A kötelesrész alapjának kiszámításánál a másodfokú bíróság az adomány és a hagyaték összértékéből: 803 000 forintból a 108 750 forint temetési költséget mint a Ptk. 667. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti hagyatéki tartozást már egyszer levonta. A kötelesrész kiszámítása a tiszta érték alapulvételével történt. A kötelesrésznek a temetési költség fele összegével való további csökkentése valójában annak kétszeres figyelembevételét jelentené.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - felülvizsgálati kérelemmel támadott részében - a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. V. 21.216/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás