PK BH 2000/150
PK BH 2000/150
2000.04.01.
A tilos szerződés fogalmi elemei [Ptk. 200. § (2) bek., 210. §; Pp. 274. § (5) bek.].
A perbeli gyümölcsös és gazdasági épület megjelölésű, az ingatlan-nyilvántartás szerint K. J. nevén álló ingatlan tulajdonjogára a felperes – csere jogcímén – kötelmi igényt szerzett; tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzése azonban elmaradt. Az ingatlant 1972-ben vette birtokba, majd 1977-ben oda költözött János utónevű gyermeke, s később – 1991-ben – annak házastársa, az alperes is. Ezt követően a lakásnak használt épületet a család részben átalakította és felújította.
A felek 1993. október 28-án írásbeli megállapodást kötöttek, amelyben kölcsönösen kijelentették, hogy az alperes korábban értékesítette a K. tér 20. sz. alatt lévő öröklakását, és a vételár felének túlnyomó részét az említett építkezéshez használták fel. Erre tekintettel abban egyeztek meg, hogy az ingatlan tulajdoni helyzetének rendezése során a felperes csak annak fele részére tart igényt; egyben hozzájárult ahhoz, hogy a beruházások ellenértéke fejében az ingatlan 1/2. részének a tulajdonjoga az alperest illesse.
A felperes gyermeke és az alperes házasságának felbontását követően a földhivatalhoz mind a felperes, mind az alperes benyújtotta a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmét. Az alperes pedig arra hivatkozva, hogy az 1993. október 28-án kelt megállapodásban foglalt – a tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséhez hozzájáruló – nyilatkozatát a felperes visszavonta, pert indított annak megállapítása iránt, hogy a szóban forgó ingatlan 1/2. részének a tulajdonjogát a megállapodás alapján, illetőleg ráépítés jogcímén megszerezte. A földhivatal azonban a perindítást követően az alperes tulajdonjogát a megállapodás szerint az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte, s erre tekintettel ez a per az alperesnek a keresettől való elállása folytán megszűnt.
A felperes keresetében az 1993. október 28-án kelt megállapodás semmisségének a megállapítását kérte. Vitatta az okiraton szereplő aláírásának valódiságát, továbbá arra hivatkozott, hogy ráfordításait az okirat tartalmától eltérően, annak aláírását követően kellett volna teljesítenie az alperesnek, s mivel ez elmaradt, a szerződés a jó erkölcsbe is ütközik. Keresetet terjesztett elő annak megállapítása iránt, hogy az alperes nem végzett, illetőleg végeztetett átalakításokat az ingatlanon.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, ítéletét a másodfokú bíróság helybenhagyta.
A jogerős ítélet indokolása szerint az alperes által indított korábbi perben a felperes az okirat általa történt aláírását több alkalommal is elismerte, de figyelembe véve azt is, hogy az erre vonatkozó nyilatkozatai a jelen perben is eltérőek voltak, aláírásának valódiságát alaptalanul vitatja. A felek közötti akkori jó viszony és rokoni kapcsolat indokolhatta az írásba foglalt tartalommal a megegyezés létrejöttét akkor is, ha a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás nem volt teljesen egyenértékű, ennélfogva nem állapítható meg az sem, hogy a szerződés nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütközött. A másodfokú bíróság e körben a fellebbezés tartalmára utalással megjegyezte: „tévesen hivatkozik a felperes arra, hogy a szerződés megkötésének időpontja után kellett volna az alperesnek még teljesítenie, hiszen a per adataiból egyértelműen kitűnik, hogy az alperes az általa eladott lakás felének túlnyomó részét az ingatlan lakhatóvá tételére fordította 1993 ősze előtt. A felek között létrejött szerződés 5. pontja is múlt időben írja le azt, hogy az alperes felújításra, lakhatóvá tételre költötte a pénzét, és ezért kapta meg az ingatlan 1/2. tulajdoni hányadát". Az alperesnek a lakóépület átalakításában való részvételével kapcsolatos megállapítási keresetet pedig a bíróság a Pp. 123. §-ában foglalt feltételek hiánya miatt utasította el.
A jogerős ítélet ellen – annak hatályon kívül helyezése és a megállapodás semmisségének megállapítása végett – a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Ebben megismételte a szerződés jó erkölcsbe ütközésével kapcsolatos jogi álláspontját, emellett – új kereseti kérelmet is előterjesztve – a Ptk. 217. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással is kérte a jogügylet semmisségének a megállapítását, minthogy az okiratból nem tűnik ki az átruházott ingatlanilletőség ellenértéke. Megítélése szerint a másodfokú bíróság jogszabálysértéssel határozta meg ítéletének indokolásában az alperes beruházásainak mértékét az általa eladott lakás vételára felének túlnyomó részében.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
Előrebocsátja a Legfelsőbb Bíróság, hogy a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül, így nem foglalkozott azzal, hogy az okiraton szereplő aláírás a felperestől származik-e, miként az alperes átalakítási munkálatainak hiányával kapcsolatos megállapítási kereset elutasíthatóságával sem.
Alaptalanul sérelmezi a felperes, hogy a bíróság nem állapította meg a szerződésnek a jó erkölcsbe ütközését. Álláspontja szerint ugyanis az okirat az alperes ígéretét már teljesítettként rögzíti, így valótlan tartalma miatt a jogügylet semmis.
Valamely szerződés vagy magának a jogügyletnek tartalmánál, illetőleg a joghatásainál fogva, vagy a felek által elérni kívánt cél miatt minősülhet tilos szerződésnek. A most említett semmisségi ok tehát – a felülvizsgálati kérelemben foglalt jogi okfejtéstől eltérően – nem azonosítható és nem is helyettesíthető az akarathibákon (Ptk. 210. §) alapuló megtámadási okokkal. Mivel a felek által kötött szerződésnek – azaz ingatlanhányadnak a fél beruházásai ellenében való átengedésének – sem a tartalma, sem az abban kikötött szolgáltatás nem volt tiltott, a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésén alapuló semmisség szóba sem kerülhet.
A Pp. 274. §-ának (5) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a kereset megváltoztatására nincs lehetőség. Ezért a Legfelsőbb Bíróság mellőzte a felülvizsgálati kérelemben előterjesztett új – a megállapodás lényeges tartalma írásba foglalásának állítólagos elmulasztása miatt a Ptk. 217. §-ának (1) bekezdésére alapított – kereset elbírálását.
Végül nem sértett jogszabályt a másodfokú bíróság, amikor ítéletének indokolásában utalt arra, hogy az eladott lakása vételára felének túlnyomó részét az alperes az ingatlan lakhatóvá tételére fordította. Ez a szövegezés tartalmában teljes egészében, nagyrészt pedig szó szerint megegyezik a felek által kötött megállapodás 5. pontjában írtaknak; e megállapítás iratellenessége hiányában pedig a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet indokolását sem érinthette.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. VI. 21.638/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás