• Tartalom

PK BH 2000/162

PK BH 2000/162

2000.04.01.
A költségmentesség iránti kérelem elbírálásánál a teljes anyagi helyzetet: a jövedelmi és vagyoni viszonyokat egyaránt figyelembe kell venni [6/1986. (VI. 26.) IM r. 6. §; 1990. évi XCIII. tv. 62. § (1) bek. g) pont].
A felperes az alperest közigazgatási jogkörben okozott kár megfizetéseként 20 000 000 forint megtérítésére kérte kötelezni, egyben a per viteléhez – a helyi bíróság előtt jegyzőkönyvbe mondott kérelmében – személyes költségmentesség engedélyezését kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes személyes költségmentesség engedélyezése iránti kérelmét végzésével elutasította. Ennek indokolásaként arra utalt, hogy a költségmentesség a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 6. §-ának (1) bekezdése szerint abban az esetben engedélyezhető, ha a fél jövedelme nem haladja meg a munkaviszony alapján megállapított öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét, vagyona pedig – a szokásos életszükségleti és berendezési tárgyakon felül – nincs. A jelen esetben a bíróság azt állapította meg, hogy az a felperes, aki az általa is alapított kft.-be 21 000 000 forint értékű ingatlant apportált, valamint ugyanennek a kft.-nek a részére 15 000 000 forintért egy további ingatlant értékesített, amelynek vételárából a perindítás körüli időben 1/2-ed részt kézhez kapott, nem értékelhető olyan anyagi helyzetben lévő személyként, akinek a részére a személyes költségmentesség kedvezménye a jogszabályi rendelkezések szerint biztosítható lenne.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, annak megváltoztatása és a kért személyes költségmentesség biztosítása iránt.
Az alperesi ellenkérelem az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyására irányult.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság – a fellebbezési eljárás során az alperes által becsatolt okiratmásolatok tartalmával is megerősítetten – a felperesnek a helyzetét helyesen tárta fel és értékelte. Az abból levont következtetése mindenben megfelel a helyesen felhívott jogszabályi rendelkezés céljának és rendeltetésének, amely a jogos vagy jogosnak vélt igények érvényesítését kívánja a költségmentesség kedvezményével úgy biztosítani, hogy a vagyontalanok esetleges pervesztessége se járjon az állam által előlegezett illeték és egyéb költség megtérítésének kötelezettségével, illetve a perindítást már eleve ne akadályozza meg az a tény, hogy az illeték előzetes lerovására nem képesek.
A jelen esetben egyértelmű, hogy a felperes oldalán ilyen hátrányos vagyoni helyzet nem állapítható meg, az illeték lerovására pedig a perindítással egyidejűleg – az 1990. évi XCIII. törvény 62. §-a (1) bekezdésének g) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán – nem köteles. A perlés kockázatát az igazolt és a megállapítható vagyoni helyzete mellett viselni tartozik; a létfenntartása veszélyeztetettségére sem hivatkozhat eredménnyel [6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 6. § (2) bekezdés].
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 259. §-ára figyelemmel a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján a rendelkező rész szerint határozva, az elsőfokú bíróság támadott végzését helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. I. 24.704/1999. sz)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére