17/2000. (V. 26.) AB határozat
17/2000. (V. 26.) AB határozat1
2000.05.26.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 24. § (1) bekezdése, valamint 54. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó alkotmányellenesnek tartja az árvaellátásra vonatkozó szabályozást. Álláspontja szerint a jogalkotó különbséget tesz az árva gyermekek között aszerint, hogy az elhunyt szülő megszerezte-e a szükséges szolgálati időt vagy sem. Véleménye szerint a megjelölt jogszabályi előírások, melyek az árvaellátásra való jogosulti kört, valamint az – életkor szerinti – rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt rögzítik, sértik az Alkotmány 70/A. §-ban foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmát és a 70/E. §-ban írt szociális biztonsághoz való jogot.
2. Az indítványozó által felhívott alkotmányi rendelkezések:
,,70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.''
,,70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.
(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.''
Az indítványban megjelölt további jogszabályi előírások:
A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvénynek (továbbiakban: T.) – az indítvány benyújtásakor hatályban volt – szövege:
,,49. § (1) A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő:
22 éves életkor betöltése előtt 2 év,
22–24 éves életkorban 4 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 3 év,
25–29 éves életkorban 6 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 4 év,
30–34 éves életkorban 8 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 6 év,
35–44 éves életkorban 10 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 8 év,
45–54 éves életkorban 15 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 12 év,
55 éves életkor betöltésétől 20 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 16 év.''
,,70. § (1) Árvaellátásra annak a gyermeke és mostohagyermeke jogosult, aki haláláig az öregségi (rokkantsági) nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, vagy öregségi (rokkantsági) nyugdíjasként halt meg. Az örökbefogadott gyermeknek vérszerinti szülője jogán árvaellátás nem jár, kivéve, ha a gyermeket a vérszerinti szülő házastársa fogadta örökbe.''
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) jelenleg hatályos szövege:
,,24. § (1) A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő
22 éves életkor betöltése előtt 2 év,
22–24 éves életkorban 4 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 3 év,
25–29 éves életkorban 6 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 4 év,
30–34 éves életkorban 8 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 6 év,
35–44 éves életkorban 10 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 8 év,
45–54 éves életkorban 15 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 12 év,
55 éves életkor betöltésétől 20 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 16 év.''
,,54. § (1) Árvaellátásra az a gyermek jogosult – ideértve a házasságban vagy az élettársi közösségben együtt élők egy háztartásban közösen nevelt, korábbi házasságból, élettársi együttélésből származó gyermeket is –, akinek szülője haláláig az öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, vagy öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjasként halt meg.''
II.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálat megkezdésekor észlelte, hogy az indítványozó által megjelölt T. 1997. december 31-ével hatályát vesztette. Az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll keretében csak hatályban lévő jogszabály vizsgálatát végzi el. Hatályban már nem lévő jogszabályi rendelkezések esetében a vizsgálat lefolytatására csak alkotmányjogi panasz (az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 48. §), illetve bírósági eljárás keretében történt kezdeményezés (ugyanezen törvény 38. §) alapján van lehetőség. Az indítványozó által kifogásolt szabályozás azonban – lényegében azonos tartalommal – az 1998. január 1-jével hatályba lépett Tny.-ben is szerepel, ezért az Alkotmánybíróság ez utóbbi jogszabály tekintetében folytatta le az alkotmányossági vizsgálatot.
2. Az Alkotmánybíróság elsőként azt az indítványozói álláspontot vizsgálta, mely szerint az árvaellátás indítványban kifogásolt szabályai sértik az Alkotmány 70/E. §-ában foglaltakat.
Az Alkotmánybíróság több határozatában foglalkozott a szociális biztonsághoz való jog kérdésével. A 32/1998. (VI. 25.) AB határozat megállapította: ,,az Alkotmány 70/E. §-ában meghatározott szociális biztonsághoz való jog a szociális ellátások összessége által nyújtandó olyan megélhetési minimum állami biztosítását tartalmazza, amely elengedhetetlen az emberi méltósághoz való jog megvalósulásához.'' (ABH 1998, 251.) Az állam e kötelezettségének eleget tesz, ha a szociális ellátás biztosítására megszervezi és működteti a társadalombiztosítás és a szociális támogatások rendszerét, ezen belül pedig a jogalkotó maga határozhatja meg, hogy milyen eszközökkel éri el társadalompolitikai céljait. Az államnak a polgárai szociális biztonsága tekintetében fennálló kötelezettségeit ugyanis az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében foglaltak általános jelleggel rögzítik. [32/1998. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1998, 251, 254.; 600/B/1993. AB határozat, ABH 1993, 671, 672.] Az egyes ellátások feltételeit és mértékét nem az Alkotmány, hanem külön törvények határozzák meg. (698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.; 600/B/1993. AB határozat, ABH 1993, 671, 672). Az Alkotmány rendelkezéseiből nem következik az, hogy pusztán az árvaság tényénél fogva minden magyar állampolgárnak alanyi joga lenne a társadalombiztosítás keretében az árvaellátásra. Az árvaellátás ugyanis a társadalombiztosítás keretében biztosított hozzátartozói nyugellátás, amely nem azonosítható az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében szereplő árvaság esetére szóló, megélhetéshez szükséges ellátáshoz való joggal, hanem annak csupán egyik lehetséges – a társadalombiztosítás rendszerében megvalósuló – formája. Ezen túlmenően a szociális biztonsághoz való jog más – a szociális intézmények keretébe tartozó – jogintézmény útján is megvalósulhat. Az adott rendszeren belül a különböző ellátási formák kialakításakor azonban elengedhetetlen követelmény a jogalkotóval szemben, hogy a feltételrendszer az azonos jogállásúak között egységes legyen és – kellő súlyú alkotmányos indok nélkül – ne adjon lehetőséget hátrányos megkülönböztetésre.
3. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben vizsgálta azt az indítványozói álláspontot, mely szerint a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközik az árvaellátás feltételrendszere azáltal, hogy a jogalkotó különbséget tesz az árvagyerekek között aszerint, hogy az elhunyt szülő megszerezte-e a szükséges szolgálati időt vagy sem.
A diszkrimináció kérdésével az Alkotmánybíróság már több ízben foglalkozott. A 9/1990. (IV. 25.) AB határozatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy ,,a diszkrimináció tilalma nem jelenti azt, hogy minden, még végső soron nagyobb társadalmi egyenlőséget célzó megkülönböztetés is tilos. A megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni.'' (ABH 1990, 46, 48.)
Az Alkotmánybíróság 61/1992. (XI. 20.) AB határozatában kifejtette, hogy ,,a jogegyenlőség nem jelenti a természetes személyeknek a jogon kívüli szempontok szerinti egyenlőségét is. (...) Az állam joga – s egyben bizonyos körben kötelezettsége is –, hogy a jogalkotás során figyelembe vegye az emberek között ténylegesen meglévő különbségeket. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése ugyanis nem bármifajta különbségtételt tilt – egy ilyen általános tilalom összeegyeztethetetlen lenne a jog rendeltetésével –, hanem csupán az emberi méltósághoz való jogot sértő megkülönböztetéseket.'' (ABH 1992, 280, 282.)
Az Alkotmánybíróság fontosnak tartja megemlíteni, hogy – amint azt a 191/B/1992. AB határozatban rögzítette – ,,alkotmányellenes megkülönböztetés, ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó (egymással összehasonlítható) jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne''. (ABH 1992, 592, 593.) Ehhez elengedhetetlen annak meghatározása, hogy kiket kell egy csoportba tartozónak tekinteni. [1009/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 479–480.; 68/1997. (XII. 29.) AB határozat, ABH 1997, 421, 423.]
A szabályozás szempontjából nem tekinthető azonos csoportba tartozónak az a gyermek, akinek a szülője – elhunytakor – már megszerezte a nyugdíjhoz (rokkantsági nyugdíjhoz) szükséges szolgálati időt azzal, akinek szülője nem rendelkezett halálakor a szükséges szolgálati idővel. Az árvaellátás ugyanis az elhunyt jogszerző megszerzett jogosultságára (jogosulti pozíciójára) épülő másodlagos jogviszony (hozzátartozói nyugellátás), amely tehát a hozzátartozó, jelen esetben az elhunyt szülő nyugdíjjogosultságához előírt feltételek fennálltától (szolgálati idő, előzetes járulékfizetés) függ. Abban az esetben, ha az elhunyt szülő nyugdíjjogosultsága nem áll fenn, úgy a gyermeke sem jogosult társadalombiztosítási árvaellátásra. Ez azonban nem zárja ki, hogy a szociális igazgatás keretén belül támogatást, illetve ellátást kapjon. Az utóbbi esetben azonban a társadalombiztosítás feltételrendszere helyett a szociális igazgatás szabályai érvényesülnek, amelyek nem az elhunyt szülő (jogszerző) tekintetében fennálló követelményekhez, hanem az adott személy (árva) körülményeiben, jövedelmi és vagyoni viszonyaiban vizsgálandó – a rászorultságot igazoló – tényezőkhöz kapcsolják az ellátás nyújtását.
A két különböző rendszerre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jogalkotó által alkalmazott megkülönböztetés nem azonos személyi körre vonatkozik, így nem ütközik az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmába.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
4. Az Alkotmánybíróság a határozat Magyar Közlönyben való közzétételét az ügy jelentőségére tekintettel rendelte el.
Alkotmánybírósági ügyszám: 64/B/1996.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás