KK BH 2000/179
KK BH 2000/179
2000.04.01.
Háborús bűntett miatt történt elítélés folytán végrehajtott szabadságvesztés miatt akkor sem jár kárpótlás, ha az elítélésről hozott ítéletet törvényességi határozatával a Legfelsőbb Bíróság törvénysértővé nyilvánította, és a terheltet a vád alól bűncselekmény hiányában felmentette [Be. 384-385. §; 1990. évi XXVI. tv. 1-3. §; 1992. évi XXXII. tv. preamb. 3. § (1) bek. a) pont; Pp. 339. § (2) bek. q) pont].
A Legfelsőbb Bíróság Elvi Tanácsa 1951. június 11. napján hozott elvi határozatával a felperes házastársát, P. Imrét ötévi börtönre és tízévi közügyektől eltiltásra ítélte, mert a nevezettet a 81/1945. (II. 5.) ME rendelet (a továbbiakban: Nbr.) 13. §-ának 3. pontja második fordulatában meghatározott háborús bűntettben mondta ki bűnösnek. Az ítélettel kiszabott szabadságvesztés büntetést végrehajtották.
A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa 1991. november 25. napján kelt határozatával az előbbi határozatot, mint törvénysértő döntést, hatályon kívül helyezte és a felperes házastársát az ellene háborús bűntett miatt emelt vád alól felmentette.
Ilyen tényállás alapján a felperes túlélő házastárs jogán 1994. március 12-én benyújtott adatlapon házastársának 1951. június 11. és 1956. május 5. napja között elszenvedett személyi szabadság korlátozása miatt terjesztett elő kárpótlási igényt. Az alperes határozatával a felperes igényét azért utasította el, mert a kérelmező a sérelem elszenvedését okmányokkal nem bizonyította.
A felperes a határozat felülvizsgálata iránti keresetében annak megváltoztatását és kárpótlás megállapítását kérte arra hivatkozva, hogy a szabadságelvonás tényét és időtartamát okiratokkal igazolta.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint a kárpótlásra jogosító sérelmeket az igénylő nem igazolta. Megfelelő igazolásnak nem tekinthető a felperes által hivatkozott törvényességi óvás folytán hozott elnökségi tanácsi határozat.
Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, kérve az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a kárpótlás megállapítását. Fellebbezését arra alapította, hogy a sérelem elszenvedésének tényét és időtartamát okiratokkal megfelelően igazolta.
Az alperes a fellebbezésre észrevételt nem tett.
A felperes fellebbezése az alábbiak szerint nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint a felperes az 1995. augusztus 8. napján kelt, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága által kiállított igazolással az elítélés tényét és a szabadságvesztés időtartamát, végrehajtását megfelelően igazolta. Ennek ellenére a felperes részére a keresetében foglalt elítélést elszenvedett házastársa után személyi kárpótlás nem járt, így a támadott határozat megváltoztatására a Pp. 339. §-a (2) bekezdésének q) pontja alapján nem volt törvényes lehetőség.
Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Kpt.) bevezető részéből megállapítható, hogy a törvény – egyebek mellett – a semmisnek tekintendő elítéléssel érintett személyek kárpótlásáról rendelkezik. Az úgynevezett semmisségi törvények, így az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslásáról szóló 1989. évi XXXVI. törvény, az 1945. és 1963. közötti törvénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról szóló 1990. évi XXVI. törvény, az 1963. és 1989. között elkövetett egyes állam és közrend elleni bűncselekmények miatt történt elítélések semmissé nyilvánításáról szóló 1992. évi XI. törvény alapján semmissé nyilvánított elítéléssel érintett személyek kárpótlásáról kell tehát a Kpt. alapján rendelkezni.
Az 1945. és 1963. közötti törvénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról szóló 1990. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: T.) 1. §-ának (2) bekezdése értelmében semmisnek tekintendő az olyan elítélés is, amely az (1) bekezdésben meghatározott időhatáron belül, az ott felsorolt bűncselekménnyel halmazatban – ennél nem súlyosabb büntetési tétellel fenyegetett – más bűncselekmény miatt is történt, a háborús és a népellenes bűncselekményt kivéve. A T. 2. §-ának e) pontja szerint háborús és népellenes bűncselekményen az Nbr. 11., 13. és 15. §-ában meghatározott bűncselekményeket kell érteni.
A Kpt. 3. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében csak az említett törvényekben felsorolt bűncselekmények miatt kiszabott és végrehajtott szabadságvesztés büntetés miatt jár kárpótlás. Tekintettel arra, hogy a felperest háborús bűntett bűncselekmény miatt ítélték el, az ilyen elítélésért a fentiek értelmében kárpótlás nem jár.
Az irányadó tényállás szerint a felperes házastársát olyan cselekmény miatt ítélték el törvénysértően, amelyet háborús bűntettnek tekintettek, és amely így nem tartozik a semmisségi törvények hatálya alá. Ilyen esetben a Be. 384. §-a értelmében jár a jogerős ítélet alapján kitöltött szabadságvesztésért a törvényességi óvás folytán született felmentő határozatot követően kártalanítás. Ezt a kártalanítási igényt azonban csak a Be. 385. §-ában írt határidőn belül lehetett volna előterjeszteni.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét, annak indokaitól részben eltérve, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Kf. II. 27.555/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás