BK BH 2000/186
BK BH 2000/186
2000.05.01.
A halált okozó testi sértés bűntettének a bűnsegéde, aki az általa és a tettes által kiprovokált verekedés folyamatában - a sértett elleni tettlegességgel egyetértve - törött sörösüveg-nyakat azért ad az elkövető kezébe, hogy azt az ellenfelével szemben használja, és amellyel a tettes halálos sérülést okoz a sértettnek [Btk. 21. § (2) bek., 170. § (1) bek., (5) bek. 2. ford.].
A megyei bíróság az 1999. január 6-án kihirdetett ítéletével az I. r. vádlottat halált okozó testi sértés bűntette miatt 2 év 6 hónapi börtönbüntetésre, valamint 3 évre a közügyektől eltiltásra;
a II. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett halált okozó testi sértés bűntette miatt 1 évi börtönbüntetésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, egyben elrendelte vele szemben a városi bíróság ítéletével kiszabott 5 hónapi felfüggesztett börtönbüntetés, valamint ugyanezen bíróság más ítéletével kiszabott 5 hónapi felfüggesztett fogházbüntetés végrehajtását.
A megyei bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeképpen az alábbi tényállást állapította meg.
Az I. r. vádlott iskolát nem végzett, írni-olvasni nem tudó asszony, akinek szakképzettsége nincs. 1983 óta cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt áll. Leszázalékolt nyugdíjas, havi nyugdíjának összege 8000 forint, vagyontalan, élettársi viszonyban él, kiskorú gyermeke nincs.
Az I. r. vádlottat a városi bíróság az 1988. december 20-án jogerőre emelkedett határozatával lopás vétsége miatt 2 évre próbára bocsátotta. Ugyanez a bíróság az 1993. szeptember 9-én jogerőre emelkedett végzésével lopás bűntette miatt 2 évre próbára bocsátotta. Legutóbb az 1996. június 20-án jogerőre emelkedett ítéletével az előző pontban írt próbára bocsátást megszüntette, és lopás bűntette és lopás vétsége miatt halmazati büntetésül 8 hónapi börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette, és elrendelte a vádlott pártfogó felügyeletét. A próbaidő eredményesen letelt.
A II. r. vádlott az I. r. vádlott testvére, az általános iskola 8 osztályát végezte el, szakképzettséggel nem rendelkezik, jelenleg munkanélküli, jövedelme nincs, nőtlen, élettársi viszonyban él, 5 kiskorú gyermeke van, akik intézetben nevelkednek, vagyontalan, büntetett előéletű.
A II. r. vádlottat a városi bíróság az 1997. február 11. napján jogerőre emelkedett ítéletével lopás bűntette miatt 5 hónapi börtönbüntetésre ítélte, amelynek a végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette, majd az 1997. november 4. napján jogerőre emelkedett ítéletével társtettesként elkövetett lopás vétsége miatt 5 hónapi fogházbüntetésre ítélte, amelynek a végrehajtását is felfüggesztette 1 évi próbaidőre.
1998. augusztus 8-án a községben falunapot tartottak, amelyet a sportpályán megrendezésre kerülő falubál követett. Ugyanezen a napon az I. r. és a II. r. vádlott a testvérükhöz mentek, ahol szeszes italt fogyasztottak, majd a délután folyamán mindhárman a községbe érkeztek. Az I. r. és a II. r. vádlottak a napközben elfogyasztott jelentős mennyiségű alkoholtól ittas állapotban voltak, és az italozást a rendezvényen is folytatták. Az este folyamán az I. r. és a II. r. vádlottak több alkalommal belekötöttek a bálban szórakozókba, de a provokált személyek kitértek előlük. Éjfél után az I. r. és a II. r. vádlottak a zenekar részére felállított dobogónál tartózkodtak, és itt találkoztak a sértettel, aki korábban a leánytestvérük az élettársa volt.
Az I. r. vádlott ezt megelőzően cigarettát kért a sértett élettársától, aki ezt megtagadta. Emiatt az I. r. vádlott szidalmazta őt. Ennek hallatán a sértett egy cigarettásdobozzal a kezében az I. r. vádlott felé indult, és őt cigarettával akarta megkínálni, mire az I. r. vádlott kiütötte a sértett kezéből a dobozt, amelynek tartalma a benne levő aprópénzzel együtt a földre szóródott. A sértett emiatt felelősségre vonta az I. r. vádlottat, és közöttük szóváltás, majd dulakodás és tettlegesség alakult ki, de a jelen levő hozzátartozók szétválasztották őket. Rövid idő múlva - miközben a sértett a földre esett pénzét próbálta felszedni - ismét kiújult közöttük a veszekedés. Ekkor a II. r. vádlott a kezében levő üres sörösüveget az emelvény szélén összetörte, és a törött üvegcsonk-nyak felőli részét a testvére, az I. r. vádlott kezébe adta, aki a törött üvegdarabbal a sértettet kaszáló mozdulattal, közepes erővel jobb kézzel lágyékon szúrta, ezenkívül csekély erővel egy metszett sérülést okozott a sértett mellkasa bal oldalán is.
A szúrást követően az I. r. vádlott elfutott, de a bálban szórakozók közül többen utánafutottak, és visszavitték a helyszínre. Az I. r. vádlott menekülés közben a nála levő üvegdarabbal megvágta a saját nyakát, majd az eszközt eldobta.
A II. r. vádlott az események után szintén megpróbált elmenekülni, de őt az értesített rendőrjárőr elfogta és előállította. A helyszínen tartózkodók értesítették a mentőket, akik kiérkezésük után a sértettnél már csak a halál beálltát tudták megállapítani.
A sértett az I. r. vádlott magatartása folytán 3 külsérelmi nyommal járó sérülést szenvedett el, a jobb térdkalács külső felszínén, a bal mellkasfélen, továbbá a bal combtő feszítő felszínén, a lágyékszalag vetületében egy 9 cm hosszúságú 2, 5 cm-re tátongó sérülést. A sértett halálának közvetlen oka az elszenvedett combverőér- és visszérsérülés következtében kialakult vérvesztéses sokk volt. Az elszenvedett sérülés és a sértett halála között közvetlen okozati összefüggés állapítható meg. A sértett bal combjának sérülése a törött sörösüvegtől származott, míg a mellkas bal oldalán levő sérülés csekély erejű, direkt metszett sérülés volt. A bal comb és a bal lágyék sérülése direkt szúrva-metszett sérülésnek minősül, míg a jobb térdkalács sérülése csekély erejű, direkt tompa erőbehatástól származott. A sértett életét az azonnali érsebészeti beavatkozás esetleg megmenthette volna, de az idejekorán érkező és általánosan szakszerű orvosi segítségnyújtás sem háríthatta volna el a halálos következményt.
Az I. r. vádlott intellektusa az átlagosnál alacsonyabb, enyhe-közepes fokú értelmi fogyatékosság határán áll. Feltehetően a szülés során szenvedett olyan agyi károsodást, amely miatt több alkalommal kezelték pszichiátriai osztályon. 15 éves kora óta intézeti gondozott volt, életvezetése gyermekkorától egyenetlen, akarati tartásának gyengeségével, érzelmi, indulati életének labilitásával, alacsonyabb feszültségtűrő, indulatkezelő képességgel, gyakori autoagresszív és heteroagresszív cselekedetekkel. Az elkövetés idején nála kóros részegség vagy annak csökevényes formája nem volt megállapítható, enyhe-közepes fokú értelmi fogyatékossága és személyiségfejlődési zavara a cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek a felismerésében és az ennek megfelelő magatartás tanúsításában súlyos fokban korlátozta.
A II. r. vádlott kóros elmeállapotban, így elmebetegségben, gyengeelméjűségben, tudatzavarban, személyiségzavarban vagy szellemi leépülésben nem szenved és nem szenvedett a bűncselekmény elkövetése idején sem, nála az elkövetés idejére vonatkozóan kóros részegség vagy annak csökevényes formája fennállása nem volt igazolható, ennek folytán képes volt cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek a felismerésére és az ennek megfelelő magatartás tanúsítására.
Az ítélet ellen a vádlottak és védőik enyhítésért fellebbeztek. A legfőbb ügyész az elsőfokú tényállásnak a kiegészítését, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezések alapján az elsőfokú ítéletet felülbírálva megállapította, hogy a megyei bíróság a tényállást helyesen állapította meg. Az csupán a bűnügyi iratok alapján annyiban szorult kiegészítésre, hogy az I. r. vádlott vérében a cselekmény elkövetésekor 1,97-2-11 ezrelék, a II. r. vádlott vérében pedig 2,72-2,82 ezrelék volt az alkoholkoncentráció.
Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlottak bűnösségére, és nem tévedett cselekményeik jogi minősítése kérdésében sem.
A fellebbezések nem alaposak.
A II. r. vádlott védője a másodfokú tárgyaláson vitatta a II. r. vádlott bűnösségét, azzal az indokolással, hogy védence nem lehetett ismeretében az I. r. vádlott szándékának, amikor a törött üvegcsonk-nyak felőli részét a testvére kezébe adta.
A Legfelsőbb Bíróság a II. r. vádlott védőjének ezt az álláspontját nem találta alaposnak. A részesség járulékos jellegéből az következik, hogy a részes cselekményének a jogi minősítése a tettes cselekményéhez igazodik, vagyis a tettes és a részes cselekménye ugyanannak a törvényi tényállásnak a keretei között minősül. Annak a vizsgálata során, hogy a bűnsegéd felelőssége mennyiben kapcsolódik a tetteséhez, az elkövetési magatartást és annak a körülményeit kell figyelembe venni. A II. r. vádlott nem tanúsított ugyan tényállásszerű magatartást, de szándék- és akarategységben volt a testvérével, az I. r. vádlottal a sértett bántalmazását illetően. Az este folyamán a jelenlétében, sőt tevékeny részvételével alakult ki a konfliktus közöttük és a sértett között. A II. r. vádlott érzelmileg is azonosult a testvére magatartásával, amely a garázda kötekedéstől a tettlegességig, a testi épség ellen irányuló nyílt támadásig fajult. Ilyen előzmények után nem kívülállóként, hanem a konfliktus egyik előidézőjeként, a testvére akaratelhatározásával egyetértve adta a kezébe a verekedés közben azt az életveszélyes eszközt, amelyet másra, mint a testi épség sértésére nem is lehetett használni. Ebben a helyzetben félreérthetetlen volt a II. r. vádlott számára az is, hogy az üvegcsonkot a verekedő testvére az ellenfele ellen használja, és azzal sérülést okozhat. Az eszköznek az I. r. vádlott részére a verekedés folyamában történő átadásakor ennek a felismerésével cselekedett, és az ő tevékeny közreműködése nélkül a helyrehozhatatlan eredmény be sem következhetett volna, így a II. r. vádlott az I. r. vádlott tettesi magatartásához fizikai bűnsegédként kapcsolódott.
A halált okozó testi sértés bűntettével kapcsolatos ítélkezési gyakorlat ennek a bűncselekménynek a kapcsán megállapíthatónak tartja a társtettesi elkövetést, ugyanakkor a részesi magatartás megállapítása sem kizárt.
A Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak a védőknek a büntetés enyhítésére irányuló fellebbezését sem. Tévesen hivatkozott az I. r. vádlott védője a sértett közrehatására, mivel a tényállásból kitűnően egyértelműen a vádlottak kötöttek bele abba a sértettbe, aki még cigarettával is megkínálta őket. A vádlottak céltudatosan provokálták a sértettet, ezért a sértett közrehatása szóba sem jöhet.
A vádlottak a helyrehozhatatlan eredménnyel járó bűncselekményt gátlástalanul, garázda módon valósították meg. Erre, valamint az elsőfokú bíróság által helyesen értékelt bűnösségi körülményekre figyelemmel a vádlottak büntetésének az enyhítésére nem kerülhetett sor, mert az nem szolgálta volna megfelelően a Btk. 37. §-ában meghatározott célt, ezért az enyhítésre irányuló fellebbezéseknek a Legfelsőbb Bíróság nem adott helyt.
A kiszabott szabadságvesztések mellett az elsőfokú bíróság indokoltan alkalmazott közügyektől eltiltást mindkét vádlottal szemben, mert a cselekményük jellege miatt a közügyekben részvételre méltatlanná váltak.
Az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezései - így a II. r. vádlott tekintetében a korábbi felfüggesztett büntetései végrehajtásának az elrendelése, a vádlottak által előzetes fogva tartásban töltött idő szabadságvesztésbe beszámítása, a lefoglalt bűnjelekről történt döntés, valamint a bűnügyi költség megfizetésére kötelezés is - törvényesek és megalapozottak voltak, ezért azokat a Legfelsőbb Bíróság a helyes indokaiknál fogva helybenhagyta. (Legf. Bír. Bfv. V. 324/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás