19/2000. (VI. 16.) AB határozat
19/2000. (VI. 16.) AB határozat1
2000.06.16.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti szabályozás törvényellenességének megállapítására és megsemmisítésére előterjesztett kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Kömlőd Község Képviselő-testületének az élelmezési nyersanyagnormákról, a munkahelyi étkeztetés fő szabályairól, valamint a fizetendő térítési díjakról szóló 2/1996. (III. 19.) sz. rendelete 3. § (1) bekezdésének ,,illetve meghatározott körben köteles'' szövegrésze, (2) bekezdése, valamint (5) bekezdésének harmadik francia bekezdése alkotmányellenes, ezért azokat megsemmisíti.
A 3. § (1) bekezdése a következő szöveggel marad hatályban: ,,Közalkalmazotti és köztisztviselői jogviszonyban álló dolgozó jogosult az étkezés (ebéd) igénybevételére.''
Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
1. Komárom-Esztergom Megye Közigazgatási Hivatalának vezetője Kömlőd Község Képviselő-testületének az élelmezési nyersanyagnormákról, a munkahelyi étkeztetés fő szabályairól, valamint a fizetendő térítési díjakról szóló 2/1996. (III. 19.) sz. rendelete (a továbbiakban: Ör.) 3. § (1) és (2) bekezdése törvényellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte, miután az általa lefolytatott törvényességi ellenőrzés eredményeképpen megtett törvényességi észrevételét az önkormányzat képviselő-testülete nem fogadta el.
A közigazgatási hivatal vezetője törvénysértőnek tartja, hogy az Ör. 3. § (1) és (2) bekezdése egyes közalkalmazottak számára a munkahelyi étkezés kötelező igénybevételét írja elő. Álláspontja szerint az intézményi dolgozók kötelező étkezésének elrendelése esetében a képviselő-testületet nem illeti meg rendeletalkotási jogkör. Törvény ilyen tartalmú felhatalmazást nem adott, és a közalkalmazotti jogviszony tartalmát kitevő kötelezettségek szabályozása nem tartozik a törvény által nem rendezett, helyi társadalmi viszonyok közé. A közigazgatási hivatal vezetője szerint az intézményi dolgozók jogi kötelességei magasabb szintű jogszabályokban rendezettek, ezért helyi rendeletben nem lehet számukra előírni a munkahelyi étkeztetés kötelező igénybevételét. A támadott rendelkezések – a kezdeményezés szerint – ellentétesek a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdésével, a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 115/A. §-ával, valamint a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 39. § (2) bekezdésével.
Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy a kötelező étkeztetéssel kapcsolatos szabályt tartalmaz az Ör. 3. § (5) bekezdése is, amely az étkeztetésért fizetendő térítési díjakat határozza meg. Mivel ez a rendelkezés szoros összefüggésben áll a támadott jogszabályi előírásokkal, az Alkotmánybíróság – a jogbiztonság érdekében – kiterjesztette vizsgálatát a 3. § (5) bekezdésére is.
2. Az Alkotmány érintett rendelkezései a következők:
44/A. § (1) A helyi képviselő-testület:
a) önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül,
(2) A helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.
Az Ör. vizsgált rendelkezései a következőket tartalmazzák:
3. § (1) Közalkalmazotti és köztisztviselői jogviszonyban álló dolgozó jogosult, illetve meghatározott körben köteles az étkezés (ebéd) igénybevételére.
(2) Az ebédet kötelezően igénybevevők köre:
a) a konyhaszemélyzethez tartozó dolgozók (szakács, konyhalány)
b) az élelmezés vezetésével járó teendőket ellátó dolgozó (élelmezésvezető)
c) az óvodai és napközi otthon minden dolgozója.
(5) Az étkezésért térítési díjat kell fizetni az alábbiak szerint:
(...)
[harmadik francia bekezdés] kötelező étkező dolgozók 129 Ft áfával/ebéd
(...)
II.
Az indítvány az alábbiak szerint megalapozott.
A helyi önkormányzatok jogalkotási hatáskörét az Alkotmány és az Ötv. határozza meg. Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdésének a) pontja a helyi önkormányzatok alapjogai között rendelkezik arról, hogy önkormányzati ügyekben a képviselő-testület önállóan szabályoz és igazgat. A (2) bekezdés alapján a képviselő-testület jogosult feladatkörében – magasabb szintű jogszabállyal nem ellentétes – rendeletet alkotni. Az Alkotmánybíróság a 17/1998. (V. 13.) AB határozatában megállapította: ,,Ha (...) helyi közügyről van szó, az önkormányzati testület közvetlenül az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében biztosított jogkörében – külön törvényi felhatalmazás hiányában is – jogosult az országos szintű szabályozással nem ellentétes, ahhoz képest kiegészítő jellegű helyi jogalkotásra.'' (ABH 1998. 155.) Az Ötv. 16. § (1) bekezdése szerint a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására alkothat önkormányzati rendeletet.
Az Ör. preambuluma szerint az önkormányzat képviselő-testülete az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 71. § (2) bekezdésére, valamint az Sztv. 92. § (1) bekezdésére és 115. §-ára hivatkozással alkotta meg rendeletét az élelmezési nyersanyagnormákról, a munkahelyi étkeztetés fő szabályairól, valamint a fizetendő térítési díjakról.
Az Áht. 71. § (2) bekezdése kimondja: ,,A polgármester a költségvetési rendelettervezet benyújtásakor előterjeszti azokat a rendelettervezeteket is, amelyek a javasolt előirányzatokat megalapozzák, bemutatja a többéves elkötelezettséggel járó kiadási tételek későbbi évekre vonatkozó kihatásait.'' Ez a rendelkezés nem minősíthető önkormányzati szabályozásra adott felhatalmazásnak, az Ör. és az Áht. hivatkozott szabályai között – e tekintetben – nincs értékelhető összefüggés.
Az Sztv. 92. § (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: ,,[A] helyi önkormányzat a személyes gondoskodást nyújtó ellátásokról, azok igénybevételéről, valamint a fizetendő térítési díjakról rendeletet alkot.'' Ezzel összefüggésben az Sztv. 114–119. §-ai a személyes gondoskodást nyújtó ellátások térítési díjának megfizetésére vonatkozó szabályokat állapítanak meg. Az Ör. 1. § (1) bekezdése alapján a rendelet hatálya kiterjed az önkormányzat által fenntartott nevelési, oktatási intézmények, a Polgármesteri Hivatal, a Háziorvosi Szolgálat, a Védőnői Szolgálat és a Művelődési Otthon dolgozóira. Emellett a (2) bekezdés alapján a ,,rendelet 4. §-ának hatálya kiterjed a községi önkormányzat által fenntartott nevelési-oktatási intézményekben tanulói jogviszonnyal rendelkező személyekre, akik a személyes gondoskodás körébe tartozó ellátásban részesülnek.''
Az Ör. 3. § (2) bekezdése szerint a konyhaszemélyzethez tartozó dolgozók (szakács, konyhalány), az élelmezés vezetésével járó teendőket ellátó dolgozó (élelmezésvezető), valamint az óvodai és napközi otthon dolgozói kötelesek igénybe venni az ebédet. A kötelező étkeztetésben résztvevők nem az úgynevezett ,,szociális étkeztetés'' keretében részesülnek ellátásban, hanem munkahelyük, illetve foglalkozásuk alapján válnak a szabályozás címzettjeivé. Megállapítható, hogy a kötelező étkeztetésre vonatkozó rendeleti szabályok címzettjei az Ör. alapján nem részesei a személyes gondoskodást nyújtó ellátásoknak. Mindebből következik, hogy az Sztv. 92. § (1) bekezdésében található felhatalmazó rendelkezés nem nyújt jogalapot a képviselő-testületnek arra, hogy közalkalmazottak számára kötelező étkeztetést írjon elő.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy Kömlőd Község Képviselő-testülete törvényi felhatalmazás hiányában írta elő, hogy meghatározott körben kötelező az étkezés igénybevétele. A képviselő-testület közvetlenül az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében biztosított jogkörében sem jogosult ilyen tárgyú szabályozásra, mivel jelen esetben nem helyi közügyről van szó. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság az Ör. 3. § (1) bekezdésének ,,illetve meghatározott körben köteles'' szövegrészét és (2) bekezdését megsemmisítette. Az étkezés igénybevételét előíró szabály pusztán annyi jogi kötelezettséget jelentett az érintett személyeknek, hogy a 3. § (5) bekezdésének harmadik francia bekezdésében meghatározott összegű – az étkeztetésre nem kötelezettek 141 forint térítési díjával szemben 129 forint – térítési díjat kellett fizetniük az étkezésért, függetlenül attól, hogy ténylegesen igénybe vették-e a szolgáltatást. Mindezek figyelembevételével az Alkotmánybíróság az (5) bekezdés harmadik francia bekezdését is megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság egyúttal felhívja a figyelmet arra, hogy nincs akadálya annak, hogy a képviselő-testület az érintettek egyes, nem önkényesen kiválasztott csoportjai számára kedvezményes díjakat állapítson meg.
Az Alkotmánybíróság határozatának Magyar Közlönyben való közzététele az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-án alapul.
Alkotmánybírósági ügyszám: 1056/H/1996/5.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás