PK BH 2000/19
PK BH 2000/19
2000.01.01.
Önmagában a konfliktusok ténye - különösen, ha azok előidézésében a felbontást kérő is közrehatott - nem vezethet az örökbefogadás felbontásához [Csjt. 46. §, 51. § (1) bek., 57. § (1) bek.; 4/1987. (VI. 14.) IM. r. 6. § (2) bek.].
A felperes és az 1988. július 21-én elhunyt házastársa házasságából gyermek nem született. Ezért 1964 decemberében a II. r. alperest - 9 hónapos korában -, majd 1966-ban az I. r. alperest - 5 éves korában - örökbe fogadták. A felperes és házastársa a gyermekek nevelése során szülői gondossággal jártak el, a gyermekek iskolai tanulmányait ellenőrizték, a gyermekeket zenére tanították, és sportoltatták. A felperes és a gyermekek kapcsolatát a fokozott szigor, alkalmankénti testi fenyítés jellemezte, az anya részéről azonban meleg szeretetben részesültek.
Az I. r. alperes nevelésével nem volt probléma, az általános gimnázium elvégzése után az apa hivatását követve a katonai pályát választotta, elvégezte a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolát, majd 1981-ben házasságot kötött. Az I. r. alperes mindvégig tudta, hogy a felperes nem vér szerinti szülője, ezt a felperes azzal is nyomatékosította, hogy elégedetlenségének kifejezése során többször „batyut kötött” az I. r. alperesnek azzal, hogy menjen vissza oda, ahonnan jött: a lelencbe. Ennek ellenére az I. r. alperes és szülei között az anya haláláig átlagos családi kapcsolat állott fenn, amelyben 1990-től jelentkeztek konfliktusok. A II. r. alperes 16 éves korában idegenektől tudta meg, hogy a felperes és házastársa nem vér szerinti szülei, amit érzelmileg nem tudott feldolgozni. Az általános iskola után szakmunkásképzőbe íratták be, ahol tanulmányait megszakította, terhes lett, házasságot kötött, majd a bíróság a házasságát felbontotta, és Norbert nevű gyermekét az apai nagyszülőknél helyezte el. 1984-ben K. J.-vel létesített élettársi kapcsolatot, melyből két gyermeke született, akik jelenleg az ő gondozásában élnek.
A II. r. alperesnek még az anya életében kialakult a későbbi kifogásolható életmódja, szórakozóhelyekre járt, italt fogyasztott, csavargott, kisebb hatósági konfliktusai is voltak, és a K. J.-vel fenntartott élettársi kapcsolatát a zaklatottság, közönségesség, igénytelenség jellemezte. Ezt az anya elnézte, a II. r. alperest igyekezett segíteni, és a felperes ebben az elhalt házastársának partnere volt. 1988-ban a II. r. alperes helytelen életmódját elismerve a szüleihez segítségkérő, őszinte szeretet kifejező levelet írt.
A felperes 1989 májusában élettársi kapcsolatot létesített Sz. J.-nével. Ezután konfliktusai mindkét alperessel szemben kiéleződtek, a viszony elmérgesedett, és a szülő-gyermeki kapcsolat meglazult, bizalmatlanná, a felperes részéről ellenségessé vált. A felperes a gyermekei életét „figyeltette”, életvitelükről közvetett ismerősök útján és hivatalos szervektől információkat gyűjtött. Az I. r. alperessel a kapcsolat azzal romlott meg végleg, hogy 1990-ben az I. r. alperes névnapján a felperes úgy érezte, hogy fia az ő és élettársa látogatását nem szívesen fogadta, ezt követően köztük kölcsönösen vádaskodó hangú levelezés folyt. A felperes az I. r. alperes ellen hivatali feljelentéseket is tett, ezek folytán azonban intézkedésre nem került sor, a viszályt az illetékes szervek családi ellentétként kezelték.
A II. r. alperessel fenntartott felperesi kapcsolat annak ellenére, hogy a felperes a II. r. alperes életmódját alappal kifogásolta, csak 1990 után vált ellenségessé. A felperes a II. r. alperes terhére értékelte, hogy amikor a pomázi házának lakatlanságát észlelve a II. r. alperes őt kereste, leánya - a felperes megítélése szerint - a „halálhírét terjesztette”, és utána örökölni akart, majd a ház későbbi feltörése során a II. r. alperest gyanúsította a betöréssel.
A bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét, melyben a felperes az örökbefogadás felbontását a saját, valamint elhunyt felesége vonatkozásában is kérte, elutasította.
Indokolásában megállapította, hogy az I. r. alperes nem tanúsított olyan magatartást, melynek alapján az örökbefogadás a társadalmi célját már nem töltheti be, illetve amely miatt az örökbefogadás a felperesre nézve elviselhetetlenné vált. Utalt arra is, hogy az I. r. alperes Sch. néven futotta be katonai karrierjét, és az örökbefogadás felbontása három kiskorú gyermekére nézve is méltánytalan hátrányt jelentene.
A II. r. alperes vonatkozásában bizonyítást nyert, hogy a II. r. alperes életvezetése korábban, már a felperes házastársának életében is kifogásolható volt, különösen az élettársi kapcsolatának létesítését követő időszakban, ekkor azonban a felperes és volt házastársa a II. r. alperes magatartását megbocsátották, részére segítséget is nyújtottak, a II. r. alperes által írt levélből pedig kitűnt a szülei iránt érzett szeretet, valamint az, hogy kudarcaival kapcsolatban hibáit belátta, és önmagát okolta. A felperes és a II. r. alperes közötti kapcsolat még a felperes házastársának halála után is megfelelő volt, a felperes a korábbi eseményeket akkor rótta a II. r. alperes terhére, illetve a kapcsolatot akkor szakította meg vele, amikor a II. r. alperes élete rendeződött, munkaviszonyt létesített, és két kiskorú gyermekét szűkös körülmények között, de a saját háztartásában megfelelően gondozta. A felperes alaptalanul sérelmezte a II. r. alperes részéről azt, hogy leánya szándékosan az ő halálhírét terjesztette, mivel a perben csupán az nyert bizonyítást, hogy miután a II. r. alperes a felperes pomázi lakrészét lezárva találta, utána különböző hatóságoknál, így a temetkezési vállalatnál is érdeklődött.
A felperes házastársa és az I. és II. r. alperesek között mindvégig megfelelő, meleg szülő-gyermeki kapcsolat állott fenn, a kereset benyújtását megelőzően pedig a felperes volt az, aki az alperesekkel megszakította a kapcsolatot, ezért a felperes alaptalanul hivatkozott az örökbefogadás felbontására okot adó törvényi feltételek megvalósulására.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben a jogerős ítélet megváltoztatását és a keresetének helyt adó döntés meghozatalát kérte, jogszabálysértésként a perben felmerült bizonyítékok helytelen mérlegelésére hivatkozott.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Az örökbefogadásnak a Csjt. 46. §-a szerint megfogalmazott célja az, hogy az örökbefogadó, valamint annak rokonai és az örökbefogadott között családi kapcsolatot létesítsen, és elsősorban az olyan kiskorúak családi nevelését biztosítsa, akiknek szülei nem élnek, vagy akiket szüleik megfelelően nevelni nem képesek. A Csjt. 57. §-ának (1) bekezdése alapján a bíróság az örökbefogadást felbontja, ha akár az örökbefogadó, akár az örökbefogadott olyan magatartást tanúsított, amely miatt az örökbefogadás fenntartása a másik félre elviselhetetlenné vált, vagy ha az örökbefogadás célját és társadalmi rendeltetését nem tölti be. A 4/1987. (VI. 14.) IM rendelet 6. §-ának (2) bekezdése szerint az, hogy a kérelem benyújtásakor csak az egyik örökbefogadó él, nem akadálya annak, hogy az örökbefogadás felbontását a még élő örökbefogadó a már meghalt örökbefogadó vonatkozásában is kérje. Erre akár a már meghalt, akár a túlélő örökbefogadóval szemben tanúsított elviselhetetlen magatartás is okot adhat. A Csjt. 51. §-ának (1) bekezdése értelmében az örökbefogadott mind az örökbefogadóval, mind annak rokonaival szemben az örökbefogadó gyermekének jogállásába lép.
Az örökbefogadásról rendelkező, fenti jogszabályokban írt joghatások közül az alperesek családi környezetben való felnevelése már megvalósult, a perben feltárt tényállás pedig nem erősítette meg azt a felperesi feltételezést, hogy rászorultsága esetén az alperesek gondoskodását semmiképpen nem várhatja el. Az örökbefogadás célja és társadalmi rendeltetése tehát nem tekinthető meghiúsultnak. A szülő-gyermek közötti kapcsolat a gyermekek felnőtté válása után vérségi leszármazás estén is konfliktusokat hordozhat magában, melyeknek feloldása mindkét részről elvárható. Önmagában a konfliktusok ténye azonban - különösen, ha azok előidézésében a felbontást kérő is közrehatott - nem vezethet az örökbefogadás felbontásához. A felperes nem bizonyította, hogy az alperesek vele szemben olyan magatartást tanúsítottak, hogy az örökbefogadás fenntartása számára elviselhetetlen lenne.
A felperes elhalt házastársa és az alperesek viszonyát vizsgálva az örökbefogadás felbontása a peres adatok alapján a jogerős ítélet helyes indokai folytán szóba sem jöhet.
A felperes és az alperesek közötti jogviszonyt a bíróság az említett jogszabályok helytálló alkalmazásával értékelte, így a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet indokolásában foglaltakra utalva a felülvizsgálati kérelmet alaptalannak találta, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése szerint hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 21.308/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás