BK BH 2000/190
BK BH 2000/190
2000.05.01.
A büntetőeljárást eredményező hamis vád bűntette akkor valósul meg, ha az elkövető a hatóság előtt meghatározott személyre vonatkozóan tett tényállítása objektíve valótlan, és ezt a tényt az elkövető tudata is átfogja, vagyis tudja azt, hogy a valóságnak meg nem felelő tényállításával ártatlan személyt bűncselekmény elkövetésével alaptalanul vádol;
abban az esetben azonban, ha a megvádolt személy ellen bebizonyítottság hiányában hoz a bíróság felmentő ítéleti rendelkezést, vagyis teljes hiteltérdemlőséggel nem állapítható meg, hogy a vád tárgyává tett bűncselekményt a terhelt követte-e el, a hamis vád tekintetében is felmentő ítéleti rendelkezés meghozatalának van helye [Btk. 233. (1) bek. a) pont és (2) bek.; Be. 214. § (3) bek. b) pont].
A városi bíróság a vádlottat a büntetőeljárást eredményező hamis vád bűntette miatt ellene emelt vád alól felmentette.
A városi ügyészség vádiratában a vádlottat a Btk. 233. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző és a (2) bekezdése szerint minősülő, büntetőeljárást eredményező hamis vád bűntettének az elkövetésével vádolta. A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott elvált, kiskorú gyermeke nincs, az általános iskola 8 osztályát végezte el, állomáskezelő az egyik gazdasági társaságnál, a havi jövedelme 30 000 forint, vagyona egy félkész családi ház, büntetve nem volt.
A vádlott 1997. május 10. napján a rendőrkapitányságon rablás bűntette miatt ismeretlen tettes ellen feljelentést tett. Az ügyben 1997. május 10. napján elrendelték a nyomozást. A vádlottat 1997. május 10-én és június 12-én tanúként hallgatták ki, ennek során a vádlott a vallomásában elmondta, hogy 1997. május 10. napján a hajnali órákban ittas állapotban együtt távozott egy eszpresszóból többek között D. S.-sel. Ezt követően lökdösődtek, majd D. S. egy esetben úgy fejen ütötte, hogy elvesztette az eszméletét. Amikor magához tért, nem találta a farzsebében a pénztárcáját. A földről felnézve D. S.-t látta maga előtt. Az említett állítása mellett kitartott S. S.-sel történt szembesítés során is, azt azonban jelezte: azt nem tudja, hogy a pénzét ki vette el. A vádlottnak eszméletvesztése miatt emlékezetkiesése volt, ezért csak fokozatosan jutottak eszébe a történtek.
D. S. a bűncselekmény elkövetését tagadta. A vádlott a szembesítés során kezdett kételkedni abban, hogy valóban D. S.-t látta-e, és az ő hangját hallotta-e a kérdéses éjszakán, ezt azonban korábban nem jelezte a hatóságnak.
A városi ügyészség 1997. június 23. napján rablás bűntette miatt a városi bíróság előtt vádat emelt D. S. ellen.
Az 1998. február 17. napján tartott tárgyaláson a vádlott elmondta, hogy a hangja alapján nem D. S. lehetett az, akit a vádbeli éjjel maga előtt látott, amikor visszanyerte az eszméletét.
A városi bíróság az 1998. február 17. napján jogerőre emelkedett ítéletével D. S.-t a rablás bűntette miatt ellene emelt vád alól bebizonyítottság hiányában felmentette, mivel nem látta bizonyítottnak, hogy a rablást ő követte el a vádlott ellen.
Ezt követően az ügyész a vádlott ellen vádat emelt büntetőeljárást eredményező hamis vád bűntette miatt.
A Btk. 233. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti hamis vád bűntettét az követi el, aki a hatóság előtt mást bűncselekmény elkövetésével hamisan vádol. A hamis vád megállapítása szempontjából a büntetőeljárás során mindenekelőtt azt kell bizonyítani, hogy a vádlott állításai hamisak, azaz a valóságban nem történtek meg. A terhelő tényállítás ugyanis csak akkor valósítja meg a hamis vádat, ha a vádoló nyilatkozat a tárgyi oldalon lényeges részében objektíve valótlan; alanyi oldalon pedig ezt a körülményt az elkövető tudatának is át kell fognia: tudnia kell, hogy hamis tényállításával ártatlan embert hamisan vádol.
A hamis vád bűntettének a törvényi tényállási elemeit vizsgálva a következők állapíthatók meg. Tény, hogy a vádlott valóban tett olyan állításokat D. S.-t illetően, amelyek felkeltették annak a gyanúját, hogy a rablást ő követte el, emiatt D. S. ellen büntetőeljárás is indult. Az a tény, hogy a vádlott soha nem állította azt, hogy a pénzét D. S. vette el, a bűncselekmény megvalósulása szempontjából közömbös, mivel a hamis vád elkövetéséhez nem szükséges, hogy a terhelő tényállítás a bűncselekmény valamennyi tényállási elemét megjelölje, elegendő, ha az elkövető a tényeket olyan összefüggésben említi, amelyből a hatóság a bűncselekmény elkövetésének az alapos gyanújára következtet. Adott eseten a vádlottnak azzal a tényállításával, hogy a vádbeli éjjel D. S. őt megütötte, majd ezt követően feleszmélve őt látta maga előtt, olyan összefüggést teremtett a tények között, amelynek következtében a rablás bűntettének gyanúja miatt D. S. ellen büntetőeljárás indult. Ehhez nem volt szükséges annak a kifejezett közlése, hogy a pénzét D. S. vette el.
A bíróság álláspontja szerint a hamis vád tekintetében a vádlott bűnössége csak akkor állna fenn, ha teljes bizonyossággal megállapítható lenne, hogy nem D. S. állt a kérdéses éjszakán a vádlott előtt; és a pénzét sem ő vette el. A városi bíróság ítéletének adatai alapján megállapítható, hogy az alapügyben nem lehetett kétséget kizáró módon bizonyítani, hogy a vádlott előtt D. S. állt-e vagy valaki más, és ebben a tekintetben az alapügyben eljárt bíróság is bizonytalan volt.
D. S. tanúvallomása alapján megállapítható, hogy a vádlottnak az az állítása megfelel a valóságnak, hogy őt D. S. megütötte, és ettől eszméletét vesztette, mivel ezt a tanú sem tagadja. Azt azonban a bizonyítási eljárás során nem lehetett megnyugtatóan bizonyítani, hogy ezt követően az események a vádlott előadása szerint zajlottak-e le, azaz nem lehetett megállapítani, hogy a vádlott által elmondottak megtörténtek-e a valóságban vagy sem.
Mivel a hamis vád alapjául szolgáló tényállás objektív valótlansága kétséget kizáró módon nem volt bizonyítható, a bíróság a vádlottat a büntetőeljárást eredményező hamis vád bűntettének vádja alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének b) pontja alapján bizonyítottság hiányában felmentette. (Kiskunhalasi Városi Bíróság 7. B. 439/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás