PK BH 2000/198
PK BH 2000/198
2000.05.01.
Akarategység hiányában is fennáll annak az egyetemleges felelőssége, akinek a gondatlan mulasztása tette lehetővé harmadik személyek szándékos károkozását [Ptk. 339. § (1) bek., 349. § (1) bek., 344. § (1) bek.].
Az eljárt bíróságok által megállapított és a döntésük alapjául szolgáló tényállás szerint a müncheni székhelyű cég tulajdonában álló Audi 80 típusú személygépkocsit 1992. március 11-én ismeretlen személy Budapesten ellopta. Ezután - 1992. február 20-i dátummal - egy hamis számlát készítettek, mintha az egyébként nem létező Atlasz Bt. a külföldről behozott gépkocsit 1 050 000 forintért egy Cs. J. nevű személynek eladta volna. A gépkocsit belföldi forgalomba hozatala céljából N. A. ellenszolgáltatás fejében és meghatalmazás nélkül a IV. r. alperes telephelyén levizsgáztatta, és a IV. r. alperes alkalmazottjától átvette a gépkocsi forgalmi engedélyét és a rendszámtáblát. A gépkocsi műszaki vizsgáztatását a megyei közlekedési felügyelet végezte. A vizsgáztatás előtt a gépkocsi alvázszámát ismeretlen személy meghamisította. Ezt követően a II. r. és a III. r. alperesek - az I. r. alperes közvetítésével - úgy kötöttek adásvételi szerződést a felperessel, és vették fel az 1 000 000 forint vételárat, mintha a forgalmi engedély szerinti tulajdonos, Cs. J. megbízásából jártak volna el. Mások mellett az I. r., a II. r., a III. r. alperes és N. A. ellen is büntetőeljárás indult, ennek során a felperes birtokába és nevére került személygépkocsit 1992. május 18-án a nyomozó hatóság lefoglalta, majd a tulajdonos cég részére adta ki.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alpereseket egyetemlegesen kötelezte 1 000 000 forint és ennek kamata megfizetésére. Az ítélet ellen az I. r., a II. r. és a IV. r. alperes fellebbezett. A I. r. alperes a fellebbezését nem indokolta meg, a II. r. alperes arra hivatkozott, hogy a gépkocsi származásáról nem volt tudomása. A IV. r. alperes felróhatóság hiányában vele szemben a kereset elutasítását kérte. Az egyetemleges kárfelelősség kimondását is sérelmezte, állítása szerint ehhez hiányzik az akarategység. Államigazgatási jogkörben a gépjármű forgalomba helyezését végezte, míg a többi alperes jogtalan haszonszerzés végett cselekedett. Véleménye szerint a károsult gondatlan magatartásával maga is közrehatott a kár bekövetkeztében, ami az egyetemlegesség kimondását mellőzhetővé és a kármegosztást lehetővé teszi.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. Döntése szerint az I. r. és a II. r. alperes kárfelelősségét az elsőfokú bíróság helytállóan indokolta meg, a IV. r. alperes felelősségét megalapozó tényeket azonban a másodfokú bíróság részben eltérően állapította meg. A tényállást kiegészítette azzal, hogy a IV. r. alperes a megyei rendőr-főkapitánysággal 1989. március 6-án létrejött megállapodással vált jogosulttá a belföldi forgalom számára vámkezelt gépjárművek rendszámtáblával és forgalmi engedéllyel történő ellátására. A megállapodás mellékletének rendelkezése szerint abban az esetben, ha a gépkocsi műszaki vizsgáztatásakor a tulajdonos helyett meghatalmazott jár el, kérnie kell a meghatalmazást.
A perbeli gépjármű tulajdonosaként hamisított adatokkal Cs. J. nevű személy került feltüntetésre, aki N. A. részére nem adott meghatalmazást. A IV. r. alperes eljárása a konkrét kötelességszegésen túl - az indokolás szerint - azért is felróható, mert ismert volt előtte, hogy N. A. rendszeresen mások részére vizsgáztat gépjárműveket, és veszi át azok iratait; az ügyintézésből mégsem zárta ki, pedig megállapítása szerint „időnként az általa hozott okiratok nem voltak megfelelőek”. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a IV. r. alperes felróható magatartásának közvetlen következményeként kerültek a lopott gépjárművet legalizáló személyek abba a helyzetbe, hogy a gépkocsit valótlan adatokat tartalmazó forgalmi engedéllyel értékesítsék. Miután a IV. r. alperes mentesülését eredményező körülményt nem bizonyított, a felperest ért kárért tartozik helytállani, mégpedig a Ptk. 344. §-ának (1) bekezdése alapján a többi alperessel egyetemlegesen. Ebből a szempontból nem az akarategységnek, hanem a károsodásnak mint eredménynek van jelentősége. Az adott esetben ugyanis a felperes károsodásához a IV. r. alperes felróható magatartására is szükség volt, a közös károkozás ezért fennáll. A másodfokú bíróság indokolása szerint a körülményekből a felperesnek nem kellett arra következtetnie, hogy lopott személygépkocsit vásárolt, közreható magatartása ezért nem állapítható meg.
A IV. r. alperes felülvizsgálati kérelme a kereset elutasítására irányult. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok az okozati összefüggés fennállásának hiányában marasztalták. Véleménye szerint meghatalmazás esetén vagy Cs. J. személyes jelenlétekor is ugyanazok az okiratok kerültek volna kiállításra, a gépkocsi forgalomba helyezése is azonos módon történt volna. Véleménye szerint az egyetemleges marasztalás az akarategység hiányában jogszabálysértő, méltánytalan is vele szemben. Az egyetemlegesség mellőzését és a kármegosztás alkalmazását a felperesnek a szerződéskötéskor tanúsított hanyagsága is indokolja.
A felperes a jogerős ítéletnek hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos, a másodfokú bíróság ítéletének támadott rendelkezései nem jogszabálysértőek.
A Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján megállapított tényállás megalapozott, e tényállás alapján az eljárt bíróságok jogszerűen állapították meg a IV. r. alperes egyetemleges kárfelelősségét.
A Ptk. 349. és 339. §-ainak (1) bekezdéseiből következően felróható magatartásának hiányát a IV. r. alperesnek kellett volna bizonyítania. Nem tévedett a másodfokú bíróság annak megállapításával, hogy a IV. r. alperes e kötelezettségének nem tudott eleget tenni. A perben a IV. r. alperes maga is elismerte, hogy N. A. minden jogosultság nélkül naponta vizsgáztatott személygépkocsikat; a büntetőiratokból megállapítható, hogy N. A. legalább hat esetben járt el a perbelihez hasonló módon. Nem fogadható el védekezésként a IV. r. alperesnek az az érvelése, hogy felszólítás esetén N. A. biztosan becsatolt volna egy hamis meghatalmazást.
A IV. r. alperesnek a kármegosztásra és az egyetemlegesség mellőzésére irányuló kérelme is alaptalan. A felperes a gépkocsit tanítványa apjának közvetítésével és úgy vásárolta meg, hogy körözés hiányában a rendőrhatóság a forgalmi engedélybe a tulajdonjogát is bejegyezte. Tény, hogy egymással összefüggő magatartások - a IV. r. alperes részéről mulasztás - eredményezték a felperes károsodását; a károsodásra vezető folyamatnak az egyetemlegesség szempontjából fennálló egységét nem érinti az a körülmény, hogy a többi alperes szándékos magatartásához a IV. r. alperes gondatlansága párosult.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletének felülvizsgálattal támadott és a jogszabályoknak megfelelő rendelkezéseit hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. X. 21.612/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás