BK BH 2000/2
BK BH 2000/2
2000.01.01.
A bűncselekmény elkövetésére történő felhívással megvalósul az emberölés előkészülete, ha az elkövető - anyagi előny kilátásba helyezésével - mást megbíz azzal, hogy a vele üzleti viszonyban álló sértettet ölje meg [Btk. 18. §, 166. § (3) bek.].
A megyei bíróság az 1998. március 17. napján kelt ítéletével a vádlott bűnösségét emberölés előkészületének a bűntettében állapította meg, ezért őt 1 évi - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott érettségizett, katonai szolgálatot mint határőr teljesítette, ingatlanvagyona egy családi ház fele-részben, illetve egy öröklakás fele-részben. Büntetve nem volt. A vádlott nős. A korábbi házasságából származott, jelenleg 8 éves kiskorú gyermeke után havi tartásdíjat fizet. A vádlott ügyvezetője a H. Kft.-nek, havi jövedelme 30 000-40 000 forint.
1992. augusztus 27-én alakult meg a H. Kft. három taggal; a cél benzinkút létrehozása és üzemeltetése volt.
1992. december 7-én a sértett kft-tagsági viszonya megszűnt, ezt követően a sértett és a vádlott között a viszony megromlott.
Ilyen előzmények után 1997 januárjában a vádlott felkereste B. T.-t. A vádlott közölte vele, hogy tudna munkát ajánlani neki, valakit el kellene tenni láb alól, ezért 250 000 forintot fizetne. Közölte a vádlott, hogy másnap találkozzanak, és akkor adjon választ. Ezen a találkozáson B. T. közölte, hogy nem vállalja, de keres valakit, aki végrehajtja a cselekményt.
Ezt követően B. T. találkozott O. L.-lel, akivel közölte, hogy tudna egy munkát a számára. B. T. közölte O. L.-lel, milyen munkát ajánlott a vádlott, melyért 250 000 forintot fizetne. O. L. közölte, hogy ez az összeg kevés, 500 000 forintot kér a vádlottól. A vádlott előadta, hogy hajlandó az összeget felemelni a kért 500 000 forintra.
Másnap O. L. és B. T. együtt keresték fel a vádlottat, akkor közölte a vádlott a kérdéses személy kilétét, akit a megjelölt összegért meg kell ölni. O. L. közölte, hogy van egy embere - nem nevezte meg, kiről van szó -, aki végrehajtja a cselekményt. A vádlott ekkor közölte azt is, hogy néhány nap múlva 100 000 forintot ad át előlegként.
O. L. ismerte a sértettet, felkereste őt az üzletében, és elmondta neki, hogy a vádlott mire készül ellene.
A sértett erről értesülve beszélt a rendőr ismerősével. Később találkozót beszélt meg egymással a sértett és O. L., ez alkalommal O. L. azt ajánlotta, hogy forduljon a rendőrséghez, a sértett pedig kérte O. L.-t, hogy látszólag vállalják el, amire a vádlott kérte.
Ezt követően O. L. közölte a sértettel, hogy másnap fogja a vádlott átadni neki a 100 000 forint előleget, melyről a sértett értesítette a rendőrséget.
B. T. és O. L. megállapodtak, hogy az előleg átvétele után - a pénz megtartása mellett - semmilyen olyan cselekményt nem követnek el, amelyre nézve a vádlottal megállapodtak.
A megbeszélt találkozón B. T. megjelent, a vádlott is megérkezett, O. L. azonban nem volt ott, ezért a közelben levő telefonfülkéből B. T. felhívta. O. L. közölte, hogy P.-n volt, hazafelé tart, az M.-i elágazónál találkozzanak. Erre azonban már nem került sor, mert a rendőrök a vádlottat és B. T.-t a helyszínen elfogták, a vádlott kabátzsebében 5000 forintos címletekben 100 000 forintot találtak, a pénztárcájában külön 29 600 forintot.
Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és a védő elsősorban bűncselekmény hiányában, másodlagosan bizonyíték hiányában való felmentés végett jelentett be fellebbezést.
A legfőbb ügyész az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
A védő fellebbezésében annak a véleményének adott hangot, hogy az elsőfokú ítélet megalapozatlan, ellentétes az iratok tartalmával. A bíróság bizonyos tényekből továbbiakra helytelenül vont le következtetést. Amennyiben a két terhelő tanú - B. T. és O. L. - 1997. január 9-én tudták meg az áldozat nevét, akit meg kell ölniük, O. L. nem tájékoztathatta erről a sértettet. Sérelmezte a védő, hogy figyelmen kívül hagyta a megyei bíróság a vádlottnak azt a védekezését, amely szerint rendszerint nagyobb összeget hordott magánál ügyvédi és egyéb költségek kifizetésére. A rendőrség által nála megtalált 100 000 forint a kft. tulajdona volt. A két egymásnak is ellentmondó tanú vallomására tényállást alapítani és bűnösséget megállapítani a védelem okfejtése szerint nem lehet.
A védelmi perorvoslatok nem alaposak.
A Legfelsőbb Bíróság a felülbírálat során az elsőfokú ítéletet megalapozottnak találta. Az eljárt bíróság a lehetőség keretein belül az ügyet felderítette. A tényállást a bizonyítékok okszerű értékelésével, indokolási kötelezettségének is eleget téve állapította meg. Tény, hogy a két tanú - B. T. és O. L. - vallomásában mutatkoztak bizonyos ellentétek, ám az ügy lényegét érintően egyező vallomást tettek. Az eljárás során mindvégig állították, hogy a vádlott „munkát” ajánlott nekik, nevezetesen a sértettet kellett volna „eltenni láb alól”. Vallotta a két tanú, hogy 1997. január 8. napján mind a hárman találkoztak a benzinkútnál. A belső helyiségben csak pár percig időztek, a vádlott kihívta őket a bolt elé, és ott állapodtak meg abban, hogy O. L. 500 000 forintért elvállalja a megbízást. Ez alkalommal a vádlott közölte velük azt is, hogy január 9-én 13 órakor találkoznak az általa meghatározott helyen, amikor 100 000 forint előleget átad nekik.
A két tanú vallomásából kiderült, hogy B. T. és O. L. nem január 9-én, hanem korábban tudta meg a benzinkútnál történt találkozás alkalmával, hogy kit kell megölniük. Következésképpen O. L. erről időben értesítette a sértettet. A két terhelő tanú állítását alátámasztotta magának a vádlottnak az a vallomása is, amely szerint más személyek távollétében történt a január 8-i beszélgetés. Márpedig ha a megbeszélés tárgya valóban az építkezés vagy lovak eladása volt, ilyen titkolózásra nem lett volna szükség.
B. T. és O. L. a vádlottal történt szembesítés során is fenntartották vallomásaikat. A két tanú állítását támasztotta alá a sértett nyilatkozata is, végül az a körülmény, hogy 1997. január 9-én a rendőrség a két tanú által megjelölt helyen fogta el B. T.-t és a vádlottat, akinek a zakózsebében elhelyezve megtalálták a 100 000 forintot.
Helyesen utalt a megyei bíróság arra, hogy az említett két tanú nem volt a vádlottal sem peres, sem haragos viszonyban, semmi nem indokolta, hogy őt bűncselekmény elkövetésével vádolják. Nem ok arra a vádlott által hivatkozott az a körülmény, amely szerint korábban pénzt kölcsönzött B. T.-nek gépkocsi vásárlására.
A megyei bíróság a tényállást a bizonyítékok okszerű mérlegelésének eredményeként, indokolási kötelezettségének is eleget téve állapította meg, így az megalapozott. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységét felül nem mérlegelheti. Miután az elsőfokú bíróság ítélete a másodfokú eljárásban is irányadó volt, a vádlott felmentésére nem kerülhetett sor.
A megalapozottnak elfogadott tényállás alapján okszerű a vádlott bűnösségére vont következtetés, és a cselekmény jogi minősítése is törvényes.
A büntetés kiszabásának a kérdését megvizsgálva a Legfelsőbb Bíróság úgy látta, hogy a megyei bíróság kellően feltárta az e körben értékelt, büntetést enyhítő és súlyosító körülményeket, és megfelelő súllyal értékelte azokat.
A kiszabott büntetés kellően igazodik a megyei bíróság által értékelt bűnösségi körülményekhez, a cselekmény tárgyi súlyához és a vádlott bűnössége fokához.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét helyes indokainál fogva helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. IV. 1889/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás