20/2000. (VI. 16.) AB határozat
20/2000. (VI. 16.) AB határozat1
2000.06.16.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet törvényellenességének megállapítása iránt benyújtott indítvány alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Budapest Főváros Terézváros Önkormányzatának Képviselő-testülete által az önkormányzat tulajdonában álló lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérbeadásának feltételeiről alkotott 30/1993. (XII. 27.) számú önkormányzati rendelet 7. § (2) bekezdés c) pontja, a 13. § (1) bekezdésének utolsó fordulata, valamint 59. §-a törvénysértő, ezért azokat megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság az önkormányzati rendelet 13. § (4) bekezdésének megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
A fővárosi közigazgatási hivatal vezetője – mivel az önkormányzat törvényességi felhívásával nem értett egyet – a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 99. § (2) bekezdés a) pontja alapján indítvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben Budapest Főváros Terézváros Önkormányzatának Képviselő-testülete által az önkormányzat tulajdonában álló lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérbeadásának feltételeiről alkotott 30/1993. (XII. 27.) számú önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Ör.) 7. § (2) bekezdés c) pontja, a 13. § (1) és (4) bekezdései, valamint 59. § (1)–(3) bekezdései törvényellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezi.
1. Az Ör. 7. § (2) bekezdés c) pontja szerint az önkormányzat szociális, jövedelmi és vagyoni helyzet alapján történő bérbeadás esetén nem ad bérbe lakást annak a pályázónak, aki a pályázat benyújtására megállapított határnaptól számítva öt évnél rövidebb idő óta rendelkezik állandó bejelentett lakással, illetve tartózkodási hellyel a fővárosban, és nem lakik öt éve folyamatosan a Terézvárosban.
Indítványozó szerint az Ör.-nek ez a rendelkezése jogellenes. A fővárosi kerületi önkormányzat ugyanis a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lt.) 86. § (2) bekezdése alapján csak az Lt. és a fővárosi közgyűlés által az önkormányzati lakás bérbeadásának szociális feltételeit szabályozó rendelet keretei között szabályozhatja a szociális helyzet alapján történő bérbeadás feltételeit.
Sem az Lt., sem az önkormányzati lakás bérbeadásának szociális, jövedelmi és vagyoni feltételeit szabályozó 35/1993. (XI. 15.) Főv. Kgyr. számú rendelet nem határoz meg a bérbeadás feltételéül meghatározott idejű helyben lakást, de e jogszabályok felhatalmazást sem adnak a kerületi önkormányzatnak arra, hogy a rendeletében ilyen feltételt előírjon.
2. Az Ör. 13. § (1) bekezdésének utolsó fordulata szerint a pályázatnak tartalmaznia kell az óvadék megfizetésére vonatkozó vállalást. Amennyiben a pályázat ezt nem tartalmazza úgy a 13. § (4) bekezdése alapján a pályázat érvénytelen.
Az Ör.-nek – a 29/1997. (X. 31.) számú önkormányzati rendelettel megállapított – 59. §-a a következő rendelkezéseket tartalmazza:
,,(1) A határozott időre szóló lakás- és helyiségbérleti szerződés megkötésénél – biztosítékként – óvadékot kell kikötni.
(2) Az óvadék mértéke három havi bérleti díjnak megfelelő összeg.
(3) Az önkormányzatot megillető óvadék befizetését a szerződés megkötésekor igazolni kell.
(4) A bérbeadó az óvadékból a bérlővel szembeni követelését közvetlenül kielégítheti, ha a bérlő a fizetési kötelezettségét írásbeli felhívás ellenére sem teljesíti. Az így felhasznált óvadékot a bérlő köteles 30 napon belül kiegészíteni.
(5) A szerződés megszűnése esetén a fel nem használt óvadék visszajár a bérlőnek.''
Az indítvány ugyan csak az 59. § (1)–(3) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatát kéri, az Alkotmánybíróság – mivel az 59. § további két bekezdése is óvadékra vonatkozó rendelkezést tartalmaz – az eljárást kiterjesztette az 59. § (4)–(5) bekezdésére is.
Indítványozó álláspontja szerint az önkormányzat a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 434. §-ában, az Lt.-ben szabályozott jogalkotó hatáskörén túlterjeszkedve állapította meg az Ör. e rendelkezéseit. Ezért az Ör.-nek az óvadék szabályozását tartalmazó rendelkezései sértik az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében, valamint az Ötv. 16. § (1) bekezdésében foglaltakat.
II.
Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy az indítvány megalapozott.
1. A fővárosi közgyűlés és a kerületi önkormányzatok képviselő-testülete rendeletalkotási jogkörének terjedelmét és a fővárosi, valamint a kerületi önkormányzati rendeletek egymáshoz való viszonyát az önkormányzati lakások bérbeadásának szabályozásában az Ötv. és az Lt. határozza meg.
Az Ötv. 65/A. § (1)–(2) bekezdése a következő rendelkezést tartalmazza:
,,(1) Törvény határozza meg, hogy rendelkezései végrehajtására a közgyűlés, illetve a kerületi képviselő-testület alkothat rendeletet.
(2) A közgyűlés feladatkörében alkotott rendelete végrehajtása érdekében felhatalmazást adhat kerületi képviselő-testületnek rendeletalkotásra. Az e tárgykörben alkotott kerületi rendelet nem terjeszkedhet túl a fővárosi közgyűlés rendeletében foglalt felhatalmazáson. A kerületi képviselő-testület rendelete nem lehet ellentétes a közgyűlés rendeletével.''
Az önkormányzati bérlakáshoz jutás feltételeinek fővárosi önkormányzati rendeleti szintű szabályozására egyrészt az Ötv. 63/A. § b) pontja tartalmaz felhatalmazást, mely szerint a fővárosi önkormányzat:
,,b) ellátja a lakásgazdálkodással kapcsolatos feladatokat, ennek keretében: elkészíti a lakásépítési és lakásrehabilitációs tervet és összehangolja megvalósítását; meghatározza a lakásépítés támogatásának rendszerét, létrehozza az önkormányzati tulajdonú lakásokra vonatkozó lakbérövezeteket, dönt a lakbérmegállapítás és a lakásfenntartási támogatás elveiről, szabályozza az önkormányzati lakáshoz jutás és az önkormányzati tulajdonú lakások cseréjének feltételeit;''
Konkrétabb rendeletalkotási felhatalmazást tartalmaz az Lt. 86. §-a, melynek (1) bekezdése szerint a fővárosi közgyűlés rendeletben határozza meg a kerületi önkormányzatok tulajdonában lévő lakások
a) bérbeadása során érvényesítendő szociális, jövedelmi, vagyoni feltételeket;
b) cseréje esetén a hozzájárulás, illetőleg a megtagadás feltételeit.
Az Lt. 86. §-ának (2) bekezdése pedig kimondja, hogy a kerületi önkormányzat e törvény és a fővárosi közgyűlés rendeletének keretei között alkot önkormányzati rendeletet.
E rendelkezések alapján megállapítható, hogy a kerületi önkormányzat rendeletében nem dönthet szabadon a tulajdonában álló lakások szociális helyzet alapján történő bérbeadásának feltételeiről. Csak az Lt. és a Kgyr. keretei között alkothat e tárgyban rendeletet.
Az Lt. az önkormányzati lakás bérbeadásának szociális feltételeit nem szabályozza. 3. §-ának (1) bekezdésében a helyi önkormányzatot hatalmazza fel a szabályozásra:
,,3. § (1) A helyi önkormányzat tulajdonában lévő lakásra (a továbbiakban: önkormányzati lakás) a tulajdonos önkormányzat – e törvény keretei között alkotott – rendeletében (a továbbiakban: önkormányzati rendelet) meghatározott feltételekkel lehet szerződést kötni. Az önkormányzati rendeletben meg kell határozni az önkormányzati lakás szociális helyzet alapján történő bérbeadásának feltételeit.''
A fővárosban az önkormányzati lakások bérbeadásának szociális, jövedelmi és vagyoni feltételeit a Kgyr. határozza meg. A Kgyr. – a törvényi felhatalmazásának megfelelően – csak azokat a szociális, jövedelmi, vagyoni feltételeket szabályozza, amelyek fennállása esetén a fővárosban önkormányzati lakás szociális helyzet alapján történő bérbeadásának helye van.
A kerületi képviselő-testület a tulajdonában álló lakások szociális, jövedelmi, vagyoni helyzet alapján történő bérbeadásának szabályozása során kötve van a Kgyr. előírásaihoz, csak annak keretei között állapíthat meg további szabályokat. Tekintettel arra, hogy a Kgyr. nem állapít meg a bérbeadás feltételeként helybenlakási követelményeket, ilyen feltételek előírására felhatalmazást sem ad, a kerületi képviselő-testület nem jogosult arra, hogy rendeletében az önkormányzati lakások szociális, jövedelmi és vagyoni helyzet alapján történő bérbeadását – a szociális, jövedelmi, vagyoni feltételeken túl – további, a szociális helyzettel összefüggésben nem álló helybenlakási előírásokhoz kösse.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 7. § (2) bekezdésének c) pontja törvénysértő, ezért azt megsemmisítette.
2. Az Alkotmánybíróság több határozatában más települési önkormányzati rendeletek hasonló rendelkezéseinek vizsgálata kapcsán megállapította, hogy ,,törvényi felhatalmazás hiányában az önkormányzat a bérleti jogviszony létrejöttének feltételeként óvadék megfizetésének kötelezettségét rendeletében jogszerűen nem írhatja elő''. [3/1999. (III. 24.) AB határozat, ABH 1999, 375., 378.; 10/2000. (III. 31.) AB határozat ABK 2000. április, 72., 73.; 11/2000. (III. 31.) ABK 2000. április, 74., 75.]
E megállapításának alátámasztására a határozatok indokolásában az Alkotmánybíróság a következőket fejtette ki:
A helyi önkormányzatok jogalkotási hatáskörének terjedelmét az Alkotmány, illetőleg az Ötv. határozza meg. A képviselő-testület rendeletalkotási jogköréről az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdésének a) pontja, valamint (2) bekezdése rendelkezik. A 44/A. § (1) bekezdés a) pontja a helyi önkormányzat alapjogai között, a képviselő-testület hatásköreként szabályozza azt, hogy az önkormányzati ügyekben a képviselő-testület önállóan igazgat és szabályoz. A 44/A. § (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a képviselő-testület feladatkörében rendeletet alkot, amely nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal.
Az Ötv. 16. § (1) bekezdése szerint a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására alkothat önkormányzati rendeletet.
A lakásbérleti jogviszony törvény által szabályozott társadalmi viszony, ezért a helyi önkormányzat csak a törvény felhatalmazása alapján rendelkezik a lakásbérletre vonatkozó szabályozási jogkörrel.
A lakásbérleti viszonyok szabályozására a Ptk., illetőleg az Lt. ad jogalkotási felhatalmazást a helyi önkormányzatnak.
A lakásbérleti jogviszonyról a Ptk. 434. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a lakásbérleti jogviszony létrejöttére, a felek jogaira és kötelezettségeire, továbbá a lakásbérlet megszűnésére vonatkozó szabályokat külön törvény tartalmazza. Ugyanezen § (4) bekezdése pedig kimondja, hogy jogszabály – a (2) bekezdésben említett törvény keretei között – a lakásbérlet létrejöttének, megszűnésének, a lakásbérleti jog folytatásának, a lakások elidegenítésének további feltételeit is megállapíthatja.
Arra nézve, hogy a Ptk. alkalmazásában milyen szintű jogszabályokat kell jogszabály alatt érteni a Ptk. 685. § a) pontja szabályozza:
,,685. § E törvény alkalmazásában
a) jogszabály: a törvény, a kormányrendelet; továbbá a törvény felhatalmazása alapján, annak keretei között az önkormányzati rendelet; a 19. § (1) bekezdésének c) pontja, a 29. § (3) bekezdése, a 200. § (2) bekezdése, a 209/B. § (6) bekezdése, a 231. § (3) bekezdése, a 301. § (4) bekezdése, a 434. § (3)–(4) bekezdése, az 523. § (2) bekezdése és az 528. § (3) bekezdése tekintetében viszont valamennyi jogszabály;''
A Ptk. e rendelkezése alapján az idézett 434. § (4) bekezdésének alkalmazása szempontjából jogszabálynak minősül minden jogszabály, így az önkormányzati rendelet is.
A Ptk. e rendelkezéseit figyelembe véve a lakásbérleti viszonyok szabályozásának joga csak a lakásbérletet szabályozó külön törvény keretei között illeti meg az önkormányzatokat. Ez a külön törvény az Lt., amely 3. §-ának (1) bekezdésében meghatározza, hogy mely, a lakások bérletével kapcsolatos szabályok megállapítására rendelkezik a helyi önkormányzat rendeletalkotási hatáskörrel. Az Lt. e szabálya kimondja, hogy a helyi önkormányzat tulajdonában lévő lakásra a tulajdonos önkormányzat – e törvény keretei között alkotott – rendeletében meghatározott feltételekkel lehet szerződést kötni.
E törvényi előírásokat figyelembe véve a helyi önkormányzat a tulajdonában lévő lakások bérletére vonatkozó szabályozásra rendelkezik felhatalmazással és e szabályozási jogkörét csak az Lt. keretei között gyakorolhatja.
Az Lt. több tárgykörben is szabályozási jogkörrel ruházza fel a helyi önkormányzatot, de az óvadék szabályozására felhatalmazást nem tartalmaz. Az Lt. 19. §-ának (1) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy önkormányzati lakás esetén, ahol a törvény a bérbe adó és a bérlő jogai és kötelezettségei vonatkozásában a felek megállapodására utal, annak tartalmát a bérbe adó tekintetében önkormányzati rendelet határozza meg. Mivel az Lt. az óvadék intézményét nem szabályozza, e felhatalmazás alapján sem illeti meg az óvadékfizetési kötelezettség szabályozásának joga az önkormányzatot.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 13. §-ának (1) bekezdése, valamint 59. §-a törvénysértő, ezért azokat megsemmisítette.
3. Az Ör. 13. § (4) bekezdése a következő szabályt tartalmazza:
,,(4) Érvénytelen az a pályázat, amely
a) az (1)–(3) bekezdésben megjelölteket nem tartalmazza, illetve nem az előírt nyomtatványon nyújtják be vagy hiányos adatokat tartalmaz;
b) szociális bérletre nem jogosult vagy kizáró feltételek alá eső személytől származik, ha a kiírás szociális bérlet létesítésére szól.''
Az indítványozó e rendelkezés megsemmisítését is kérte. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a 13. § (1) bekezdés utolsó fordulatának megsemmisítésével megszűnt az indítványozó által felvetett törvényességi probléma, nevezetesen az, hogy az óvadék vállalásának hiánya érvénytelenné teszi a pályázatot. Ezért a 13. § (4) bekezdésének megsemmisítése a törvényesség helyreállításához nem szükséges, ezért az erre irányuló indítványt elutasította.
Alkotmánybírósági ügyszám: 289/H/1998/3.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás