PK BH 2000/20
PK BH 2000/20
2000.01.01.
I. A jogcím téves megjelölése miatt a kereseti követelés nem utasítható el, ha a követelést előterjesztő fél által előadott tények valónak bizonyulnak [Pp. 3. § (1) bek.].
II. A tényállás tisztázatlansága és a szükséges bizonyítékok beszerzésének - szükség esetén igazságügyi szakértő kirendelésének - elmulasztása miatt az ítélet hatályon kívül helyezése és új eljárás elrendelése [Pp. 275/A. § (2) bek.].
Az alperes a felperes megrendelésére 1995 áprilisában klímaberendezést szerelt be a felperes Audi 80 típusú személygépkocsijába. Csaknem 2000 km megtételét követően - 1995. május 22-én - a felperes a gépkocsi meghibásodását észlelte. Az Ó. Autójavító Kft. megállapította, hogy a vezérlés elállítódott. A motor kijavítása előtt a felperes megbízásából G. S. gépjárműszakértő az alperes képviselőjének jelenlétében megtartott helyszíni szemlét követően magánszakértői véleményt készített. Ebben megállapította, hogy a gépkocsi meghibásodása azért következett be, mert a klímaberendezés szerelése alkalmával a vezérmű bordáskerekét rosszul szerelték vissza (helytelenül illesztették), és a rögzítőcsavar fellazult. A szerelési hibából adódó javítási költség 212 983 forint. Az alperes a fenti szakértői véleményt vitatta, és a felperes kártérítési igényét elutasította.
A felperes a Ptk. 318. §-a, valamint 339. §-ának (1) bekezdése alapján kereseti kérelmet terjesztett elő 180 000 forint kártérítés és kamata megfizetése iránt. Az alperes ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy nincs okozati összefüggés az alperes által végzett szerelés és a gépjármű meghibásodása között. Szerinte a felperes által beszerzett magánszakvélemény elfogadhatatlan. Tagadta, hogy a bordáskereket a szerelők kiszerelték volna, tanúbizonyítási indítványt terjesztett elő.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította és 9000 forint perköltség megfizetésére kötelezte a felperest. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a bíróság a felek kérelmeihez, jognyilatkozataihoz kötve van a Pp. 4. §-a értelmében. A felperes által megjelölt kártérítési igény jogalapja a Ptk. 318. §-a nem lehet, mert ez a rendelkezés csak „utaló” jogszabály. A felek között vállalkozási szerződés állt fenn, ezért a szerződésen kívüli károkért való felelősség szabálya, a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése nem alkalmazható. A javító-karbantartó szolgáltatások minőségvédelméről szóló 16/1976. (VI. 4.) MT rendelet 14 §-ból áll, és a felperes nem jelölte meg, hogy igényét melyik jogszabályhely rendelkezésére alapítja. Rámutatott arra, hogy a perben a bíróság rendelhet ki szakértőt, a felperes által csatolt vélemény bizonyítási eszköznek nem minősül. Végül bizonyítatlannak találta az alperes által végzett szerelés és a bekövetkezett kár közötti okozati összefüggést.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 180 000 forintot, ennek kamatát, valamint 58 000 forint együttes első- és másodfokú perköltséget. A felperes a fellebbezési eljárásban pontosította kereseti kérelmét és a Ptk. 305. §-ának (1) bekezdésén kívül a Ptk. 310. §-ára hivatkozott. A másodfokú bíróság tévesnek találta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a Pp. 3. §-ának (1) bekezdése értelmében, ezért a kereseti kérelmet érdemben tárgyalta. Helytállónak ítélte az alperes ellenkérelmében foglaltakat, amelyek szerint a peres fél által készített szakértői vélemény a Pp. 166. §-ának (1) bekezdése szerint bizonyítási eszköznek nem tekinthető, ezen véleményt mint a fél előadását lehet figyelembe venni. A másodfokú bíróság meghallgatta G. S.-t és nyilatkozatait mint a felperes állítását elfogadta. Az alperes ugyanis ezen állításokat nem tudta cáfolni. Az alperes előkészítő iratában is csak arra hivatkozott, hogy ha a bordáskereket kiszerelik, és hibásan teszik vissza, a gépkocsi nem tudott volna még 2000 km-t futni. A másodfokú bíróság ezzel szemben egyetértett a felperes azon álláspontjával, hogy a bordáskerék hibás rögzítésének következménye a középső csavar fellazulása, berágódása és kopása, ez a mozgás következtében fokozatosan is előidézhette a gépkocsi teljes meghibásodását. Erre tekintettel mellőzte J. G. tanúkénti kihallgatását, hogy az alperes által végzett konkrét munkálatokról a tanúnak közvetlen tudomása nem volt.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, ebben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését. Véleménye szerint helyesen járt el az elsőfokú bíróság akkor, amikor a keresetet megfelelő jogszabályi megjelölés hiányában elutasította. A másodfokú bíróság a Pp. 3. §-ának (1) bekezdésére hivatkozott, de a törvény nem tartalmazza szó szerint azt, hogy a bíróság a jogcímhez nincs kötve. A bíróságnak nem feladata, hogy anyagi jogi kérdésekben a felperes helyett és érdekében eljárjon. Az alperes eljárásjogi szabálysértésként hivatkozott a Pp. 247. §-ában foglaltakra. A felperes a keresetét a másodfokú tárgyaláson a Ptk. 310. §-ára alapította, ez - az alperes véleménye szerint - meg nem engedett keresetváltoztatásnak minősül. Végül az alperes sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság nem foganatosította az alperes bizonyítási indítványát, és tanúit nem hallgatta meg. Az alperes által kihallgatni kért egyik tanú a szerelőműhely vezetője volt a kérdéses időszakban, míg a másik klímaberendezésekkel foglalkozó szakember. A műszaki szakkérdésben mindketten nyilatkozni tudtak volna. Tekintettel arra, hogy a jogerős ítélet kizárólag egy, a felperes érdekköréből származó szakértelemmel rendelkező, de pártatlannak nem nevezhető személy nyilatkozatán alapul, ezért az ítélet megalapozatlan.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem az alábbi értelemben alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás eredménye alapján azt állapította meg, hogy az eljárt bíróságok a per eldöntéséhez szükséges mértékben nem tisztázták a tényállást, ezért a döntés megalapozatlan.
Nem történt jogszabálysértés a Pp. 3. §-ának (1) bekezdése alkalmazása során, a másodfokú bíróság a kereseti kérelem jogcímét - az eredeti kérelem tartalma alapján - helyesen fogadta el. Igaz, hogy nem feladata a bíróságnak a jogi képviselővel eljáró fél kioktatása, de a perbeli esetben a kártérítési igény jogalapja - a vállalkozási szerződés hibás teljesítése - pontosan kitűnt a felperes kereseti kérelméből. Az alperes írásbeli ellenkérelmében sem kifogásolta a jogalap megjelölésének hiányát, hanem érdemi védekezést terjesztett elő. A kialakult bírósági gyakorlat elvei szerint a jogcím helytelen megnevezése miatt a kereseti követelés nem utasítható el, ha a követelést előterjesztő fél által előadott tények valónak bizonyulnak (BH 1993/2/111.). A fent kifejtettek értelmében valójában nem történt keresetváltoztatás a másodfokú eljárás során, mert a felperes a korábban megjelölt kártérítési igényének jogcímét pontosította.
Alaposan sérelmezte azonban az alperes a tényállás tisztázatlanságát, a szükséges bizonyítékok beszerzésének hiányát. Az alperes az elsőfokú eljárás során előterjesztett ellenkérelmében a tényállás tisztázása érdekében kérte tanúként kihallgatni a gépjármű szerelését végző személyt, és egy másik - klímatechnikával foglalkozó - cég beszerelő műhelyének vezetőjét. Az eljárt bíróságok a tanúbizonyítást nem folytatták le, így nem adtak lehetőséget arra, hogy az alperes állításait bizonyítsa.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogszabálysértő másodfokú ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az eljárt elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárás során az alperes bizonyítási indítványait is figyelembe véve szükség esetén a perben igazságügyi szakértőt kell kirendelni. (Legf. Bír. Pfv. VII. 20.618/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás