PK BH 2000/203
PK BH 2000/203
2000.05.01.
A külföldre távozás miatt állami tulajdonba vett ingatlanra érvényesített ajándék-visszakövetelési igény elbírálásánál irányadó körülmények [32/1971. (X. 5.) Korm. r. 13. § (1) bek.; Ptk. 120. § (2) bek., 582. § (3) bek.].
A bíróság jogerős ítéletével a felpereseknek az alperesek elleni, az öröklakás ingatlanra vonatkozó ajándék visszakövetelése iránti keresetét elutasította.
Az irányadó tényállás szerint T. J. örökhagyó 1968-ban pénzt ajándékozott legkisebb gyermekének, az I. r. alperesnek arra a célra, hogy megvásárolja a fenti lakásingatlant. Az adásvételi szerződést az I. r. alperes nevében kötötték meg, majd egy ideig az ajándékozó még segített az I. r. alperesnek az ingatlant terhelő 90 000 forint OTP-részlet kifizetésében, később a kölcsönt az I. r. alperes törlesztette, illetve az ingatlant teljesen tehermentesítette.
Az ajándékozásra abban a feltevésben került sor, hogy az I. r. alperes a szüleit rászorultságuk esetén gondozni fogja, esetleg összeköltöznek. Az I. r. alperes a fenti lakásban élt 1984-ig, amikor is családjával Svédországba távozott és véglegesen ott telepedett le. A jogellenesen külföldön tartózkodó I. r. alperes tulajdonában álló lakásingatlant a tanács végrehajtó bizottságának igazgatási osztálya az 1985. október 2-án kelt határozatával a 32/1971. (X. 5.) Korm. rendelet 13. §-ának (1) bekezdése alapján kártalanítás nélkül állami tulajdonba vette.
Az alperes édesanyja 1985 nyarán elhunyt. Az ajándékozó az állami tulajdonba vételről való tudomásszerzését követően, az 1988. május 12-én benyújtott keresetében az ajándékot az I. r. alperestől rászorultságára, illetve az ajándékozásra okot adó feltevés végleges meghiúsulására hivatkozva visszakövetelte, a II. r. alperessel szemben pedig keresete ennek tűrésére irányult.
Az I. r. alperes a keresetre nem nyilatkozott, a II. r. alperes ellenkérelmét a kereset elutasítása érdekében terjesztette elő.
T. J. ajándékozó 1989. július 26-án meghalt, a per folytatását jogutódaiként két másik gyermeke mint I. r. és II. r. felperesek kérték, akik a követelés jogcímét a Ptk. 582. §-ának (3) bekezdésére alapítottan tartották fenn azzal, hogy törvényes örökrészüknek megfelelően az ingatlan tulajdonjogát 1/3-1/3. illetőség erejéig követelték.
A másodfokú bíróság jogerős ítéletével a felperesek keresetét elutasító elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Indokolása szerint az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a felperesi követelést elévülés, illetve a visszakövetelési jog elenyészése alapján utasította el. Erre a Ptk. 204. §-ának (3) bekezdése szerint azért nem volt lehetőség, mert a követelés elévülését a bíróság hivatalból nem veheti figyelembe, az elévülésre pedig a perben egyik alperes sem hivatkozott. A másodfokú bíróság álláspontja szerint azonban az érdemi döntés helytálló volt, ugyanis a jogvita elbírálásánál abból kellett kiindulni, hogy az ajándék visszakövetelésére a Ptk. 582. §-a (4) bekezdésének rendelkezése értelmében nem volt lehetőség az I. r. alperessel szemben, ugyanis az ajándék visszakövetelésekor az már nem volt meg, az ajándéktól az I. r. alperes úgy esett el, hogy a helyébe nem lépett érték. Nem követelhető vissza az ingatlan a II. r. alperestől sem, mivel a II. r. alperes jogszabályi rendelkezés folytán kártalanítás nélkül szerzett tulajdont, ami eredeti tulajdonszerzésnek minősül, ez pedig annyit jelent, hogy új tulajdonjog keletkezett a perbeli ingatlanon - függetlenül a korábbi tulajdonjogtól -, és ez az új tulajdon korlátlan.
A jogerős ítélet ellen a felperesek éltek felülvizsgálati kérelemmel, melyben törvénysértésként a Ptk. 120. §-ának (2) bekezdésében írtak alkalmazásának a mellőzésére hivatkoztak.
A II. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Téves a jogerős ítélet indokolása a felülvizsgálati kérelemmel támadott abban a részében, melyben a kártalanítás nélkül állami tulajdonba vett vagyonnal kapcsolatban az állam eredeti tulajdonszerzésének jogkövetkezményeként zárta ki a II. r. alperes felelősségét a megszerzett ingatlanért. A Ptk. 120. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha az állam bírósági vagy más hatósági határozattal kártalanítás nélkül szerez tulajdont, a tulajdon értékének erejéig felel a volt tulajdonosnak a tulajdonszerzéskor jogszabály, bírósági és más hatósági határozat vagy visszterhes szerződés alapján jóhiszemű személlyel szemben fennálló kötelezettségért. Az ítélkezési gyakorlat szerint az állam felelőssége az ajándék visszakövetelésének jogcímén alapuló kötelezettségért is fennáll. Ha tehát az ajándék visszakövetelése iránti igény alapos, azaz a visszakövetelés oka a tulajdonszerzéskor megvalósult, az ajándékozó alappal tarthat igényt az ingatlan tulajdonjogára, mert vele szemben a 32/1971. (X. 5.) Korm. rendelet 13. §-ának (1) bekezdése a feltételek fennállásának hiányában nem volt alkalmazható. A Ptk. 582. §-ának (3) bekezdésére alapított visszakövetelési jogcím esetén azonban kellő körültekintéssel kell vizsgálni, hogy az a feltevés, melyre tekintettel az ajándékozó - jelen esetben a felperesek jogelődje - az ajándékot adta, az ajándékozóval szemben tényleg véglegesen meghiúsult-e (BH 1985/8/311., 1979/8/267.).
A jelen tényállásból ez a körülmény nem volt megállapítható. Az I. r. alperes apja, aki a keresetet benyújtotta, az ajándékozásra okot adó feltevésként azt adta elő, hogy „arra számítottam, hogy kisebb fiam ennek fejében életem végéig el fog tartani”. A felperesek jogelődje erre a tartásra az I. r. alperes külföldre távozásáig nem tartott igényt, felesége pedig már 1985-ben meghalt. Az I. r. alperesnek a felperesek által meg nem cáfolt személyes nyilatkozata szerint az I. r. alperes Svédországból is támogatta a szüleit úgy, ahogyan az módjában állott. Ezzel az állítással szemben a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése értelmében a felpereseket terhelte volna annak bizonyítása, hogy az I. r. alperes az ajándékozó által az ajándékozás feltételeként elvárt támogatást elmulasztotta, erre azonban a felperesek az I. r. alperes nyilatkozata után sem hivatkoztak. A visszakövetelési jogcím hiányára lehet következtetni abból is, hogy a felperesek jogelődje az ajándék visszakövetelése iránti igényével nem az I. r. alperes külföldre távozása után, hanem csak évekkel később, akkor lépett fel, amikor tudomására jutott a kártalanítás nélküli állami tulajdonba vétel ténye. Mindezek egybevetett mérlegelésével az állapítható meg, hogy az ajándék visszakövetelésének a Ptk. 582. §-ának (3) bekezdésében írt jogcíme a felperesek jogelődje életében nem valósult meg, az I. r. alperes tehát nem lett volna kötelezhető az ingatlan visszaadására, és emiatt nem áll fenn a II. r. alperes felelőssége sem. Ezért a jogerős ítélet érdemi rendelkezése - a fenti indokolásbeli módosítással - nem törvénysértő.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 21.960/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás