PK BH 2000/206
PK BH 2000/206
2000.05.01.
A szülői felügyelet megszüntetése nemcsak a saját gyermek feletti szülői felügyelet gyakorlásának megakadályozását célozza, hanem a szülői jogkör gyakorlására való alkalmatlanság negatív erkölcsi értékítéletét is kifejezésre juttatja. Mind a szülő, mind a gyermek érdekében garanciális jellegű szabály tehát, hogy e súlyos jogkövetkezmény alkalmazására csak felróható magatartás esetén van mód (Csjt. 88. §).
A bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét, melyben az alperesnek Bernadett nevű gyermekük feletti szülői felügyeleti jogának megszüntetését kérte, elutasította.
A megállapított tényállás szerint a peres felek 1984. november 1-jén megkötött házasságából 1985-ben Beáta, 1987. december 16-án pedig Bernadett nevű gyermekeik születtek. Beáta 1985. március 3-án meghalt.
A házasság kezdettől fogva zaklatott volt, ennek ellenére a felek 1988. október 11-én közös gyermekükkel, a felperes első házasságából született fiával és az alperes korábbi házasságából született két fiával Svédországba távoztak, ahol a T. községben lévő menekülttáborban éltek.
A felek életközössége 1988. december 27-én azzal szűnt meg, hogy egy veszekedést követően a felperes a közös gyermekkel a menekülttábort elhagyta, őt kérésére az s.-i menekülttáborba fogadták be, tartózkodási helye ezt követően az alperes számára ismeretlenné vált.
A felperes élete Svédországban rendeződött. 1989. november 3-án kiskorú gyermekeivel ott letelepedési engedélyt kapott, majd 1995. június 12-én megszerezte a svéd állampolgárságot. Az alperessel fennállott házasságát a svéd bíróság 1991. február 26-án hozott részítéletével felbontotta, majd az 1991. április 12-én hozott ítéletével Bernadettet a felperesnél helyezte el. A bontóper idején az alperes ismeretlen helyen tartózkodott, ezért az eljárást a távollétében folytatták le.
A felperes 1995. március 23-án házasságot kötött A. O. svéd állampolgárral, gyermekeit megfelelő, kiegyensúlyozott körülmények között neveli. A felperes által Bernadett magyar állampolgárságának megszüntetése, családi nevének megváltoztatása és örökbefogadásának engedélyezése iránt előterjesztett kérelmeit az apa hozzájárulása hiányában az illetékes hatóságok elutasították.
Az alperes az életközösség megszűnés után fiaival Ausztriába, Franciaországba, majd Spanyolországba távozott, és miután erre lehetősége nyílt, 1992-ben tért vissza Magyarországra. 1990. október 19-én konzuli segítséget kért Bernadett tartózkodási helyének felkutatásához, ez eredménytelen maradt, csakúgy, mint az 1994-ben a Magyar Vöröskeresztnél előterjesztett ugyanilyen kérelme. A gyermek tartózkodási helye 1995. január 30-án vált ismertté előtte, ezután több levélben kísérelte meg a kapcsolat felvételét, melyekre választ nem kapott. 1995 őszén egy kifogásolható hangnemű levélben kérte a felperest, hogy fényképet küldjön neki a gyermekről, ellenkező esetben két algériai barátja fog a kislányról fényképfelvételt készíteni.
A felperes utóbb magánnyomozó irodát bízott meg az alperes körülményeinek felderítésére, a nyomozó iroda által adott negatív információkat azonban a perben tanúként történt meghallgatásuk során éppen azok a személyek cáfolták meg, akiktől az értesülések állítólag eredtek. A bizonyítékok szerint a felperes édesapjának temetésén a felperes magyarországi tartózkodása alatt az alperes meg sem kísérelte a felperessel való személyes kapcsolatfelvételt, biztonságát semmiben nem veszélyeztette.
Az alperes rokkantsági járadékos, idős szüleivel él közös háztartásban, akiknek gondozását, ápolását ellátja, ezért 1994. március 1-jétől havi 7000 forint gondozási díjban is részesül. Volt házastársával és az ebből a házasságból született két gyermekével kapcsolata rendezett, egyedül élő leánytestvére gyermekének neveléséhez önzetlen segítséget nyújt, a szülők kezelőorvosának tanúvallomása szerint életvitele ellen kifogás nem merül fel. Tény, hogy az alperest ittas járművezetés miatt eljárás alá vonták, majd alkoholbetegsége kezelése céljából önként vetette alá magát Esperal készülék beültetésére.
A felperes keresetének indokául arra hivatkozott, hogy az alperes alkoholista életmódot folytat, gyermekeit felelőtlenül sorsukra hagyta, emiatt szülői felelősséggel nem rendelkezik.
Az alperes a kereset teljesítését ellenezte.
A bíróság a jogvitát a Csjt. 88. §-a (1) bekezdésének a) pontja alkalmazásával bírálta el, amely kimondja, hogy a bíróság megszünteti a szülői felügyeletet, ha a szülő felróható magatartásával gyermeke javát, különösen testi jólétét, értelmi vagy erkölcsi fejlődését súlyosan sérti vagy veszélyezteti. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kiemelte, hogy a gyermeket veszélyeztető magatartás megállapításához a szülő bármilyen, a törvényben írt olyan tevékenysége vagy mulasztása is alapul szolgál, amely objektíve alkalmas arra, hogy a kiskorú fejlődésének folyamata lelassuljon, károsodást szenvedjen vagy meghiúsuljon. A veszélyhelyzet és a szülői magatartás között azonban okozati összefüggésnek kell fennállnia oly módon, hogy a károsító eredmény bekövetkezése nyilvánvaló és a gyermek érdekeit lényegesen befolyásoló legyen.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet indokolását kiegészítette azzal, hogy a Csjt. 88. §-ának (3) és (4) bekezdésében foglaltakból az is következik, hogy a szülői felügyelet megszüntetése nemcsak a saját gyermek feletti szülői felügyelet gyakorlásának megakadályozását célozza, hanem a szülői jogkör gyakorlására való alkalmatlanság negatív erkölcsi értékítéletét is kifejezésre juttatja. Mind a szülő, mind a gyermek érdekében garanciális jellegű szabály tehát, hogy e súlyos jogkövetkezmény alkalmazására csak felróható magatartás esetén van mód. A peradatok mérlegelésével megállapított tényállás alapján a bíróságok arra az álláspontra jutottak, hogy az alperes jelenlegi életmódja, életvitele nem esik kifogás alá, a felperesi keresetben foglaltak szerint tehát szülői felügyeletének megszüntetésére nincs megfelelő indok.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben az ítélet hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet megállapításai megalapozatlanok, logikailag ellentmondók és iratellenesek, ezért az azt helybenhagyó jogerős ítélet sérti a Pp. 206. §-ának (2) bekezdését.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A felülvizsgálati kérelemben sérelmezett tényállást a bíróság megalapozottan állapította meg, és annak alapján a körülményeket helytállóan mérlegelte.
A felek életközösségének 1988. december 27-én történt megszűnése körében az ellentmondó bizonyítékok nem támasztották alá azt, hogy a család szétválására kizárólag az alperes felróható magatartása miatt került sor. A felek között lezajlott veszekedés után a felperes volt az, aki a közös gyermekkel a menekülttábort elhagyta, ennek okára nézve a felperes előadása és a felperes által tájékoztatott személyek nyilatkozata nem elegendő. Minthogy ebben az időben az alperes is jogellenesen tartózkodott idegen országban, a gyermek felkutatásához rendelkezésére álló lehetőségei is korlátozottak voltak, amit bizonyít, hogy 1990-ben a svédországi magyar főkonzulnál ebben a tárgyban előterjesztett segítségnyújtás iránti kérelme eredménytelen maradt, de még 1994-ben a Magyar Vöröskereszt sem foglalkozott az alperes ez irányú kérelmével.
Az alperes által a felpereshez írott levél (F/3.) hangneme valóban kifogásolható, önmagában azonban - minthogy az csupán a felperessel szembeni ellenszenvet juttatta kifejezésre, és az abban írtak a gyermekre nézve semmiféle veszélyeztető motívumot nem tartalmaztak - nem alkalmas a Csjt. 88. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti szankció alkalmazására. Itt kell értékelni, hogy a levél azt követően íródott, hogy a felperes már minden eszközt igénybe vett abból a célból, hogy a gyermek és az édesapa közti minimális kapcsolat, illetve összetartozás formáit is felszámolja. A becsatolt levél egyébként az alperes korábbi és a felperes részéről megválaszolatlan kapcsolatfelvételi kísérleteket követő elmérgesedett viszonyt tükrözte.
Az alperes alkoholbetegségére vonatkozó bizonyítékok alaptalanok. Az ittas járművezetés ténye bizonyított, az is tény azonban, hogy az alperes gyógykezeltetését önként folytatja, életmódját a környezete kifogástalannak ítéli meg. Ebben a körben jelentősége van annak, hogy az alperes a volt feleségével, nagykorú gyermekeivel és idős, körültekintő ápolásra szoruló szüleivel kiegyensúlyozott kapcsolatot tart fenn.
A felperes arra sem hivatkozhat eredményesen, hagy az alperes a tartásdíj fizetésének elmulasztásával valósította meg azt a magatartást, ami a szülői felügyeletének megszüntetését indokolja. A felperes a gyermektartásdíj iránti igényét az alperessel szemben azt követően sem érvényesítette, hogy az alperes visszatért Magyarországra, holott erre a nemzetközi egyezmények alapján lehetősége volt. A svédországi biztosítópénztár egyébként 1990 márciusától a gyermek után tartásdíj-előleget folyósít a felperes részére, melyet a tartásdíj megállapításának esetén az alperes köteles kiegyenlíteni.
Mindezeket a körülményeket egybevetve a bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes sem tevőlegesen, sem mulasztásával nem tanúsított olyan súlyosan felróható magatartást, ami a Csjt. 88. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti feltételeket megvalósította, és az alperes szülői felügyeletének a megszüntetését indokolná. A jogerős döntés egyébként összhangban áll a Gyermek Jogairól szóló, New Yorkban 1989. november 20-án kelt Egyezmény 8. cikkével is - mely Egyezményhez Svédország és Magyarország egyaránt csatlakozott - amely szerint az Egyezményben részes államok kötelezik magukat arra, hogy törvénysértő beavatkozás nélkül tiszteletben tartják a gyermeknek saját személyazonossága - ideértve állampolgársága, neve, családi kapcsolatai - megtartásához fűződő, a törvényben elismert jogát.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 23.143/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás