21/2000. (VI. 16.) AB határozat
21/2000. (VI. 16.) AB határozat1
2000.06.16.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Budapest Főváros XV. kerületi Önkormányzatának Képviselő-testülete által a Budapest XV. kerületi Önkormányzat tulajdonában álló lakások bérbeadásának feltételeiről alkotott 13/1997. (VI. 4.) számú önkormányzati rendelet 7. § (6) bekezdésének g) pontja, 7. § (12) bekezdése, 8. § (2) bekezdése utolsó francia bekezdésének második fordulata, valamint 9. § (6) bekezdése törvénysértő, ezért azokat megsemmisíti.
A 8. § (2) bekezdésének utolsó francia bekezdése a következő szöveggel marad hatályban:
,,– a pályázati költségek megfizetésére vonatkozó nyilatkozatát.''
Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
A fővárosi közigazgatási hivatal vezetője – mivel az önkormányzat a törvényességi felhívásával nem értett egyet – a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 99. § (2) bekezdés a) pontja alapján indítvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben Budapest Főváros XV. Kerületi Önkormányzatának Képviselő-testülete által a Budapest XV. kerületi Önkormányzat tulajdonában álló lakások bérbeadásának feltételeiről alkotott 13/1997. (VI. 4.) számú önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Ör.) 9. § (6) bekezdése törvényellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezi.
Az indítványozó álláspontja szerint a helyi önkormányzat jogalkotási hatásköre nem terjed ki az óvadékfizetési kötelezettségre vonatkozó szabályok megállapítására. Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy az Ör. nemcsak az indítványozó által vitatott rendelkezéseiben állapít meg óvadékra vonatkozó szabályokat, hanem a 7. § (6) bekezdésének g) pontja, a 7. § (12) bekezdése, 8. § (2) bekezdésének utolsó francia bekezdése is óvadékra vonatkozó előírásokat tartalmaz, ezért vizsgálatát – a jogbiztonság érdekében – a támadott rendelkezésekkel való szoros összefüggésük miatt kiterjesztette az Ör. e rendelkezéseire is.
Indítványozó álláspontja szerint az önkormányzat a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 434. §-ában, valamint a lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvényben (a továbbiakban: Lt.) szabályozott jogalkotó hatáskörén túlterjeszkedve állapította meg az Ör. e rendelkezéseit. Ezért az Ör.-nek az óvadék szabályozását tartalmazó rendelkezései sértik az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében, valamint az Ötv. 16. § (1) bekezdésében foglaltakat.
II.
Az indítvány megalapozott.
Az Ör.-nek az Alkotmánybíróság által vizsgált rendelkezései a következők:
A 7. § (6) bekezdése g) pontja alapján a piaci alapon történő bérbeadás esetén a pályázati kiírásnak tartalmaznia kell az óvadék mértékét.
A 7. § (12) bekezdése kimondja:
,,(12) A pályázati kiírásban megjelölt mértékű óvadék a bérlő nem szerződésszerű teljesítésének biztosítására szolgál, amelyből a bérbeadó igényét közvetlenül kielégítheti. óvadékul pénz, takarékbetétkönyv vagy értékpapír szolgálhat.
Az óvadék visszajár, ha az alapul szolgáló szerződés megszűnt és a bérlő valamennyi szerződéses kötelezettségét teljesítette a bérbeadó felé.''
A 8. § (2) bekezdésének utolsó francia bekezdése úgy rendelkezik, hogy
(2) (A pályázó által benyújtott pályázatnak piaci alapú bérlet esetén tartalmaznia kell, ...)
,,– a pályázati költségek, illetve az óvadék megfizetésére vonatkozó nyilatkozatát.''
A 9. § (6) bekezdése szerint:
,,(6) Az óvadék, amely a havi bérleti díj legalább ötszörösének és legfeljebb tízszeresének megfelelő összeg, befizetése a kezelőnél a bérleti szerződés megkötésének feltétele.''
Az Alkotmánybíróság több határozatában, más települési önkormányzati rendeletek hasonló rendelkezéseinek vizsgálata kapcsán megállapította, hogy ,,törvényi felhatalmazás hiányában az önkormányzat a bérleti jogviszony létrejöttének feltételeként óvadék megfizetésének kötelezettségét rendeletében jogszerűen nem írhatja elő''. [3/1999. (III. 24.) AB határozat, ABH 1999, 375., 378.; 10/2000. (III. 31.) AB határozat ABK 2000. április, 72., 73.; 11/2000. (III. 31.) ABK 2000. április, 74., 75.]
E megállapításának alátámasztására a határozatok indokolásában az Alkotmánybíróság a következőket fejtette ki :
A helyi önkormányzatok jogalkotási hatáskörének terjedelmét az Alkotmány, illetőleg az Ötv. határozza meg. A képviselő-testület rendeletalkotási jogköréről az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdésének a) pontja, valamint (2) bekezdése rendelkezik. A 44/A. § (1) bekezdés a) pontja a helyi önkormányzat alapjogai között, a képviselő-testület hatásköreként szabályozza azt, hogy az önkormányzati ügyekben a képviselő-testület önállóan igazgat és szabályoz. A 44/A. § (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a képviselő-testület feladatkörében rendeletet alkot, amely nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal.
Az Ötv. 16. § (1) bekezdése szerint a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására alkothat önkormányzati rendeletet.
A lakásbérleti jogviszony törvény által szabályozott társadalmi viszony, ezért a helyi önkormányzat csak a törvény felhatalmazása alapján rendelkezik a lakásbérletre vonatkozó szabályozási jogkörrel.
A lakásbérleti jogviszonyról a Ptk. 434. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a lakásbérleti jogviszony létrejöttére, a felek jogaira és kötelezettségeire, továbbá a lakásbérlet megszűnésére vonatkozó szabályokat külön törvény tartalmazza. Ugyanezen § (4) bekezdése pedig kimondja, hogy jogszabály – a (2) bekezdésben említett törvény keretei között – a lakásbérlet létrejöttének, megszűnésének, a lakásbérleti jog folytatásának, a lakások elidegenítésének további feltételeit is megállapíthatja.
Arra nézve, hogy a Ptk. alkalmazásában milyen szintű jogszabályokat kell jogszabály alatt érteni a Ptk. 685. § a) pontja szabályozza:
,,685. § E törvény alkalmazásában
a) jogszabály: a törvény, a kormányrendelet; továbbá a törvény felhatalmazása alapján, annak keretei között az önkormányzati rendelet; a 19. § (1) bekezdésének c) pontja, a 29. § (3) bekezdése, a 200. § (2) bekezdése, a 209/B. § (6) bekezdése, a 231. § (3) bekezdése, a 301. § (4) bekezdése, a 434. § (3)–(4) bekezdése, az 523. § (2) bekezdése és az 528. § (3) bekezdése tekintetében viszont valamennyi jogszabály;''
A Ptk. e rendelkezése alapján az idézett 434. § (4) bekezdésének alkalmazása szempontjából jogszabálynak minősül minden jogszabály, így az önkormányzati rendelet is.
A Ptk. e rendelkezéseit figyelembe véve a lakásbérleti viszonyok szabályozásának joga csak a lakásbérletet szabályozó külön törvény keretei között illeti meg az önkormányzatokat. Ez a külön törvény az Lt., amely 3. §-ának (1) bekezdésében meghatározza, hogy mely lakások bérletére vonatkozó szabályok megállapítására rendelkezik a helyi önkormányzat rendeletalkotási hatáskörrel. Az Lt. e szabálya kimondja, hogy a helyi önkormányzat tulajdonában lévő lakásra a tulajdonos önkormányzat – e törvény keretei között alkotott – rendeletében meghatározott feltételekkel lehet szerződést kötni.
E törvényi előírásokat figyelembe véve a helyi önkormányzat a tulajdonában lévő lakások bérletére vonatkozó szabályozásra rendelkezik felhatalmazással és e szabályozási jogkörét csak az Lt. keretei között gyakorolhatja.
Az Lt. több tárgykörben is szabályozási jogkörrel ruházza fel a helyi önkormányzatot, de az óvadék szabályozására felhatalmazást nem tartalmaz. Az Lt. 19. §-ának (1) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy önkormányzati lakás esetén, ahol a törvény a bérbe adó és a bérlő jogai és kötelezettségei vonatkozásában a felek megállapodására utal, annak tartalmát a bérbe adó tekintetében önkormányzati rendelet határozza meg. Mivel az Lt. az óvadék intézményét nem szabályozza, e felhatalmazás alapján sem illeti meg az óvadékfizetési kötelezettség szabályozásának joga az önkormányzatot.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 7. § (6) bekezdésének g) pontja, 7. § (12) bekezdése, 8. § (2) bekezdésének utolsó francia bekezdésének második fordulata, valamint 9. § (6) bekezdése törvénysértő, ezért e rendelkezéseket megsemmisítette.
Alkotmánybírósági ügyszám: 296/H/1998.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás